Palkovics, az AI és a biointelligencia

Mesterséges Intelligencia Stratégiát mutatott be Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium minisztere Debrecenben. Persze szép és jó, hogy a kormány “élni kván a mesterséges intelligencia adta lehetőségekkel”, amelyek majd valamikor jól megnövelik a dzsidipit. Holott még a természetes intelligencia adta lehetőségekkel sem él a kormány. Például azzal a roppant egyszerű módszerrel sem, hogy úgy általában előnyben részesítené a racionális megoldásokat és a hozzáértést (például a forrásokra pályázó kutatási projektek elbírálása során – e helyen is jó reggelt kívánunk Freund Tamás akadémiai elnöknek). A mesterséges intelligencia ugyanis egyelőre még erősen rászorul az emberi intelligencia általi korrekcióra. És a legjobb data science sem tud többet, mint amilyen pontosak a valóság modellben való leképzése és a terepen begyűjtött adatok – már ma is elképszető adatmennyiség áll ugyan rendelkezésre (és nem, ehhez nem kell titkos chipet csempészni a bőröd alá, te mindezeket az adatokat rég megadtad önként és dalolva, amikor a facebookon lájkolsz, kommentezel és osztogatsz, amikor ingyenes e-mail címet használsz, stb.stb.stb.), de ha ezeket emberi intelligencia ellenőrzése nélkül értékeljük ki, megeshet, hogy az eredmény félrevezető lesz.

Hiába a legjobb mesterséges intelligencia data sciencestül, ha a közügyek vezetésében nem a racionális gondolkodás érvényesül és a problémákat nem megoldják, hanem ráolvasással elfedik.

MTA-ból ELKH – hogyan teszünk tönkre egy márkanevet

A Magyar Tudományos Akadémia szívatásának persze van egy “márkaromboló” vonatkozása is, amiről eddig kevés szó esett. Azzal, hogy a kutatóintézeteket kiszervezik az újonnan létrejött Eötvös Lóránd Kutatási Hálózatba, a magyar tudomány művelői többek közt (az eddig élvezett viszonylagos kiszámíthatóság és kutatási szabadság elvesztése mellett) elesnek az “MTA” márkanév használatától is. Tudományos cikkei fölött a neve melletti “affiliation”-ként, azaz intézményeként immár nem a teljesítményével elsimertséget szerzett MTA, hanem a tök ismeretlen elkh szerepel.

Minden kutató, aki szokott nemzetközileg jegyzett folyóiratokban publikálni, netán külföldi kollégákkal együtt cikket írni, most kénytelen széles körben hosszan elmagyarázni, hogy a magyar parlament egy tollvonással a ténylegesen végzett kutatómunkát leválasztotta a Magyar Tudományos Akadémiáról és egy vadiúj intézménybe szervezte ki.

És minden kutató, aki nemzetközi forrásból pénzt nyert, kénytelen elmagyarázni a projektpartnereinek és a támogatójának, hogy ő most már nem a 200 év alatt ismertséget és elismertséget szerzett MTA részeként dolgozik a projektben. Ha nem ő maga a projekt koordinátora, akkor most a koordinátornak magyarázhatja a részleteket, hogy az a támogatóval (pl. az EU valamely hivatalával) el tudja intézni az intézményváltozással kapcsolatos adminsiztrációt. 

És aki most készül pályázatot írni, az magyarázhatja a reménybeli támogatónak, hogy az ő intézménye ugyan vadiúj, de mégis rendelkezik (rendelkezik-e vajon…?) azzal a tudományos háttérrel és pénzügyi-adminisztrációs szaktudással és kapacitással, amely szükséges a tervezett projekt sikeres lebonyolításához. Ugyanis a kutatási pályázatok odaítélésénél a korábbi pályázatok során szerzett referenciák is számítanak. 

Ha netén egy következő lépésben az ELKH-t is szétcincálják és különféle csoportjait különféle egyetemekhez csapják (esetleg majd az is tanítani kényszerül, aki kiváló kutató, de a tanításhoz nincs affinitása…), akkor lehet persze, hogy papíron picikét javulnak az egyetemek kutatási statisztikái, de összességében inkább kevesebb projektre fognak külföldi finanszírozást a magyar tudományosság konyhájára hozni, mintsem többet – borítékolható, hogy feszültségek keletkeznek tanárok és “szabad” kutatók között, és az egyetemi adminisztráció sem fogja bírni a pályázatokkal kapcsolatos pluszterheket. A maradék ELKH pedig mérete és kapacitásai miatt kb. el is felejtheti a nemzetközi színvonalt és pályázati bevételt.

A miniszter, a versenyjog és az MTA

Palkovics László innovációs miniszter sosem tagadta, hogy csak a “hasznosítható” kutatásokat tartja támogatásra érdemesnek. A tudományos autonómia elleni hadjárata jelenleg ott tart, hogy Palkovics átvilágíttatja az MTA-t, de ennek az átvilágításnak az eredményét meg sem várva megvonta az Akadémián folyó kutatásokra elkülönített állami forrásokat, hogy ezt a pénzt pályázati úton ossza szét nemcsak az akadémiai kutatócsoportok között, hanem az állami és egyházi egyetemek, valamint állami alapítványok kutatócsoportjai között – a pályázati felhívás a minisztérium alá rendelt Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal honlapján, itt olvasható.