A női titok megfejtése: Miért vonzódnak a nők a valláshoz, az “alternatív” orvosláshoz és hasonló furcsaságokhoz?

Bizonyos női dolgok teljesen érthetetlennek tűnnek a racionális férfiember számára: mitől népszerű a vallás meg a konzervatív ideológiák a nők körében, amleyek eltüntetik őket a konyha-gyerekek-templom Bermuda-háromszögében? Miért költenek nők vagyonokat kétes hatékonyságú homeopátiára és egyéb alternatív és ezó izékre, amikor azok nem hatnak, viszont kihúzzák a kliens zsebéből a pénzt? 

Pedig mindez csak addig érthetetlen, amíg fel nem térképezzük azokat a peremfeltételeket, paramétereket, amelyek között a nők élnek és döntenek

Kiféle-miféle az a CitizenGo?

A Puncs.hu után egy kertészet “hűtlenségre” és “nőellenessségre” buzdító hirdetése ellen indoított tiltakozást a CitizenGo. Mielőtt azonban az Index újságíróját követve testületileg hangos üdvrialgásban törnénk ki, érdemes lenne körülnézni, miféle csapat is az, aminek tapsolunk, hacsak nem akarunk egy kampány támogatásával egy olyan szervezetet legitimálni, amely ellenünk dolgozik. 

A KDNP és a katolikus egyház hatalomért való harca és áldozataik

Sokan szeretik kissé megmosolyogni a KDNP és az időnként Tömjén Zsoltnak becézett Semjén Zsolt tevékenységét, hiszen a támogatottságuk valóban mérhetetlenül alacsony, és a társadalommal szembemenő kezdeményezéseik ezért akár szélmalomharcnak is tűnhetnek. Aki határainkon túltekint, az azonban tisztában van azzal, hogy a KDNP tevékenységét nem légüres térben, Magyarországra korlátozva végzi, hanem egy nemzetközi mozgalom magyarországi nyúlványát képezi. Minden “családbarát” retorika ellenére a KDNP legfőbb kárvallottjai éppenhogy a családok (is).

Mi is az a „gender-ideológia”?

 

A „genderideológia” egy konzervatív vallási (főleg katolikus) körökben élő rémkép, amely a német Gabriele Kuby munkássága nyomán terjedt el mostanság.

A „gender” (magyarul néha „társadalmi nem”) egy a társadalomtudományokban használt fogalom, amelyet a „nem” helyett használnak a tudósok, jelezve, hogy nem a biológiai értelemben vett „nem”-ről beszélnek, hanem egy társadalmi jelenséget vizsgálnak. Empirikusan igazolt tény, hogy társadalmanként és egy-egy társadalmon belül korszakonként, sőt, egy-egy korszakon belül szubkultúránként is eltérő, milyen tulajdonságok, életutak, magatartásformák és életlehetőségek társulnak egy-egy „nem”-hez.
Változó, ki hogyan viszonyul a társadalmi elvárásokhoz és az azoknak meg nem felelő emberekhez. Vannak korok és helyek, ahol a társadalom megengedő, és van, amikor tűzzel-vassal irtják azokat, akik nem illeszkednek be, és vannak társadalmak, ahol nem kettő, hanem több „gender” van (albán szüzek pl.), ami helyet biztosít a be nem illeszkedőknek. Ennek megfelelően alakul a gyereknevelés is. Lehet belerakni a gyerekeket a „nemének megfelelő” skatulyába és baltával lenyesni az explicit és a ki nem mondott társadalmi elvárások ellenére is a skatulyából “kilógó” részeket – a lánynak beskatulyázott gyerekekből mondjuk kiirtani pl. a vezetői képességeket, a fiúnak skatulyázottakból meg pl. a másokról való gondoskodást. A másik megoldás, hogy engedjük a gyereknek kibontakoztatni tehetségeit, a gyengébb oldalait fejlesztjük, és biztosítjuk afelől, hogy amíg másokat nem bántanak, szabadon és retorziók nélkül bontogathatja szárnyait.

Amivel meg is érkeztünk a „gender-ideológia” „ideológia” részéhez: Kubyék megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják, hogy pontosan 2 db, egymástól szigorúan elválasztott, pontosan körülhatárolt tulajdonságokkal és feladatkörökkel felruházott szexuális identitás és 1 db szexuális irányultság létezhet – ami ezen kívül esik, annak a szó legszorosabb értelmében nem szabad lennie. Az „ideológia”, amely ellen ők küzdenek, a felvilágosodásnak az egyéni szabadságot és az (esély)egyenlőséget hirdető „ideológiája” – az az ideológia, hogy nem verjük meg a háromévest, mert a macijával babázik, ha fiú, és nem csesszük le azt az ötévest, akinek a rajzán apu főz és anya számítógépezik. Jelenleg azonban (még) nem marketingelhető a „le a szabadsággal” szlogen alatt a nagyközönségnek az az elképzelésük, hogy a szabadság csak addig jó, amíg az egyetlen választási lehetőség az, amit ők jónak tartanak. Saját köreikben ezzel ellentétben már most is megy ez: Kuby egyik könyvének az alcíme „A szabadság elpusztítása a szabadság nevében”.

 

Kubyról:

Mivel munkásságával Kuby mások magánéletébe mászik bele, kerüljön elő az övé is: ő maga eredetileg evangélikus, 1944-es születésű, egyetemre járt (amiből látszik, hogy értelmiségi családból való), a saját korosztályához viszonyítva későn, 35 évesen ment férjhez és 3 gyereket szült. Újságíróként és fordítóként dolgozott. 1996-ban, 52 évesen szakítottak férjével és Kuby áttért a katolikus hitre, amelynek családideológiáját azóta is mondhatni a neofita buzgalmával népszerűsíti.