Tilos Bibliát árulni az iskola mellett

A “szexualitás öncélú ábrázolását” valamint a “születési nemtől való eltérés, nemváltás és homoszexualitás” ábrázolását tiltó törvény után a múlt héten megjelent a kereskedelmi tevékenységről szóló kormányrendelet ezzel kapcsolatos módosítása, amelynek 1. § (2)-a szerint “Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék nem forgalmazható.”

Mivel a Biblia tartalmaz homoszexualitást is, és ez a bekezdés az (1) bekezdéssel szemben nem csak a gyerekeknek szóló ábrázolást, hanem a felnőtteknek szóló ábrázolás forgalmazását is tiltja iskolák és templomok mellett, ebből az következik, hogy a templomok, iskolák közelében található könyvesboltokban Biblia nem árusítható.

Felhívnám azonban a könyvkereskedők figyelmét arra, hogy a jogszabály eme bekezdése szerint az iskolák, templomok 200 m-es körzetében a homoszexualitást megjelenítő termékek mellett csak a “születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló” termék nem forgalmazható (akár gyerekeknek, akár felnőtteknek szól!). Az ezeket nem öncélúan, hanem pl. oktatási céllal ábrázoló termék forgalmazását templomok és iskolák mellett ez a bekezdés nem tiltja. (Sőt: Vajon a szexualitásnak a szexuális kielégülését célzó ábrázolás öncélú-e? A szexualitás akkor igazán öncélú, ha nincs benne öröm sem (mert ha van, akkor nem önmagáért, hanem az örömért van.) Vagy: Ha a szexualitás igazi célja gyermeknemzés, akkor a nem gyereknemzési célú szex ugyebár nem öncélú. Különös tekintettel a pénz vagy egyéb ellenszolgáltatás megszerzését szolgáló szexualitás ábrázolására.)

Ugyanennek a paragrafusnak az első bekezdése, amely termékek kirakatba helyezéséről szól, ugyanerre a mintára lett megfogalmazva: “Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos.” Azaz a szexualitás nem öncélú ábrázolását tartalmazó, gyerekeknek szóló könyvek kirakatba helyezése nem tilos, ahogyan ilyesmiket tartalmazó, de felnőtteknek szóló könyvek továbbra is ott lehetnek a kirakatban – persze a gyerekkönyveket illetően megint csak az a kérdés, mi számít “öncélúnak” (a vicc szerint persze az, amire a bíró felizgul…)

Persze külön vicces a harmadik bekezdés, amely szerint a fentieket tartalmazó, gyerekeknek szóló termékeket elkülönítetten és becsomagolva kell árulni. A felnőtteknek szóló könyvekre ez nem vonatkozik – a felnőttrészlegen továbbra is belelapozhatnak az alsó tagozatosak is a Kámaszutrába.

Mindig érdemes pontosan olvasni.

A család mint bűnsegéd

Társadalmunk lassacskán csak eljut arra a felismerésre, hogy “mundér becsületét védeni” valójában azt jelenti, bűncselekményeket tusolnak el, és ennek megfelelően bánnak is ezzel. Lassan a katolikus egyháznak a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális és egyéb erőszakot leplező, a bűntetteseket a felelősségrevonás alól áthelyezésekkel kimenekítő gyakorlata sem talál helyeslésre még az egyháztagok között sem.

Ezt a belátást azonban ideje lenne kiterjeszteni a családra is. Természetesen érthető és teljesen emberi, hogy vonakodunk szembenézni a saját és a szeretteink hibáival, és minél nagyobbak ezek a hibák, vétkek és bűncselekmények, annál mélyebbre dugjuk a homokban a fejünket. Az igazságszolgáltatásnak azonban az a feladata, hogy akkor is igazságot szolgáltasson, amikor a bűncselekmény elkövetőjének a környezete mindent megtesz a felelősségvállalás elkerülésére. Az igazságszolgáltatás feladata a valódi tényállás, azaz az igazság kiderítése, és ennek érdekében jogot kapott arra, hogy felelősségre vonja azokat is, akik ezt akadályozzák.

Kivéve, ha a “család” akadályozza az igazságszolgáltatást. Az anyagi haszonszerzésért elkövetett bűncseleményeknél a törvényi felhatalmazással kussoló család ráadásul a bűncselekmény haszonélvezője is, és bár az óvodás gyerek nyilván nincs tisztában azzal, hogy neki azért jut csoki meg plésztésiön, mert apuka leütött egy idős nénit és elvette a nyugdíját, a házastárs és az idősebb gyerekek nyilvánvalóan legalább sejtik, milyen forrásból jön akár a betevő, akár a nyaralás.

