Hogyan került Hann Endre Mediánja az “Elkxrtuk”-ba?

Nem érti Hann Endre, hogyan került egy róla mintázott gonosztevő Kálomista Gábor producer Elk*rtuk című pszeudogyurcsány-filmjébe. Pedig van rá egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat. Ehhez egy kis kitérő:

Október elején mondott le Sebastian Kurz osztrák kancellár, miután a hatóságok jó ideje nyomoznak utána, házkutatást is tartottak, és csetprotokollok kerültek nyilvánoságra. A vádak szerint Kurz minimum tudott arról, hogy a környezetében működő személyek nemcsak Kurzot kedvező színben feltüntető cikkeket vásároltak közpénzekből a bulvármédiában, hanem 2016-tól meghamisított közvéleménykutatási adatokat is megjelentett, amelyek segítették meggyőzni párttársait arról, hogy Kurzot bízzák meg a párt vezetésével.

Ebből számunkra az az apró tanulság, hogy vannak pártstratégák, akik szerint a megfelelően manipulált közvéleménykutatási adatok megjelentetése alkalmas eszköz a választói magatartás érdemi befolyásolására – és Ausztriában még csak nem is egy ország népessége, hanem a pártpolitikailag ennél tudatosabb párttagok manipulálása volt a tét.

A hatalom megőrzését ál-valóságokra* építő “illiberális” stratégiáknak úgy igazából egyvalami tud komolyan keresztbe tenni: az, amikor a valóság visszaüt. Ez persze leginkább akkor következik be, amikor van valaki, aki a fiktív álvalósággal szemben tudományosan megalapozott, igazolható képet ad a valóságról. Ezért kellett betiltani a gendertudományok szakot is – elvégre a nőkről, férfiakról és egyebekről szerzett tudományos ismeretek megcáfolják a kormánynak az azóta az Alaptörvénybe is beleírt kreacionista meggyőződését.

Hogy a közvéleménykutatási (ál-)adatok megjelentetésének manipulálásával Magyarországon lehet-e és milyen mértékben hatást gyakorolni, arra az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter által előadott (elképesztően nevetséges, de ez már a magánvéleményem) műsorból következtethetünk. Nem teljesen abszurd azt feltételezni, hogy éppen a mai választási rendszer sajátosságai miatt is (nincs második forduló, és a mandátumok elosztása korlátozott pontossággal követi a szavazatok megoszlását) nem zárható ki, hogy a választókat a saját politikai álláspontjukon túl a többi választó várható magatartása (elmegy-e szavazni, és ha igen, kire szavaz) is befolyásolni fogja. Ebben az esetben viszont nem teljesen elhanyagolható, hogy a választó melyik közvéleménykutató cég adatait fogadja el hitelesnek, sőt, az sem mindegy, hogy a cégek által megkérdezettek hiteles válaszokat adnak-e az őket kérdező cégnek – igen, ebben a helyzetben marha könnyű bekavarni egy kis hitelrontással.

Azaz: Hann Endrével és a Mediánjával az a “probléma”, hogy a valódi helyzetről ad (legalább a nem gleichschaltot sajtóban) nyilvánosan hozzáférhető, tudományos megalapozottsága miatt megbízható, valós képet (vagyis legalább eddig képes volt erre, mert a megkérdezettek válaszoltak is nekik). Ennél jobban nem lehet keresztbe tenni egy ál-valóságokkal manipuláló kormánynak.

A Fidesz jelmondata már jó ideje ez: Audacter calumniare, semper aliquid haeret. (Rágalmazz bátran, valami mindig ottragad.)

* (Igen, T. Snyder könyve nem Magyarországról szól, de számos részletében a magyar valóságot ismerhetjük fel – hogy csak a homoszexualitás “népszerűsítésének” a tiltását vagy az élvonalbeli magánfelsőoktatás kiebrudalását említsük.)

