Nem érti Hann Endre, hogyan került egy róla mintázott gonosztevő Kálomista Gábor producer Elk*rtuk című pszeudogyurcsány-filmjébe. Pedig van rá egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat. Ehhez egy kis kitérő:
Október elején mondott le Sebastian Kurz osztrák kancellár, miután a hatóságok jó ideje nyomoznak utána, házkutatást is tartottak, és csetprotokollok kerültek nyilvánoságra. A vádak szerint Kurz minimum tudott arról, hogy a környezetében működő személyek nemcsak Kurzot kedvező színben feltüntető cikkeket vásároltak közpénzekből a bulvármédiában, hanem 2016-tól meghamisított közvéleménykutatási adatokat is megjelentett, amelyek segítették meggyőzni párttársait arról, hogy Kurzot bízzák meg a párt vezetésével.
Ebből számunkra az az apró tanulság, hogy vannak pártstratégák, akik szerint a megfelelően manipulált közvéleménykutatási adatok megjelentetése alkalmas eszköz a választói magatartás érdemi befolyásolására – és Ausztriában még csak nem is egy ország népessége, hanem a pártpolitikailag ennél tudatosabb párttagok manipulálása volt a tét.
A hatalom megőrzését ál-valóságokra* építő “illiberális” stratégiáknak úgy igazából egyvalami tud komolyan keresztbe tenni: az, amikor a valóság visszaüt. Ez persze leginkább akkor következik be, amikor van valaki, aki a fiktív álvalósággal szemben tudományosan megalapozott, igazolható képet ad a valóságról. Ezért kellett betiltani a gendertudományok szakot is – elvégre a nőkről, férfiakról és egyebekről szerzett tudományos ismeretek megcáfolják a kormánynak az azóta az Alaptörvénybe is beleírt kreacionista meggyőződését.
Hogy a közvéleménykutatási (ál-)adatok megjelentetésének manipulálásával Magyarországon lehet-e és milyen mértékben hatást gyakorolni, arra az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter által előadott (elképesztően nevetséges, de ez már a magánvéleményem) műsorból következtethetünk. Nem teljesen abszurd azt feltételezni, hogy éppen a mai választási rendszer sajátosságai miatt is (nincs második forduló, és a mandátumok elosztása korlátozott pontossággal követi a szavazatok megoszlását) nem zárható ki, hogy a választókat a saját politikai álláspontjukon túl a többi választó várható magatartása (elmegy-e szavazni, és ha igen, kire szavaz) is befolyásolni fogja. Ebben az esetben viszont nem teljesen elhanyagolható, hogy a választó melyik közvéleménykutató cég adatait fogadja el hitelesnek, sőt, az sem mindegy, hogy a cégek által megkérdezettek hiteles válaszokat adnak-e az őket kérdező cégnek – igen, ebben a helyzetben marha könnyű bekavarni egy kis hitelrontással.
Azaz: Hann Endrével és a Mediánjával az a “probléma”, hogy a valódi helyzetről ad (legalább a nem gleichschaltot sajtóban) nyilvánosan hozzáférhető, tudományos megalapozottsága miatt megbízható, valós képet (vagyis legalább eddig képes volt erre, mert a megkérdezettek válaszoltak is nekik). Ennél jobban nem lehet keresztbe tenni egy ál-valóságokkal manipuláló kormánynak.
A Fidesz jelmondata már jó ideje ez: Audacter calumniare, semper aliquid haeret. (Rágalmazz bátran, valami mindig ottragad.)
* (Igen, T. Snyder könyve nem Magyarországról szól, de számos részletében a magyar valóságot ismerhetjük fel – hogy csak a homoszexualitás “népszerűsítésének” a tiltását vagy az élvonalbeli magánfelsőoktatás kiebrudalását említsük.)
GLOSSZA 