Hathatós családi hátszél nélkül a lúgos orvos (aki anyai ágon a “szinglihordák” elleni kirohanásról híres Mikola István szerteágazóan befolyásos családjának tagja) sem lett volna képes a magyar igazságszolgáltatást arra használni, hogy éveken keresztül retraumatizálja azt az embert, akinek maradandó sérüléseket okozott. A feleségben legalább annyi tisztesség volt, hogy nem hazudott (és ajtót nyitott a végrehajtóknak, amikor a férje és gyerekei apja el akarta síbolni az utolsó vagyontárgyát is, hogy ne legyen miből kifizetni a megítélt kártérítést). A megcsonkított szerető utóda ezzel szemben a perek idején a Facebookon kampányolt az utóbb 11 év letöntendőre ítélt (és mellesleg továbbra is házas) szeretője ártatlansága mellett. A prímet azonban minden bizonnyal az apuka viszi, aki a per alatt blog formájában verbálisan folytatta, most pedig a megítélt kártérítést fia nevében nem az erre jogosult sértettnek (akinek megkapták a banki adatait), hanem a végrehajtó számlájára utalta, így a sértett űjabb köröket futhat, hogy a kártérítéshez hozzájusson.

Ha ez a “szülői szeretet” része, akkor ez a “szülői szeretet” káros a társadalomra, és akként is kellene kezelni a jogszabályokban. Visszatekintve persze tudjuk, hogy az ilyesfajta apa akkor vétett a társadalom ellen, amikor annak idején nem húzta ki időben, de ezt akkor senki nem tudhatta. Tudjuk viszont, hogy az elmúlt nyolc évben mi mindent követett el a családi mundér becsületének védelméért, és ezért igenis felelősségre kellene vonni őt és azokat, akik ebben közreműködtek.

Kéretlen telefonhívások – mit tehetsz ellenük?

Mostanában elharapóztak a kéretlen telefonhívások, és mivel nem mindenki szereti, ha zaklatják, összefoglaljuk, mit lehet tenni – hasonlóan ahhoz, ahogy korábban megírtam, mit kell tenni, ha nem szeretnél nemzeti konzultációs kérdőíveket kapni.

Három dolgot érdemes tudni a kéretlen hívásokkal kapcsolatban:

1. Mindenfajta megkereséshez előzetesen ki kell kérni a megkeresett fél engedélyét a megkereséshez. Ez a pártoktól, önkormányzatoktól, polgármesterektől stb. érkező hívásokra és a számítógépes/automata hívásokra is vonatozik! (Ez alól az alapelv alól csak azok a nyilvánvalóan szükséges helyzetek képeznek kivételt, amikor pl. valamelyik szolgáltatód keres, mert valamilyen ügyet el kell intézni a szolgáltatással kapcsolatban, vagy pl. azért hívnak az önkormányzattól, mert valami gubanc van a lakossági parkolási engedélyeddel kapcsolatban, vagy amikor külön jogszabály hatalmaz fel valakit – pl. népszámláló biztost, végrehajtót, stb. – arra, hogy megkeressen. Ezen kívül még közvéleménykutatók kereshetnek meg véletlenszerű/automata hívásokkal, de ők semmilyen adatokkal nem rendelkeznek rólad, azaz anonim módon, anélkül, hogy téged be lehetne azonosítani, válaszolsz a kérdéseikre -vagy nem.)
2. Ehhez a jogszerű megkereséshez a hívó félnek nyilvánvalóan “kezelnie” kell az adataidat, azaz kell, hogy legyen egy adatbázisa, amiben szerepelnek az adataid és az, mikor/hogyan járultál hozzá az adataid kezeléséhez.
3. Ha valamikor hozzá is járultál ahhoz, hogy felvegyék veled a kapcsolatot: Jogod van bármikor kérni az adataid – neved, telefonszámod, címed, akármi – törlését, azaz “visszavonhatod az adataid kezeléséhez való hozzájárulásodat”.

Hogy szabadulsz a kéretlen hívásoktól?