Tilos Bibliát árulni az iskola mellett

A “szexualitás öncélú ábrázolását” valamint a “születési nemtől való eltérés, nemváltás és homoszexualitás” ábrázolását tiltó törvény után a múlt héten megjelent a kereskedelmi tevékenységről szóló kormányrendelet ezzel kapcsolatos módosítása, amelynek 1. § (2)-a szerint “Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék nem forgalmazható.”

Mivel a Biblia tartalmaz homoszexualitást is, és ez a bekezdés az (1) bekezdéssel szemben nem csak a gyerekeknek szóló ábrázolást, hanem a felnőtteknek szóló ábrázolás forgalmazását is tiltja iskolák és templomok mellett, ebből az következik, hogy a templomok, iskolák közelében található könyvesboltokban Biblia nem árusítható.

Felhívnám azonban a könyvkereskedők figyelmét arra, hogy a jogszabály eme bekezdése szerint az iskolák, templomok 200 m-es körzetében a homoszexualitást megjelenítő termékek mellett csak a “születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló” termék nem forgalmazható (akár gyerekeknek, akár felnőtteknek szól!). Az ezeket nem öncélúan, hanem pl. oktatási céllal ábrázoló termék forgalmazását templomok és iskolák mellett ez a bekezdés nem tiltja. (Sőt: Vajon a szexualitásnak a szexuális kielégülését célzó ábrázolás öncélú-e? A szexualitás akkor igazán öncélú, ha nincs benne öröm sem (mert ha van, akkor nem önmagáért, hanem az örömért van.) Vagy: Ha a szexualitás igazi célja gyermeknemzés, akkor a nem gyereknemzési célú szex ugyebár nem öncélú. Különös tekintettel a pénz vagy egyéb ellenszolgáltatás megszerzését szolgáló szexualitás ábrázolására.)

Ugyanennek a paragrafusnak az első bekezdése, amely termékek kirakatba helyezéséről szól, ugyanerre a mintára lett megfogalmazva: “Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos.” Azaz a szexualitás nem öncélú ábrázolását tartalmazó, gyerekeknek szóló könyvek kirakatba helyezése nem tilos, ahogyan ilyesmiket tartalmazó, de felnőtteknek szóló könyvek továbbra is ott lehetnek a kirakatban – persze a gyerekkönyveket illetően megint csak az a kérdés, mi számít “öncélúnak” (a vicc szerint persze az, amire a bíró felizgul…)

Persze külön vicces a harmadik bekezdés, amely szerint a fentieket tartalmazó, gyerekeknek szóló termékeket elkülönítetten és becsomagolva kell árulni. A felnőtteknek szóló könyvekre ez nem vonatkozik – a felnőttrészlegen továbbra is belelapozhatnak az alsó tagozatosak is a Kámaszutrába.

Mindig érdemes pontosan olvasni.

A család mint bűnsegéd

Társadalmunk lassacskán csak eljut arra a felismerésre, hogy “mundér becsületét védeni” valójában azt jelenti, bűncselekményeket tusolnak el, és ennek megfelelően bánnak is ezzel. Lassan a katolikus egyháznak a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális és egyéb erőszakot leplező, a bűntetteseket a felelősségrevonás alól áthelyezésekkel kimenekítő gyakorlata sem talál helyeslésre még az egyháztagok között sem.

Ezt a belátást azonban ideje lenne kiterjeszteni a családra is. Természetesen érthető és teljesen emberi, hogy vonakodunk szembenézni a saját és a szeretteink hibáival, és minél nagyobbak ezek a hibák, vétkek és bűncselekmények, annál mélyebbre dugjuk a homokban a fejünket. Az igazságszolgáltatásnak azonban az a feladata, hogy akkor is igazságot szolgáltasson, amikor a bűncselekmény elkövetőjének a környezete mindent megtesz a felelősségvállalás elkerülésére. Az igazságszolgáltatás feladata a valódi tényállás, azaz az igazság kiderítése, és ennek érdekében jogot kapott arra, hogy felelősségre vonja azokat is, akik ezt akadályozzák.

