Mint kiderült, Magyarországnak olyan egészségügyért felelős minisztere van, akinek fogalma sincs a fogantatásról, ami azért elég gáz. Még gázabb, hogy tudatlanságát egy a mindennapos énekóra dícséretére előadott konferencianyitó beszédben sikerült fitogtatnia, ahol – iskolás lányok előtt, és szexuális zaklatás határát súrolva – előadta, hogy a fogantatás pillanatában a várandós anyuka (így!) dalra fakad (és talán még a majdani apuka is becsatlakozik).
Balog Zoltán állításával (az ízléstelensége mellett) csak két baj van:
1. A fogantatás pillanatában a nő (szinte) egészen biztos nem várandós.
2. A fogantatás “pillanata” valójában ismeretlen.
Ebből az 1. pont remélhetőleg triviális (kivéve Balognak persze, de őt most hagyjuk), a 2. pont kevésbé közismert, úgyhogy vegyük ezt a pillanatot alkalomnak egy kis tudásmag elvetésére.
Annyi talán még rémlik a biológiaóráról, hogy a fogantatás az átlagban négyhetenkénti peteérést követő 12-24 órában történhet meg, tehát ebben az időablakban kell, hogy találkozzon a petesejt egy hímivarsejttel. Talán az is rémlik, hogy a fogantatás helyszíne nem a méh és nem a petefészek, hanem a petevezeték, azaz ide kell, hogy eljussanak a spermiumok és a petesejt.
Ami a nőivarsejtet illeti: A peteérés (bár a bekövetkezés pontos időpontját külső tényezők is befolyásolhatják mint pl. a stressz, a rossz alvás, az utazás, miegymás) nem a szex és nem az orgazmus következménye (pl. akkor is bekövetkezik, ha a nő teljesen aszexuális életet él, ugyanakkor persze időben egybeeshet a szexszel). A peteérést követően a sejt vándorútra kel, azaz elindul a petevezetékben.
A hímivarsejtek célba juttatása már valóban a szexhez kötődik. Csakhogy az ejakuláció nem a petevezetékben teszi le őket, hanem oda saját erőből kell felvergődniük valahonnak a méhszáj környékéről. Úgy hozzávetőlegesen nagyságrendileg egy óra kell a gyorsabbaknak, hogy eljussanak a petevezetékbe, mások tizenórákat úszkálnak a célpontig. Ahol viszont napokig elállnak.
A fogantatás kb. így történik:
A petesejt a peteérés után szépen elindul lefelé a petevezetéken és vagy talál magának spermiumot, vagy sem. Ha talál, akkor az egy olyan szeretkezésből származik, ami minimum egy órával korábban ért véget, de lehet, hogy azok a spermiumok egy négy nappal azelőtti szeretkezésből kerültek oda és azóta ott árulják a petrezselymet (vagy persze Godot-ra várnak, ha nincs peteérés). Sőt, a petevezetékben egymással elvegyülve várakozhatnak a négy napja és a négy órája odakerült hímivarsejtek, és ha a nő ebben a ciklusában netán teherbe esik, nincs, aki megmondja, melyik szeretkezésből lett a gyerek… (mármint feltéve, hogy a két szeretkezés ugyanazzal a pasival történt).
A fogantatás még nem terhesség: az úgy kb. egy hét múlva fog bekövetkezni, amikor a közben osztódásnak állt zigóta lassan (úgy egy nap alatt) beágyazódik a méhnyálkahártyába (és további kb. két nap múlva majd termelődik annyi spéci hormon, hogy érdemes legyen erre alapuló terhességi tesztet végezni). – Vagy sem: a zigóták jelentős része ugyanis nem ágyazódik be, azaz nem jut el a terhesség stádiumáig, mert életképtelen. Egy további résznek sikerül ugyan beágyazódniuk, de szintén életképtelenek és kilökődnek – amiből vagy semmit nem észlel a nő, vagy kb. annyit, hogy kicsit késik a vérzése. A maradékból (van kutatás, amely szerint a zigótáknak kevesebb, mint a fele, esetleg csak a harmada jut el odáig, hogy egyáltalán észlelt terhesség legyen belőle, nemhogy élveszülés…) lesz végül terhesség, aminek a statisztikák szerint a 10-20%-a spontán vetéléssel végződik (a vetélési arány attól is függ, hol mikor állítják ki a terheskönyvet – értelemszerűen minél korábban, annál több a természetes vetélés), egy másik része a körülményektől függő arányban művi vetéléssel, a maradék nagyobbik részéből pedig végül egészséges (kisebbik részéből pedig nem egészséges) baba születik.
Ennek ismeretében persze már az is világos, miért működik az esemény utáni tabletta kb. 72 órán keresztül (a tabletta megakadályozza a peteérést, tehát hiába állnak lesben az ondósejtek a petevezetékben, következő peteérés előtt meghalnak), és idővel miért csökken a hatékonysága (minél később veszed be, annál valószínűbb, hogy közben már bekövetkezik a peteérés, a petesejt meg rátalál a spermiumokara a petevezetékben). Az is világos, hogy aki azt hiszi, a fogantatás az orgazmus pillanatában történik, miért nem érti, hogy az esemény utáni tabletta és az abortusztabletta teljesen más dolog. És az is világos, miért ennyire oroszrulett a naptármódszer, még ha ki is egészítik hőméréssel, váladékelemzéssel és hosszú távú statisztikával: az ondósejtek hosszabb ideig élnek, mint amennyivel ezek a módszerek előre tudják jelezni a peteérést: így hiába tudod meg ma, hogy két nap múlva lesz peteérésed, ha tegnap még védekezés nélkül szeretkeztél (mert tegnapelőtt még azt hitted, csak egy hét múlva lesz peteérésed) és már a petevezetékedben van az az ondósejt, amitől tíz nap múlva majd kétcsíkos lesz a terhességi teszted – ezek a peteérés-lesési módszerek legfeljebb arra alkalmasak, hogy a peteérés utáni napokban megspórolj pár óvszert.
Persze a férfiaknak kényelmes lenne, ha a szex és a fogantatás egybeesne és a nők ilyenkor (és csakis ilyenkor) dalra fakadnának: egyetlen férfinak sem kellene attól tartania, hogy a nője kakukkot hoz a házhoz, és ezzel értelmét veszítené a szexuális hűségen való rúgózás 🙂
GLOSSZA 