1. lépés: Tedd fel a hívó félnek a következő keresztkérdéseket:

• Hogy hívják Önt és milyen szervezet nevében hív? (Mind a két adatot – a hívó nevét, és hogy kinek/milyen szervezet nevében lép fel – pontosan írd fel – kérdezz vissza (“Ja, XY polgármester nevében?”, “Hogy is hívják a polgármester asszonyt?”) , kérdezd meg, a hívó pontos i-vel vagy y-nal írja-e a nevét, adott esetben kérd meg, betűzze a saját vagy a cég nevét, stb.)
• Honnan van meg a számom? (Ne feledd, az automata tárcsázáshoz is kell előzetes engedély.)
• Milyen jogalapon kezelik az adataimat?
• Ki és mikor adott Önnek engedélyt az adataim kezelésére?
• Hogy hívják a hívó fél adatvédelmi tisztviselőjét, és mi az e-mail címe? (Ezt is írd fel, ha nincs, akkor kérd el a szervezet illetékes vezetőjének a nevét és e-mail címét. Ha azt sem tudja megadni, nyugodtan tegyél olyasfajta megjegyzést, hogy gáz, ha egy szervezet nem készíti fel megfelelően a munkatársait, önkénteseit…)
• Tisztában van-e Ön azzal, hogy Ön törvénysértést követ el azzal, ha hozzájárulásuk nélkül hívogat embereket? (Tapasztalatom szerint a telefonálók nem szoktak tisztában lenni azzal, hogy esetleg jogsértésben működnek közre…)

2. lépés:

• Közöld a hívó féllel, hogy:
  • Elvből soha senkinek nem adtál hozzájárulást arra, hogy megkeressenek, ezért jogtalanul kezelik az adataidat, vagy
  • ezennel visszavonsz minden, korábban esetleg adott adatkezelési hozzájárulást,
• és felszólítod minden adatod azonnali törlésére.
• Írd fel valahova, mikor történt a telefonbeszélgetés (nap, óra, perc), így ha újból keresnek ugyanonnan, tudsz hivatkozni arra, hogy xy napon visszavontad az adatkezelési hozzájárulást.

3. lépés:

• Ha a hívó fél erre nem hajlandó, pl. további adatokat kér pl. a “beazonosításhoz”, pl. a következőt teheted:
  • közlöd vele, hogy itt és most azonosítson be, hiszen eleve csak azonosítással jogszerű a hívása – elvégre ha nem azonosít be téged, ő nem lehet biztos abban, hogy azt a személyt hívta, aki a híváshoz hozzájárult, enélkül meg nem jogszerű a hívás…
  • konkrétan azt követeled, hogy az ehhez a telefonszámhoz társított minden adatot töröljön, és nem fogsz újabb adatot megadni, hiszen annak helyességét,
  • ha ezt a hívó maga nem tudja elintézni a törlést, akkor követeld, hogy kapcsolja a főnökét (ill. a törlést elvégezni képes személyt).

4. lépés:

• Ha az első 3 lépésben sem sikerült töröltetni az adataidat, csinálj egy külön “eldobós” e-mail címet (mert ugye nem szeretnél majd spameket kapni…) és onnan írj egy e-mailt a telefonáló szervezet adatvédelmi tisztviselőjének (amit az 1. lépésben elkértél, vagy megkeresed itt), amiben:
  • 1. visszavonsz minden korábban esetleg adott adatkezelési hozzájárulást, és
  • 2. felszólítod az adataid törlésére (ne feledd beleírni a telefonszámot, amin hívtak, hiszen az teljesen egyedi, míg a neved nem feltétlenül az…).

5. lépés:

• Ha eddig sem jártál sikerrel, a Nemzeti Adatvédelmi Hatósághoz fordulhatsz. A beadványodban ne feledd megadni az összes eddigi lépésedet (mikor történt a hívás, amelyben visszavontad az adatkezelési hozzájárulást, mikor és mit írtál az adatvédelmi tisztviselőnek, stb.)

Fontos: Én nem vagyok jogász, és a fentiek nem minősülnek jogi tájékoztatásnak, hanem ez egy lakossági tipp – őszintén szólva soha nem jutottam el az Adatvédelmi Hatóságig, mert legkésőbb a 2. lépés végén leálltak…

Még valami: A mostani hívások a koronavírus elleni oltásra való regisztrációra buzdítanak. Ha ezt a cikket el tudtad olvasni, akkor minden bizonnyal képes vagy elvégezni egy internetes regisztrációt a https://vakcinainfo.gov.hu/regisztracio-oltasra oldalon – adatvédelmi szempontból nyilvánvalóan érdemes csak a szükséges adatkezeléshez hozzájárulni (enélkül egyáltalán nem tárolhatják az adataidat, azaz semmis lenne a regisztráció), és a “Hozzájárulok, hogy későbbi kapcsolattartás céljából…” kezdetű kockát nem bepipálni (eleinte, amikor a rendszer indult, nem volt lehetőség ezt az utóbbit nem elfogadni, de hamar szóltak a fejlesztőknek, hogy ez törvényellenes…). Pár nappal később érdemes ellenőrizni, hogy az adataid átkerültek-e a NEAK-hoz: https://vakcinareg.neak.gov.hu/regisztracio/ – persze logikusabb lett volna eleve a NEAK oldalára fejleszteni a regisztrációs modult, de most ne akadjunk fenn ezen.
Ha annak ellenére okoz gondot a koronavírusoltásra való regisztráció, hogy el tudtad olvasni ezt a cikket, akkor kérj segítséget családtagtól, baráttól, szociális munkástól vagy civil szervezettől, vagy hívd fel a háziorvosodat.