Kivéve, ha a “család” akadályozza az igazságszolgáltatást. Az anyagi haszonszerzésért elkövetett bűncseleményeknél a törvényi felhatalmazással kussoló család ráadásul a bűncselekmény haszonélvezője is, és bár az óvodás gyerek nyilván nincs tisztában azzal, hogy neki azért jut csoki meg plésztésiön, mert apuka leütött egy idős nénit és elvette a nyugdíját, a házastárs és az idősebb gyerekek nyilvánvalóan legalább sejtik, milyen forrásból jön akár a betevő, akár a nyaralás.

Hathatós családi hátszél nélkül a lúgos orvos (aki anyai ágon a “szinglihordák” elleni kirohanásról híres Mikola István szerteágazóan befolyásos családjának tagja) sem lett volna képes a magyar igazságszolgáltatást arra használni, hogy éveken keresztül retraumatizálja azt az embert, akinek maradandó sérüléseket okozott. A feleségben legalább annyi tisztesség volt, hogy nem hazudott (és ajtót nyitott a végrehajtóknak, amikor a férje és gyerekei apja el akarta síbolni az utolsó vagyontárgyát is, hogy ne legyen miből kifizetni a megítélt kártérítést). A megcsonkított szerető utóda ezzel szemben a perek idején a Facebookon kampányolt az utóbb 11 év letöntendőre ítélt (és mellesleg továbbra is házas) szeretője ártatlansága mellett. A prímet azonban minden bizonnyal az apuka viszi, aki a per alatt blog formájában verbálisan folytatta, most pedig a megítélt kártérítést fia nevében nem az erre jogosult sértettnek (akinek megkapták a banki adatait), hanem a végrehajtó számlájára utalta, így a sértett űjabb köröket futhat, hogy a kártérítéshez hozzájusson.

Ha ez a “szülői szeretet” része, akkor ez a “szülői szeretet” káros a társadalomra, és akként is kellene kezelni a jogszabályokban. Visszatekintve persze tudjuk, hogy az ilyesfajta apa akkor vétett a társadalom ellen, amikor annak idején nem húzta ki időben, de ezt akkor senki nem tudhatta. Tudjuk viszont, hogy az elmúlt nyolc évben mi mindent követett el a családi mundér becsületének védelméért, és ezért igenis felelősségre kellene vonni őt és azokat, akik ebben közreműködtek.

Az Orbán-féle népszavazás igazi kérdése

Sürgős témaváltás kellett, hogy ne ragozzuk tovább a Pegasus-ügyet, és mivel egyeseknél a kor előrehaladtával sem nő a mentális rugalmasság, leragadtak a gyerek+szexualitás kombónál és az “Támogatod-e, hogy a tuggyukkik a gyerekednek nemváltoztatást mutathassanak” kérdést népszavazás gyanánt (már be is nyújtották őket a Nemzeti Választási Bizottságnak) egyszerre öt variációban (a szavazatszámlálók ezúton is csókoltatják a miniszterelnököt) tolják a nép elé. A “nemakarom”-os toporzákolásos népszavazás mögött persze egyetlen “nagy-Igen-es” kérdés áll:

“Akarod-e, hogy Orbán Viktor legyen az apukád?”

