A nyunyókád és én

Nem, dehogy akarom elvenni tőled a nyunyókádat. Látom, hogy szükséged van rá. A nyunyókád magánügyed – egészen addig, amíg te is annak kezeled.

De onnantól, hogy a nyúnyókádat másokra tukmálod, onnantól, hogy előrébbvalónak tartod a nyunyókázókat és másodrendűnek kezeled azokat, akiknek nincs erre szükségük, onnantól, hogy általánosan kötelezővé akarod tenni a nyunyókázást, onnantól, hogy közpénzekkel támogatod a nyunyókázást, hogy minden iskolásra ráerőlteted és a saját gyerekeid szemét bekötöd vele, nehogy lássák, mások nyunyóka nélkül élnek – onnantól nemhogy nem magánügyed a nyunyókád, hanem a békés társadalmi együttélést fenyegeti és káros a társadalomra.

És tökéletesen mindegy, hogy ez a vallásod (keresztény, muszlim, zöld-lila csíkós egyszarvú), a házasság intézményébe vagy a genderkreacionizmusba, vagy hasonló “értékbe” vetett hited, amiben csak hívőkkel osztozol.

Nemvirág nőnapra

Ma 40 éve, 1979. március 8-án 100.000 iráni nő az utcára vonult a “nőknek illő” viselet, a fejkendő “választhatóan” mindent takaró felsőruházat+hidzsáb vagy csador formájában való kötelezővé tétele ellen (a nők nem a valláserkölcs, hanem a hideg miatt vannak kabátban). A nőknek amúgy volt tapasztalata tüntetésből: az értelmiségitől a munkásnőkig nagy számban képviseltették magukat a tiltakozó mozgalmakban és a tüntetésekben, megdolgoztak és meghaltak egy új Iránért.
(A kép forrása, valamint cikk angolul.)