Itt találsz további tájékoztatást az adataid védelméről: https://europa.eu/youreurope/citizens/consumers/internet-telecoms/data-protection-online-privacy/index_hu.htm
és https://www.naih.hu/erintetti-jogok

Törvények:

EU-s adatvédelmi rendelet: https://eur-lex.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj?locale=hu

Magyar adatvédelmi törvény: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

Magyarország 2003. évi C. törvényének 162. § (1)-e: “Az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer vagy előfizetői kapcsolat létrehozására szolgáló más automatizált eszköz az előfizető tekintetében csak akkor alkalmazható közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- és piackutatás céljára, ha ehhez az előfizető előzetesen hozzájárult.”

Judit az ereszen, avagy mi közünk Varga Judit válásához?

„Válik a Varga Judit… persze nincs mit csodálkozni, hiszen korábban Brüsszelben, most meg a budapesti igazságügyi miniszteri székben építi jogász karrierjét – pedig tudvalévő dolog, hogy válás lesz a vége, ha egy asszony a női princípium beteljesítése helyett karrierre adja a fejét. Szegény Szájer Józsit is cserben hagyta hites asszonysága, Handó Tünde, aki szintén karriert épített ahelyett, hogy minden erejét asszonyi princípiumára összpontosítva megakadályozta volna urát bűnös hajlamainak kiélésében… Aztán ott van a Tóni, aki a kettes számú feleségét is kénytelen volt lecserélni, miután az nekilátott üzletasszonykodni.”*

***

Varga magánélete „tiszteletben tartását” kéri, holott ez neki két okból sem jár:

1. A házasságkötés a Polgári Törvénykönyv értelmében alapesetben nyilvános (!) jogi aktus. Aki házasságot köt, az nem egyszerűen megosztja az örömét a hozzátartozóival, hanem különféle társadalmi, adminisztratív és gazdasági előjogokat jelentő jogi aktust végez, és a legintimebb magánéletét a szó legszorosabb értelmében az anyakönyvvezető által képviselt állam elé terjeszti. A házasság nyilvános jellegét a név- és gyűrűviselési szokások is mutatják. Ettől a válás is szükségszerűen nyilvános üggyé válik, hiszen újabb házasságkötésre csak egy válást követően kerülhet sor. (Tipp azoknak, akik mellőznék a nyilvánosságot, de ragaszkodnak a szertartáshoz: keressetek szertartásvezetőt, aki az általatok rögzített tartalmú esküvel szertartást rendez egy nektek tetsző formában.)

2. Varga Judit ­- és elvtársai – esetében minderre még rátesz egy lapáttal, hogy pártjával hangosan hirdetik az élethosszig tartó házasság feljebbrendűségét minden más életforma felett, és a gyakorlatban is másodrendű polgárként kezelik mindazokat, akik nem az ő elképzeléseik szerint élnek és magánéletüket valóban magánügyüknek tekintik. Mindeközben viszont saját maguk körében elnézik a partnerek lecserélgetését (feltéve, hogy újabb házasságba torkollik), a homoszexuális bulikat és a karrierista anyákat.

A „házasságpártolók” minden válása a képmutatásuk bizonyítéka, éppúgy, ahogyan többek között Szájer József ereszcsatornás performansza is képmutatását bizonyítja – annak a csapatnak a képmutatását, akik a (cis-hetero) „házasság szentségét” és a „női princípiumot” akarják másokra erőltetni, miközben saját soraikban elnézik az ettől való elhajlást.

A sajtónak pedig kutya kötelessége lenne ezeknek a képmutatóknak a leleplezése magánéletük (a tényleges, nem a mű-homestoryk) nyilvánosság elé tárásával.