Svájcban többségbe kerültek a női képviselők

Most, 50 évvel miután a svájci férfiak népszavazáson megadták a nőknek a politikai jogokat, fordult elő először, hogy a nők kerültek többségbe a Svájci Államszövetség egyik parlamentjében: a most vasárnapi választások eredményeként 52 nő és 48 férfi ül Neuchâtel kanton törvényhozásában (az eddigi rekorderek Bázel város 42, Zürich 40,6 és Bázel vidéke 40%-os nőaránnyal). A szövetségi parlamentben valamivel kevésbé rózsás a helyzet: 43% a nők aránya a többségi nemzeti tanácsban, míg a szövetségi államokat két-két fővel képviselő felsőháznak csak a negyede nő (így a szövetségi gyűlés tagjainak 40%-a nő – összehasonlításképpen: a magyar országgyűlési képviselők 12%-a nő). Más politikai testületben azért már volt Svájcban nőtöbbség: a szövetségi kormány 2010 novemberétől 2011 novemberéig 4 nőből és 3 férfiból állt (ezzel Finnország után Svájc volt a második európai állam egy női többségű kormánnyal). Ebben az időszakban az államfői feladatokat rotációs alapon ellátó kormánytag is nő volt (2010-ben Doris Leuthard, 2011-ben Micheline Calmy-Rey), és a kormány hivatalát vezető szövetségi kancellári posztot is nő töltötte be (Corina Casanova).

A mostani parlamenti nőtöbbség nem egészen magától jött, hanem kitartó munka eredménye. Miután a nők egyenlősége nem nagyon haladt előrébb, 2019. június 14-én, az 1991. június 14-i országos, több százezres nőtüntetésre emlékezve (amelyet a nők választójogának huszadik és a nemek egyenlőségének alkotmányban rögzítésének tizedik évfordulójának évében) tüntetést szerveztek szintén több százezer nő részvételével, és ezzel összefüggésben hálózatépítésbe és lobbizásba kezdtek a nők politikai képviseletének növelésére – lévén, hogy Svájcban a szövetségi és kantonális parlamentekben és a népszavazásokon dől el minden, ott ez a módja annak, ha bármit el akarunk érni. Ennek egyik módja a pártok ösztönzése női jelöltek állítására (a neuchâteli választáson átlagosan 40%-nyi nőt jelöltek a pártok – amihez persze az is kell, hogy a párton belül a hozzáértés és ne a nem számítson – azért viszonylag kevés nő szeret olyan közegben dolgozni, ahol a kollégák közvetlenül és/vagy közvetetten folyton becsmérlik), a másik persze maguk a választók: Svájcban a választók a szavazáskor módosíthatják a pártok jelöltlistáit, azaz “előrébb” sorolhatnak képviselőjelölteket, és a szavazók ezzel élnek is. Különösen a bal- és a zöldpártok szavazói szeretik átírni a jelöltlistákat a női jelöltek javára. De ne feledjük: amiről most cikket írok, annak fordított esetben – tehát amikor a férfiak vannak többségben – nem lenne hírértéke, úgyhogy még messze vagyunk attól, hogy valóban csak a hozzáértés és a tehetség számítson a politikában…

https://www.swissinfo.ch/ger/frauenmehrheit-kanton-neuenburg/46546768

Aki játékfilmet nézne a svájci falusi politikai vitákról, annak A nőkért (eredeti címen Die göttliche Ordnung, azaz kb. A teremtés rendje) című filmet ajánljuk.

Judit az ereszen, avagy mi közünk Varga Judit válásához?

„Válik a Varga Judit… persze nincs mit csodálkozni, hiszen korábban Brüsszelben, most meg a budapesti igazságügyi miniszteri székben építi jogász karrierjét – pedig tudvalévő dolog, hogy válás lesz a vége, ha egy asszony a női princípium beteljesítése helyett karrierre adja a fejét. Szegény Szájer Józsit is cserben hagyta hites asszonysága, Handó Tünde, aki szintén karriert épített ahelyett, hogy minden erejét asszonyi princípiumára összpontosítva megakadályozta volna urát bűnös hajlamainak kiélésében… Aztán ott van a Tóni, aki a kettes számú feleségét is kénytelen volt lecserélni, miután az nekilátott üzletasszonykodni.”*

***

Varga magánélete „tiszteletben tartását” kéri, holott ez neki két okból sem jár:

