Ha te nem szeretnél ereszcsatornán lógni…

Bár sok magyar azt képzeli, a “buzik” dolgai nem érintik őt, Szájer József performansza pont olyan, mint az átlagos magyar választópolgár élete.

Timothy Snyder közép-európa-történész pár éve A zsarnokságról címmel magyarul is megjelent könyvében 20 tanulságban foglalta össze a diktatúraalakítás tanulságait és 20 pontba szedte mindazt, amit az átlagpolgár különösebb hősködés nélkül a szabadság leszalámizása ellen tehet. Ezeknek a történelmi leckáknek a nyomán a következő pár javaslat fogalmazható meg:

1. Ne hódolj be előre. Ne add a jogfosztó intézkedések alá a lovat azzal, hogy minden tiltakozás nélkül még azelőtt engedelmeskedsz, hogy rákényszerítenének.
2. Munkádban ragaszkodj a szakmai etikához. Ne válj zsarolhatóvá a szakmádban, de a magánéletedben sem.
3. Ne dőlj be a szavaknak. Sem a szépeknek (“szeretet”, “család”, “biztonság”), sem a csúnyáknak (“ellenség”, “soros”, “migránsok”). Légy tudatában a keretezésnek, és lépjél túl azokon a kereteken, amelyeket a hatalom nyelvhasználata határoz meg.
4. Ne a természetfelettire, hanem a valóságra és az okságra támaszkodj. Arra a véleményre figyelj, amely a tudásból és a témához való hozzáértésből táplálkozik, és ismerd fel a szókimondó bírálat és a becsmérlés közötti különbséget. Tájékozódj hiteles forrásból, tanulj mások tapasztalataiból – és ne korlátozd a látókörödet a saját nemzetedre. A posztmodern filozófia abban kételkedik, hogy a valóság objektíven megismerhető, de nem magában a valóságban. A diktatúra és az illiberalizmus ezzel szemben kreacionista: alternatív valóságot teremt a maga igazolására.
5. Nézz a másik ember szemébe, amikor beszélsz vele, és különösen, amikor ara készülsz, hogy megfoszd a jogaitól.

Ha Szájer ezekhez az elvekhez tartotta volna magát, nem jutott volna ereszcsatornára. Nem lett volna belőle meghasonlott ember, aki – miután huszonévesen azt gondolta, pár vállalható “kompromisszumok” árán hozzáértésével érvényesülhet – szépen lassan arra döbbent rá, hogy egy olyan rendszer kiépítésében működött közre, amely őt is előbb zsarolással vállalhatatlan dolgokra veszi rá, majd végül ledarálja.
És ha az átlagpolgár ehhez tartaná magát, akkor nem jutott volna ze az ország illiberalizmusra. Nem lenne a politikánál is korruptabb az egészségügy és az egyházak, nem pofára osztanák a közpénzeket, nem a lojalitás, hanem a hozzáértés számítana a feladatok kiosztásakor, és nem lennének másodrendűek a melegek, a transzok, a nem házasságban élők, a gyermektelenek, a más vallásúak és a vallásmentesek, és mindazok, akik legjobb lelkiismeretük szerint próbálnak élni.

A keresztény magyar alaptörvény atyja

Természetesen nem nélkülözi az iróniát, hogy a kereszténység-nemzet-család bermudaháromszögét alkotmányos értékké stilizáló alaptörvény szerzőjét egy brüsszeli homokosklubban fölötti lakásban tartott zártkörű, a koronavírus-korlátozások miatt illegális férfiszexbulin rajtaütő rendőrök kapták el, miközben az ereszcsatornán próbált elmenekülni.
Igaz, annak idején a szerző maga állította, jogászélete minden bizonnyal legfontosabb műalkotását (elvére mi más lehetne egy jogászpálya csúcsa, mint az alkotmányszerzés?) utazás közben ipadjén dobta össze.

Nem tudhatjuk, igaz-e, hogy Szájer József régebb óta készül lemondani európai parlamenti mandátumáról, és nem a pénteki lebukás hatására tette ezt. Ennél viszont mindenképp biztosabb, hogy ez a borzasztó brüsszeli globalista-liberális élet hatással volt rá, hiszen idehaza nem szoktak szinte azonnal reagálni és olyasmit mondani, hogy: “Sajnálom, hogy megsértettem a gyülekezésre vonatkozó szabályokat, ez felelőtlenség volt részemről, az ezért járó szankciókat vállalom.” Most már csak arra kell várnunk, hogy az Alaptörvény miatt kérjen bocsánatot.