Természetesen szép dolog lenne a magánélet tiszteletben tartása, és nemszép dolog mások magánéletében vájkálni – de ennek az az előfeltétele, hogy a magánéleti döntéseinknek – hogy házasodunk-e, kettesben együttélünk-e, poliamóriában élünk, kommunában, lakóközösségben, egyedül, hogy vállalunk-e vagy nem vállalunk gyereket – ne legyen kihatása jogainkra és társadalmi státuszunkra, arra, milyen szociális biztonságban részesülünk, milyen jogokat illetnek meg bennünket a gyakorlatban, és mennyi adót fizetünk. Amíg ez a feltétel nem teljesül, nem magánügy a házasság. És a válás sem.

*Ha magától nem tűnt volna fel: igen, ez a bekezdés ironikusan értendő.

Bekerül a kreacionizmus az Alaptörvénybe, csorbulnak a szülők jogai és a vallásszabadság

Suttyomban csempészi be Varga Judit igazságügyi miniszter a kreacionizmust Magyarország Alaptörvényébe, amivel a kutatás szabadságával együtt a szülői jogokat (a cis-hetero-házas szülőkét is) és a kiskorúak vallási-lelkiismereti szabadságát is korlátozza.

Elterelő hadműveletként a homoszexuális párok örökbefogadásának ellehetetlenítése szolgál. A lakosság tízéves agymosása láthatóan eredményes volt: a folyamatos buzizás és genderszidalmazás (a “genderideológia”, mint mumus Gabriele Kuby kreálmánya) olyannyira megtette a hatását, hogy e téren nemcsak az átlagpolgár rég magáévá tette a konzervatív katolikus jobboldal genderkreacionista álláspontját és nem is néz oda, amikor a melegeknek és/vagy a transzoknak valami bajuk van (ami a közpénz-jelleget illeti, lopni meg úgyis lopnak, ugyebár).

Így aztán nagyjából senkinek nem tűnit fel, hogy a Varga Judit igazságügyi miniszter által indítványozott alaptörvénymódosítás a lakosság egészének jogait csonkítja meg:

Nem igényel különösebb jogi műveltséget észrevenni, hogy az a mondat, hogy Magyarország „biztosítja a […] keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” egészen egyértelműen azt jelenti, innentől az államnak joga – mi joga, egyenesen kötelessége! – hogy a szülő akarata ellenében (és az alaptörvény XVI. cikkének (2). bekezdésével ellentétben, amely szerint a szülőnek van joga megválasztani a gyermeknek adandó nevelést is keresztény neveltetésben részesítse a gyeremeket (és itt különböztessük meg gondosan a nevelést, amelyet legalábbis eddig a szülő határozhat meg, az oktatástól, mint ismeretszerzéstől, amit a szülőnek sincs joga megtagadni a gyermekétől…). Sőt: a gyermek akarata ellenében is, ugyanis az indkolás a „felnövekvő nemzedék valamennyi tagjáról” beszél.
Persze a keresztény neveltetés sok mindent jelenthet, onnantól, hogy az ovis azzal jön haza, hogy a család pokolra fog kerülni, ha vasárnap nem megy istenitszteletre (igen, vótmá), odáig, hogy szexuális felvilágosítás címén a maszturbálás káros hatásairól beszélnek neki.

Ennél rejtettebb módon csempészi az indítvány a kreacionizmust az Alaptörvénybe: ehhez már el kell olvasni az indoklástaz értékek, valamint a két nem teremtve van, majd a (nagybeűs!)„Teremtés rendjére” hivatkozik (és elereszt egy ilyenkor szinte kötelező kirohanást a „relativizmus” ellen). Namármost azt az állítást, miszerint a nők és a férfiak nem az evolúció történeti kontingenciái nyomán alakultak mai formájúvá, hanem eleve ilyennek (mármint olyannak, amilyennek Varga Juditék gondolják őket…) lettek teremtve – nos, ezt úgy hívjuk, hogy kreacionizmus. Azzal, hogy az Alaptörvény a módosítás után kijelenti, az ember olyannak lett teremtve, amilyennek Varga Judit ma ismeri, alkotmányellenessé válik minden olyan kutatás, amely az embert történelmi változásokban szemléli. Varga Judit kreacionizmusa nemcsak az emberre vonatkozik: ő „minden hagyományos értéket” teremtettnek tartja, így az evolúcióbiológia mellett minden etikakutatás is alkotmányellenes lesz – leglfejebb a mai, pillanatnyi ehlyhet vizsgálható, de az is csak addig, amíg eredményei nem mondanak ellent a Varga Judit szerinti teremtett, azaz kreált értékeknek.
Ezzek viszont lábbal tiporja az Alaptörvény-módosítás a tudományos kutatás szabadságát és persze a tanárnak azt a jogát, hogy a legjobb szaktudása szerinti ismereteket mutassa be a tanítványainak.