1. A házasságkötés a Polgári Törvénykönyv értelmében alapesetben nyilvános (!) jogi aktus. Aki házasságot köt, az nem egyszerűen megosztja az örömét a hozzátartozóival, hanem különféle társadalmi, adminisztratív és gazdasági előjogokat jelentő jogi aktust végez, és a legintimebb magánéletét a szó legszorosabb értelmében az anyakönyvvezető által képviselt állam elé terjeszti. A házasság nyilvános jellegét a név- és gyűrűviselési szokások is mutatják. Ettől a válás is szükségszerűen nyilvános üggyé válik, hiszen újabb házasságkötésre csak egy válást követően kerülhet sor. (Tipp azoknak, akik mellőznék a nyilvánosságot, de ragaszkodnak a szertartáshoz: keressetek szertartásvezetőt, aki az általatok rögzített tartalmú esküvel szertartást rendez egy nektek tetsző formában.)

2. Varga Judit ­- és elvtársai – esetében minderre még rátesz egy lapáttal, hogy pártjával hangosan hirdetik az élethosszig tartó házasság feljebbrendűségét minden más életforma felett, és a gyakorlatban is másodrendű polgárként kezelik mindazokat, akik nem az ő elképzeléseik szerint élnek és magánéletüket valóban magánügyüknek tekintik. Mindeközben viszont saját maguk körében elnézik a partnerek lecserélgetését (feltéve, hogy újabb házasságba torkollik), a homoszexuális bulikat és a karrierista anyákat.

A „házasságpártolók” minden válása a képmutatásuk bizonyítéka, éppúgy, ahogyan többek között Szájer József ereszcsatornás performansza is képmutatását bizonyítja – annak a csapatnak a képmutatását, akik a (cis-hetero) „házasság szentségét” és a „női princípiumot” akarják másokra erőltetni, miközben saját soraikban elnézik az ettől való elhajlást.

A sajtónak pedig kutya kötelessége lenne ezeknek a képmutatóknak a leleplezése magánéletük (a tényleges, nem a mű-homestoryk) nyilvánosság elé tárásával.

Természetesen szép dolog lenne a magánélet tiszteletben tartása, és nemszép dolog mások magánéletében vájkálni – de ennek az az előfeltétele, hogy a magánéleti döntéseinknek – hogy házasodunk-e, kettesben együttélünk-e, poliamóriában élünk, kommunában, lakóközösségben, egyedül, hogy vállalunk-e vagy nem vállalunk gyereket – ne legyen kihatása jogainkra és társadalmi státuszunkra, arra, milyen szociális biztonságban részesülünk, milyen jogokat illetnek meg bennünket a gyakorlatban, és mennyi adót fizetünk. Amíg ez a feltétel nem teljesül, nem magánügy a házasság. És a válás sem.

*Ha magától nem tűnt volna fel: igen, ez a bekezdés ironikusan értendő.

Novák az ereszen

Képmutatókból jól áll a kormány – Szájer után most Novák Katalin alakított egyet: kinyilatkoztatta, hogy a nők ne higgyjék, hogy folyton versengeniük kell a férfiakkal és annyit keresniük, mint ők; ehelyett ne mondjon le arról a privilégiumról, hogy kiszolgálja a családját. A szövegben vannak nem egyértelmű pontok, az viszont tudható, hogy Novák pont ugyanannyit keres (1,9 millió forintot havonta), mint a férfi kollégái – persze lehet, hogy férje ennél is többet keres a Magyar Nemzeti Bank igazgatójaként.

Persze minden bizonnyal Magyarországon is vannak nők, akik úgy gondolják, nem az ő dolguk a keresőtevékenység és az anyagi szempontokat nem annyira a pályaválasztásnál, mintsem inkább a párválasztásnál tartják szem előtt – Novák Katalin ezek szerint ilyen közegben él. Vicces, hogy a hvg.hu éppen ma tett közzé egy kis statisztikát arról, hogy az iskolázottságot illetően ma Magyarországon a nők nagyobb valószínűséggel házasodnak “lefelé”, mint a férfiak: tavaly 18 ezer nő és 10 ezer férfi házasodott nála kevésbé iskolázott társsal. Szintén a napokban jutott el a magyar olvasókhoz az a hír, hogy a legnagyobb német ruhawebshop, a Zalando férfi vezetője visszavonul, mert most élete párján a sor karriert csinálni – dehát ez már nyilván csak a dekadencs nyugat.