Bekerül a kreacionizmus az Alaptörvénybe, csorbulnak a szülők jogai és a vallásszabadság

Suttyomban csempészi be Varga Judit igazságügyi miniszter a kreacionizmust Magyarország Alaptörvényébe, amivel a kutatás szabadságával együtt a szülői jogokat (a cis-hetero-házas szülőkét is) és a kiskorúak vallási-lelkiismereti szabadságát is korlátozza.

Elterelő hadműveletként a homoszexuális párok örökbefogadásának ellehetetlenítése szolgál. A lakosság tízéves agymosása láthatóan eredményes volt: a folyamatos buzizás és genderszidalmazás (a “genderideológia”, mint mumus Gabriele Kuby kreálmánya) olyannyira megtette a hatását, hogy e téren nemcsak az átlagpolgár rég magáévá tette a konzervatív katolikus jobboldal genderkreacionista álláspontját és nem is néz oda, amikor a melegeknek és/vagy a transzoknak valami bajuk van (ami a közpénz-jelleget illeti, lopni meg úgyis lopnak, ugyebár).

Így aztán nagyjából senkinek nem tűnit fel, hogy a Varga Judit igazságügyi miniszter által indítványozott alaptörvénymódosítás a lakosság egészének jogait csonkítja meg:

Nem igényel különösebb jogi műveltséget észrevenni, hogy az a mondat, hogy Magyarország „biztosítja a […] keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” egészen egyértelműen azt jelenti, innentől az államnak joga – mi joga, egyenesen kötelessége! – hogy a szülő akarata ellenében (és az alaptörvény XVI. cikkének (2). bekezdésével ellentétben, amely szerint a szülőnek van joga megválasztani a gyermeknek adandó nevelést is keresztény neveltetésben részesítse a gyeremeket (és itt különböztessük meg gondosan a nevelést, amelyet legalábbis eddig a szülő határozhat meg, az oktatástól, mint ismeretszerzéstől, amit a szülőnek sincs joga megtagadni a gyermekétől…). Sőt: a gyermek akarata ellenében is, ugyanis az indkolás a „felnövekvő nemzedék valamennyi tagjáról” beszél.
Persze a keresztény neveltetés sok mindent jelenthet, onnantól, hogy az ovis azzal jön haza, hogy a család pokolra fog kerülni, ha vasárnap nem megy istenitszteletre (igen, vótmá), odáig, hogy szexuális felvilágosítás címén a maszturbálás káros hatásairól beszélnek neki.

Ennél rejtettebb módon csempészi az indítvány a kreacionizmust az Alaptörvénybe: ehhez már el kell olvasni az indoklástaz értékek, valamint a két nem teremtve van, majd a (nagybeűs!)„Teremtés rendjére” hivatkozik (és elereszt egy ilyenkor szinte kötelező kirohanást a „relativizmus” ellen). Namármost azt az állítást, miszerint a nők és a férfiak nem az evolúció történeti kontingenciái nyomán alakultak mai formájúvá, hanem eleve ilyennek (mármint olyannak, amilyennek Varga Juditék gondolják őket…) lettek teremtve – nos, ezt úgy hívjuk, hogy kreacionizmus. Azzal, hogy az Alaptörvény a módosítás után kijelenti, az ember olyannak lett teremtve, amilyennek Varga Judit ma ismeri, alkotmányellenessé válik minden olyan kutatás, amely az embert történelmi változásokban szemléli. Varga Judit kreacionizmusa nemcsak az emberre vonatkozik: ő „minden hagyományos értéket” teremtettnek tartja, így az evolúcióbiológia mellett minden etikakutatás is alkotmányellenes lesz – leglfejebb a mai, pillanatnyi ehlyhet vizsgálható, de az is csak addig, amíg eredményei nem mondanak ellent a Varga Judit szerinti teremtett, azaz kreált értékeknek.
Ezzek viszont lábbal tiporja az Alaptörvény-módosítás a tudományos kutatás szabadságát és persze a tanárnak azt a jogát, hogy a legjobb szaktudása szerinti ismereteket mutassa be a tanítványainak.