És ami a koronavírust illeti: hogy egy rendelkezés a koronavírus elleni küzdelmet szolgálja-e, azt ökölszabályként egészen egyszerűen abból állapíthatjuk meg, hogy a vírusveszély elmúltával el lehet-e töröni. Igazából úgy lett volna helyes, hogy a különleges jogrend alatt meghozott minden jogszabály a veszélyhezlyzet elmúltával automatikusan törlődik…

Olvasd el magad Varga Judit indítványát: https://www.parlament.hu/irom41/13647/13647.pdf

Abortusztiltás helyett csendes ellehetetlenítés

Miközben a világ szeme a lengyel abortuszszigorítás elleni tiltakozásokra irányul, a kevésbé látványos stratégiák nem kapnak elég figyelmet. Hiszen hiába engedélyezett elvileg az akár a nő kérésére, akár orvosi okokból végzett abortusz, ha nincs, aki hajlandó elvégezni. Márpedig még ennél is tovább megy a Veres András katolikus püspök által is hangoztatott követelés, hogy a nőgyógyászoknak meg se kelljen tanulniuk, hogyan kell szakszerűen művi vetélést végezni.*

Holott nincs szülészet abortusz nélkül.

Az „abortuszmentes szülészet” ugyan a katolikus és egyéb keresztény „életvédők” vágyálma – a magyar kormány néhány éve vagy 8 milliárdot adott a református Bethesda kórháznak és a katolikus Budai Irgalmasrendi Kórház (amelynek korábbi igazgatója a “lúgos orvos”-ként elhíresült embercsonkító volt) “abortuszmentes szülészet” kialakítására. Abortuszmentes szülészet viszont nem lehetséges – a természet (vagy az “életvédők” jóistene…) ugyanis nem ilyenre tervezte a világot. Az emberi szaporodás természetes velejárója az igencsak magas magzati veszteség, kezdve ott, hogy a „megfogant babák” többsége (!) még azelőtt pusztul el, hogy terhesség alakult volna ki. Spontán vetéléseknél is előfordul, hogy mesterségesen kell kiüríteni a méhet, hogy elkerüljük a vérmérgezést, különféle komplikációknál szükség lehet mesterséges vetélés/koraszülés előidézésére, hogy a terhes nő testi épségét és életét mentsük, és előfordul, hogy egy nem nőgyógyászati jellegű betegség (terhességet veszélyeztető) kezelésére van szükség.

A nyugati világ országai (Magyarország is) ma is lehetővé teszik, hogy egy egészségügyi dolgozó vallási-lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja az ellátást, ugyanakkor gyakran hiányosak ezek a rendelkezések a betegjogok tekintetében: azt, aki az ellátást megtagadja, nem kötelezik kellőképpen sem arra, hogy tájékoztassa a pácienst arról, hol juthat hozzá ahhoz az ellátáshoz, amit ő megtagad tőle, de még arra sem, hogy egyáltalán közölje a pácienssel, hogy éppen megtagad tőle egy ellátást, amit máshol megkaphatna. – Választott nőgyógyászhoz járó magyar nők is néha kénytelenek szembesülni azzal, hogy a doki, akiben addig megbíztak, elzavarja őket szülni, amikor egy nem kívánt terhesség megszakítását kérik, de terhességi komplikációk esetén ma Magyarországon tudtommal (még) nem probléma hozzájutni a szükséges ellátáshoz.
Mivel viszont az életmentésben (elvileg) nincsenek törvényes engedmények, még katolikus fenntartású kórházak is végeznek abortuszt abban az esetben, ha a magzat igazoltan halott, és abban az esetben, ha a magzat ugyan él, de terhes nőnél beáll az akut életveszély. A kérdés persze az, hol kezdődik az életveszély. Az USA-ban, ahol egyes államokban a kórházi ágyak több, mint harmada katolikus fenntartásban működik, rengeteg eset mutatja, hogy az orvosilag szükséges abortuszt is az utolsó pillanatig halasztja a szolgáltató (aki részletekre kíváncsi, olvassa pl. az American Civil Liberties Union Health Care Denied c. riportját). Arra is van példa (Lengyelországból), hogy nem nőgyógyászati diagnosztikai és gyógyítási eljárásokat tagadnak meg arra hivatkozva, hogy az a magzatnak árthat (rosszabb esetben a páciensnek meg sem mondják, hogy más ellátást is kaphatna, ha nem lenne terhes). Ezzel a halogatással nő a további komplikációk és a maradandó egészségügyi problémák valószínűsége (míg a magzat túlélési esélyei nemigen javulnak), és néha a nő élete bánja. Persze lehet(ne) más szolgáltatót választani, de ehhez az kell, hogy 1. elérhető távolságban legyen más szolgáltató, hogy 2. a terhes nő egészségbiztosítása az ottani ellátást is fedezze, és persze az is, hogy 3. a terhes nő egyáltalán tudomást szerezzen arról, hogy éppen megtagadnak tőle egy szolgáltatást, amihez máshol hozzájutna.