Ahogyan Szájer József a hard-core hetero családot írja az alkotmányba, miközben eljár a melegmozgalomnak köszönhetően legálissá vált melegszex-partikra, Novák Katalin a hard-core kreacionista genderezést nyomja – annyira, hogy a Családok Világkongresszusa elnevezésű orosz-amerikai hiperretrográd dzsemborin képviseli Magyarországot –, miközben a miniszteri székét, az egyetemi diplomáját, azt az életet, amit él, a feministák erőfeszítéseinek köszönheti – a többi “hagyományos értékeket valló” női politikushoz hasonlóan, akik azokkal a lehetőségekkel élve csinálnak karriert, amelyekről a többi nőt lebeszélni próbálják.

Bekerül a kreacionizmus az Alaptörvénybe, csorbulnak a szülők jogai és a vallásszabadság

Suttyomban csempészi be Varga Judit igazságügyi miniszter a kreacionizmust Magyarország Alaptörvényébe, amivel a kutatás szabadságával együtt a szülői jogokat (a cis-hetero-házas szülőkét is) és a kiskorúak vallási-lelkiismereti szabadságát is korlátozza.

Elterelő hadműveletként a homoszexuális párok örökbefogadásának ellehetetlenítése szolgál. A lakosság tízéves agymosása láthatóan eredményes volt: a folyamatos buzizás és genderszidalmazás (a “genderideológia”, mint mumus Gabriele Kuby kreálmánya) olyannyira megtette a hatását, hogy e téren nemcsak az átlagpolgár rég magáévá tette a konzervatív katolikus jobboldal genderkreacionista álláspontját és nem is néz oda, amikor a melegeknek és/vagy a transzoknak valami bajuk van (ami a közpénz-jelleget illeti, lopni meg úgyis lopnak, ugyebár).

Így aztán nagyjából senkinek nem tűnit fel, hogy a Varga Judit igazságügyi miniszter által indítványozott alaptörvénymódosítás a lakosság egészének jogait csonkítja meg:

Nem igényel különösebb jogi műveltséget észrevenni, hogy az a mondat, hogy Magyarország „biztosítja a […] keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” egészen egyértelműen azt jelenti, innentől az államnak joga – mi joga, egyenesen kötelessége! – hogy a szülő akarata ellenében (és az alaptörvény XVI. cikkének (2). bekezdésével ellentétben, amely szerint a szülőnek van joga megválasztani a gyermeknek adandó nevelést is keresztény neveltetésben részesítse a gyeremeket (és itt különböztessük meg gondosan a nevelést, amelyet legalábbis eddig a szülő határozhat meg, az oktatástól, mint ismeretszerzéstől, amit a szülőnek sincs joga megtagadni a gyermekétől…). Sőt: a gyermek akarata ellenében is, ugyanis az indkolás a „felnövekvő nemzedék valamennyi tagjáról” beszél.
Persze a keresztény neveltetés sok mindent jelenthet, onnantól, hogy az ovis azzal jön haza, hogy a család pokolra fog kerülni, ha vasárnap nem megy istenitszteletre (igen, vótmá), odáig, hogy szexuális felvilágosítás címén a maszturbálás káros hatásairól beszélnek neki.