És ami a koronavírust illeti: hogy egy rendelkezés a koronavírus elleni küzdelmet szolgálja-e, azt ökölszabályként egészen egyszerűen abból állapíthatjuk meg, hogy a vírusveszély elmúltával el lehet-e töröni. Igazából úgy lett volna helyes, hogy a különleges jogrend alatt meghozott minden jogszabály a veszélyhezlyzet elmúltával automatikusan törlődik…

Olvasd el magad Varga Judit indítványát: https://www.parlament.hu/irom41/13647/13647.pdf

Freund Tamás és a tudományosság

Azért meglehetősen bizarr, amikor olyasvalakit választanak egy tudományos testület élére, akinek finoman szólva is kissé sajátos elképzelései vannak a tudományosság mibenlétéről.

Apróság, hogy Freund Tamás a “külföldi eladhatóság”-ot a kutatói teljesítmény mércéjének állítja be, holott közismert, hogy a specifikus helyhez, kultúrához, nyelvhez kapcsolódó kutatói tapasztalat (mondjuk a magyar reneszánsz zene terén) máshol nehezebben “piacosítható”. Ahogyan az ilyen témájú tudományos cikkek is kevésbé helyezhetők el nemzetközi folyóiratokban, és alacsonyabb az idézettségük. Az már a vicc kategóriája, hogy a neki nem tetsző kutatási eredményeket produkáló kutatókról egyszerre állítja, hogy tudományos közleményeiket csak politikai irányultságuk miatt közlik, és hogy külföldön nem rúgnak labdába.

Az viszont egészen elképesztő, hogy Freund azt feltételezi, a kormánypártiság/ellenzékiség és a kutatói teljesítmény között összefüggés áll fent. Ha Freund ilyen összefüggést feltételez, akkor az ő kutatói tevékenységével kapcsolatban is fel kell tennünk pl. azt a kérdést, vajon mi történne, ha Freund saját kutatásai során olyan eredménnyel szembesülne, amely tényszerűen cáfolna valamely politikai vagy egyéb magánemberi álláspontját. Felülírná álláspontját, vagy a kutatási eredményt hallgatná el? Őnála a valóság győzne, vagy a hite, a meggyőződését vagy a doktori esküjét áldozná fel? Esetleg fel sem fogná, hogy kutatása eredménye valamely kedves hiedelmét cáfolja? Az ő kutatásai  akkor is nyitottak lesznek az eredmény vonatkozásában, ha ennek politikai tétje van? Mennyire sikeresen oldaná fel a kognitív disszonanciát?

Persze fordított irányban van, sőt kell, hogy legyen kapcsolat a tudomány és a politika között: elvégre a jó kormányzás arról ismerszik meg, hogy a tényekre, azaz tudományos módszerekkel szerzett ismeretekre alapozza szakmapolitikai döntéseit. Amiből fordítva következik, hogy ha van „ellenzéki” tudomány, a kormányzás nem a valóságra alapozza intézkedéseit. És, persze, mint mindenki másnak, a kutatónak is illik felszólalnia, amikor valakik hülyeséget beszélnek arról, amit ő kutat.

Nem a tényekre alapozó kormányok ugyan előszeretettel a bölcsész- és társadalomtudományokat lehetetlenítik el. De a többi tudományág sem érezheti magát biztonságban. Mégis, kinek kell geológus, aki felszólal, mert egy kiemelt beruházás arra alkalmatlan talajra épül? Biológus, aki valamely ritka élőhely megőrzéséért száll síkra? Meteorológus, aki tiltakozik, hogy egy tervezett épület ellehetetleníti az előrejelzésekhez szükséges adatok gyűjtését? Epidemológus, aki tudományos érvekkel cáfolja az operatív törzs állításait?

Közalkalmazotti bér helyett minimálbér

Nem annyira a kulturális dolgozók helyzetének megingatásáról, hanem elsősorban a kulturális intézmények kiéheztetése lehet annak a törvényjavaslatnak a célja, amely a kulturális intézmények dolgozóitól megvonná a közalkalmazotti státuszt.