Mellesleg az összes magzati veszteséghez viszonyítva a nő kérésére végzett terhességmegszakítás (egyébként ne feledjük: az abortuszt kérő nők háromnegyede már nevel legalább egy gyereket) igencsak marginális tétel, – az a paradox helyzet, hogy aki abortuszmentes szülészetet akar, annak meg kell akadályoznia a fogantatást. De mindettől függetlenül: ahogyan egy megszületett ember élethez való joga nem foglalja magába azt a jogot, hogy a másik ember testét használja (még véradásra sem kényszeríthetsz senkit, semmilyen körülmény között), a magzatot is hiába ruházzuk fel emberi jogokkal: ebből nem következik, hogy igényt tarthatna anyja testének használatára. És nem: aki szexel, ugyanúgy nem egyezik bele egy terhesség kihordásába, mint ahogyan az, aki átmegy az utcán, nem egyezik automatikusan bele abba, hogy elüssék.
Az elektív terhességmegszakítás tilalmát Európában a nők utazással kerülik ki: a nyugat-német nők a rendszerváltás előtt Hollandiába jártak abortuszra, az ír asszonyok ezerszám utaztak Angliába, a lengyel nők pedig ma is tízezrével mennek a lakóhelyükhöz legközelebbi szomszéd országba, és ha magyarként biztos akarsz lenni, hogy az orvosod az EESZT-ben véletlenül sem fogja meglátni, hogy abortuszod volt, Bécsbe mész. Amióta pár évtizeddel ezelőtt felfedeztük, hogy a misoprostol vetélés/szülés beindítására is alkalmas, nehezebbé vált a nők kérésére végzett abortusz ellehetetlenítése, hiszen nincs szükség sebészi felkészültségre és kézügyességre egy abortusz végrehajtásához (ahol hozzá lehet jutni misoprostolhoz, meredeken zuhant az illegális abortuszokkal kapcsolatos komplikációk száma…). Műtéti terhességmegszakítást végezni képes orvosra egyre inkább csak azoknak a nőknek van szüksége, akiknél valamilyen komplikáció lépett fel. Azt javasolni, hogy egy nőgyógyásznak ne kelljen megtanulnia, hogyan kell „abortuszt végezni”, nem „csak” a fogamzásgátlási balesetet szenvedett párok megrendszabályozására irányul, hanem azt eredményezi, hogy a társadalom minden terhes nőt magára hagy és kiszolgáltat az esetleges komplikációknak.

Jehovista hematológus, aki nem hajlandó vérkészítményekkel foglalkozni, a nemek különbségét tisztelő zsidó sebész, aki nem hajlandó éppen menstruáló sérülthöz nyúlni, muszlim belgyógyász, aki nem rendel betegének sertésekből előállított készítményeket – ezt jelenti, amikor egy katolikus vagy egyéb felekezetű orvos vallására hivatkozva megtagad egy művi terhességmegszakítást. Persze amíg van más intézmény/orvos, aki elvégzi helyette a munkát, látszólag nincs gond – de akkor ne vegye el a tanulmányi- és munkahelyet olyasvalakitől, aki teljeskörű munkát végez. Persze pont ez a célja a magyar katolikus egyház püspöki konferenciája elnökének: nem elég, hogy illegális legyen az abortusz lehetőleg minden esetben, de ne is találj orvost, aki tudja, egyáltalán hogyan tudna segíteni…