Ennél rejtettebb módon csempészi az indítvány a kreacionizmust az Alaptörvénybe: ehhez már el kell olvasni az indoklástaz értékek, valamint a két nem teremtve van, majd a (nagybeűs!)„Teremtés rendjére” hivatkozik (és elereszt egy ilyenkor szinte kötelező kirohanást a „relativizmus” ellen). Namármost azt az állítást, miszerint a nők és a férfiak nem az evolúció történeti kontingenciái nyomán alakultak mai formájúvá, hanem eleve ilyennek (mármint olyannak, amilyennek Varga Juditék gondolják őket…) lettek teremtve – nos, ezt úgy hívjuk, hogy kreacionizmus. Azzal, hogy az Alaptörvény a módosítás után kijelenti, az ember olyannak lett teremtve, amilyennek Varga Judit ma ismeri, alkotmányellenessé válik minden olyan kutatás, amely az embert történelmi változásokban szemléli. Varga Judit kreacionizmusa nemcsak az emberre vonatkozik: ő „minden hagyományos értéket” teremtettnek tartja, így az evolúcióbiológia mellett minden etikakutatás is alkotmányellenes lesz – leglfejebb a mai, pillanatnyi ehlyhet vizsgálható, de az is csak addig, amíg eredményei nem mondanak ellent a Varga Judit szerinti teremtett, azaz kreált értékeknek.
Ezzek viszont lábbal tiporja az Alaptörvény-módosítás a tudományos kutatás szabadságát és persze a tanárnak azt a jogát, hogy a legjobb szaktudása szerinti ismereteket mutassa be a tanítványainak.

És ami a koronavírust illeti: hogy egy rendelkezés a koronavírus elleni küzdelmet szolgálja-e, azt ökölszabályként egészen egyszerűen abból állapíthatjuk meg, hogy a vírusveszély elmúltával el lehet-e töröni. Igazából úgy lett volna helyes, hogy a különleges jogrend alatt meghozott minden jogszabály a veszélyhezlyzet elmúltával automatikusan törlődik…

Olvasd el magad Varga Judit indítványát: https://www.parlament.hu/irom41/13647/13647.pdf

Buzizás (majdnem) németesen

Fél-déja-vu-érzést váltott ki, amikor Orbán Viktor miniszterelnök a Dúró Dóra-féle elektromos könyvégetést (azaz darálást) a hét elején a Telex szerint a jogszabályokra hivatkozva úgy kommentálta, “Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket”. Ugyanis röpke két héttel korábban Friedrich Merz kancellárjelöltségre pályázó német kereszténydemokrata politikus közel ugyanezt válaszolta arra az újságírói kérdésre, lennének-e fenntartásai egy homoszexuális kancellárral szemben: “Solange sich das im Rahmen der Gesetze bewegt und solange es nicht Kinder betrifft – an der Stelle ist für mich allerdings eine absolute Grenze erreicht – ist das kein Thema für die öffentliche Diskussion.” [Amíg ez a törvényes kereteken belül marad és nem érint gyerekeket – ugyanis számomra itt egy abszolút határ van – ez nem közéleti vitatéma.]

Persze a homoszexualitás és a gyerekekkel való szex kissé bizarr, ámde egyesek fejéből úgy tűnik, racionálisan nem kontrollálható, reflexszerű összekapcsolásánál aztán véget is ér a párhuzam: Németországban a könyvégetés túl van azon a bizonyos vörös vonalon, ami még megengedhető, Merznek meg Orbánnal szemben katolikus, homoszexuális házasságban élő párttársa van Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter személyében.

Ami a Dúró Dóra-féle aggódó anyákat illeti: ők abban biztosak lehetnek, hogy ha valamelyik gyermekük netán homoszexuális, transznemű vagy egyéb módon “elhajló” lenne, ezt jó eséllyel mélyen titkolni fogja anyja előtt. Aminek persze az az “előnye”, hogy az anyjának nem kell majd felülvizsgálnia világképét.

Semjén Zsolt harca a természet ellen

Ráolvasásos jogszabályalkotással akarja Semjén Zsolt elfedni azt a rést, amit a transzszexuálisok léte üt a világképén, de a természet erősebb: az interszexuális újszülötteknél a Semjén-féle bináris születési nem nemes egyszerűséggel értelmezhetetlen. A Semjén-féle társadalmi nemi elvárásokról nem is beszélve.