Összefoglalva ezekből az elemekből építkezik az “abortuszellenes” mozgalom:
1. Jogszabályok egyháziasítása:
– az abortusz lehetőleg be legyen tiltva, de mivel ez társadalmilag csak korlátozottan érvényesíthető (l. a lengyel tiltakozásokat):
– a jogszabályok engedjék, hogy vallási alapon meglehessen tagadni a pácienstől az ellátást és a tájékoztatást arról, hogy egyáltalán van ilyen ellátás.
2. Szolgáltatásokhoz való hozzáférés ellehetetlenítése:
– az egészségügyi szolgáltatók katolikus kézben legyenek, hogy ne legyen elérhető a szolgáltatás,
– a nőgyógyászok ne nyújtsanak ilyen ellátást pl. magánpraxisukban (ugyanis a biztonságos abortuszhoz nem kell kórház).
3. Tudatlanság terjesztése:
– a nőgyógyászok ne legyenek tisztában azzal, hogyan lehet biztonságosan művi vetélést végezni,
– az érintett páciensek ne is kapjanak felvilágosítást a művi vetélés lehetőségéről,
– a lakosság minél nagyobb része olyan oktatási intézményben tanuljon, ahol a szexuális felvilágosítás címén vallási előírásokat közvetítenek
– a “megfogant baba” és a terhesség transzcendenssé emelésével, lila ködbe burkolásával, “instagramizálásával” merüljenek feledésbe az olyan természetes jelenségek, minthogy nem minden pár akar bármikor gyereket, nem minden fogantatásból lesz terhesség, nem minden magzat marad életben, és néha csúnya komplikációk lépnek fel, amelyek, ha nem kezelik időben, életveszélyessé válhatnak,
– és persze (2020.11.15.): annak súlykolása, hogy a saját kérésükre abortuszon átesett nők életük végéig traumatizáltak lesznek ettől (ezt még “női” lapok is nyomják, holott az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai ezt ebben a formában nem igazolják) – itt a farok csóválja a kutyát, hiszen számos országban (Magyarorzságon is) minimum “lelki válsághelyzetre” kell hivatkozni a legális abortuszhoz, az abortusz stigmatizálása pedig igazoltan rontja az érintettek mentális egészséget.

* “Példaként egyrészt azt javasolta, „ne kötelezzék az orvostanhallgatókat abortuszon való részvételre, ha keresztény hitük miatt nem szeretnének ebben részt venni”.”: https://444.hu/2020/10/17/a-puspoki-kar-elnoke-kiiktatna-a-lombikprogramot

Amit a magyarok a nemzetállamtól kaptak: Trianon

Le akarod győzni Trianont? 

Semjén Zsolt harca a természet ellen

Ráolvasásos jogszabályalkotással akarja Semjén Zsolt elfedni azt a rést, amit a transzszexuálisok léte üt a világképén, de a természet erősebb: az interszexuális újszülötteknél a Semjén-féle bináris születési nem nemes egyszerűséggel értelmezhetetlen. A Semjén-féle társadalmi nemi elvárásokról nem is beszélve.

Bizniszeutanázia Németországban? – Félrefordítás!

Az ember azt hihetné, a német alkotmánybírák ma a halállal való bizniszelést engedélyezték. Pedig nem: csak félrefordítás került a szalagcímekbe.

Személyügyi javaslat a meddőségi központok irányítására

Ki lehetne alkalmasabb a 317, 318 és 319/2019-es kormányrendelektekben 2022. december 31-ig államosított meddőségi központok közös irányítására, mint Veres András? Helyettesének pedig nevezzék ki Frivaldszky Editet, aki annál Citizen Go-nál aktív, amelyen petíciót indítottak a meddőségkezelés emberségesebbé (azazhogy Istennek tetszőbbé) tételéért.

/irónia off

(Igen, vannak ellentétek kormányközeli körökben is, de a gyerekvállalást illetően paradox módon az ellentét ellenére is egy állásponton vannak: a gyerekvállalás nem lehet vállalás, azaz egyedi párok szabad döntése, hanem sors, amely alól nem lehet kitérni – míg Nováknál a meddőségkezelés “ingyenessé”tételével még egészségügyi alkalmatlanság sem lehet kifogás a gyereknemszülésre, a katolikus egyház tanításai bármely irányú családtervezés (mind a hatékony fogamzásgátlás, mind a lombikeljárás) elutasításával szolgáltatja ki az egyént a termékenység esetlegességeinek: egyik esetben sem te magad döntesz. Hasznos dolog ez, hiszen a magyar társadalomban a gyerek érdekében a szülőtől nem kiállást, hanem kussolást vár el.)

A rendeletek: https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/aca5e7a19716f57fa1e79ddd814fb473b1bad1d7/megtekintes
A gazdasági háttérről:
https://mfor.hu/cikkek/makro/kunetz-zsombor-csak-politikai-haszonszerzes-a-meddosegi-kozpontok-allamositasa.html
https://444.hu/2020/01/07/kivegzi-a-megmaradt-magankozpontokat-az-allami-nyomulas-a-meddosegi-ellatasban