Judit az ereszen, avagy mi közünk Varga Judit válásához?

„Válik a Varga Judit… persze nincs mit csodálkozni, hiszen korábban Brüsszelben, most meg a budapesti igazságügyi miniszteri székben építi jogász karrierjét – pedig tudvalévő dolog, hogy válás lesz a vége, ha egy asszony a női princípium beteljesítése helyett karrierre adja a fejét. Szegény Szájer Józsit is cserben hagyta hites asszonysága, Handó Tünde, aki szintén karriert épített ahelyett, hogy minden erejét asszonyi princípiumára összpontosítva megakadályozta volna urát bűnös hajlamainak kiélésében… Aztán ott van a Tóni, aki a kettes számú feleségét is kénytelen volt lecserélni, miután az nekilátott üzletasszonykodni.”*

***

Varga magánélete „tiszteletben tartását” kéri, holott ez neki két okból sem jár:

1. A házasságkötés a Polgári Törvénykönyv értelmében alapesetben nyilvános (!) jogi aktus. Aki házasságot köt, az nem egyszerűen megosztja az örömét a hozzátartozóival, hanem különféle társadalmi, adminisztratív és gazdasági előjogokat jelentő jogi aktust végez, és a legintimebb magánéletét a szó legszorosabb értelmében az anyakönyvvezető által képviselt állam elé terjeszti. A házasság nyilvános jellegét a név- és gyűrűviselési szokások is mutatják. Ettől a válás is szükségszerűen nyilvános üggyé válik, hiszen újabb házasságkötésre csak egy válást követően kerülhet sor. (Tipp azoknak, akik mellőznék a nyilvánosságot, de ragaszkodnak a szertartáshoz: keressetek szertartásvezetőt, aki az általatok rögzített tartalmú esküvel szertartást rendez egy nektek tetsző formában.)

2. Varga Judit ­- és elvtársai – esetében minderre még rátesz egy lapáttal, hogy pártjával hangosan hirdetik az élethosszig tartó házasság feljebbrendűségét minden más életforma felett, és a gyakorlatban is másodrendű polgárként kezelik mindazokat, akik nem az ő elképzeléseik szerint élnek és magánéletüket valóban magánügyüknek tekintik. Mindeközben viszont saját maguk körében elnézik a partnerek lecserélgetését (feltéve, hogy újabb házasságba torkollik), a homoszexuális bulikat és a karrierista anyákat.

A „házasságpártolók” minden válása a képmutatásuk bizonyítéka, éppúgy, ahogyan többek között Szájer József ereszcsatornás performansza is képmutatását bizonyítja – annak a csapatnak a képmutatását, akik a (cis-hetero) „házasság szentségét” és a „női princípiumot” akarják másokra erőltetni, miközben saját soraikban elnézik az ettől való elhajlást.

A sajtónak pedig kutya kötelessége lenne ezeknek a képmutatóknak a leleplezése magánéletük (a tényleges, nem a mű-homestoryk) nyilvánosság elé tárásával.

Természetesen szép dolog lenne a magánélet tiszteletben tartása, és nemszép dolog mások magánéletében vájkálni – de ennek az az előfeltétele, hogy a magánéleti döntéseinknek – hogy házasodunk-e, kettesben együttélünk-e, poliamóriában élünk, kommunában, lakóközösségben, egyedül, hogy vállalunk-e vagy nem vállalunk gyereket – ne legyen kihatása jogainkra és társadalmi státuszunkra, arra, milyen szociális biztonságban részesülünk, milyen jogokat illetnek meg bennünket a gyakorlatban, és mennyi adót fizetünk. Amíg ez a feltétel nem teljesül, nem magánügy a házasság. És a válás sem.

*Ha magától nem tűnt volna fel: igen, ez a bekezdés ironikusan értendő.

A genderkreacionisták

Alábecsüljük, mekkora tétje van a “genderellenességnek” azok számára, akik tűzzel-vassal küzdenek nemcsak azok ellen, akik a köz számára is látható módon valamilyen szempontból nem követik azokat a nemhez kötött életutakat, forgatókönyveket, amelyeket „kellene”, hanem még azok ellen is, akik mindezt tudományos vizsgálat tárgyává is teszik.

Amire a feleséggyilkos képtelen. Avagy: a monogámiamánia halálos

A nők életének leginkább akutan életveszélyes időszaka nem annyira a bántalmazóval való együttélés, hanem a válás körüli időszak a szakítás bejelentéstől a tényleges szétköltözést követő időszakig. Ami teljesen logikus:

Olvasni csak pontosan

Szép kattintásvadász címet kapott az egyik katolikus blog cikke az Index címlapján – mintha Ferenc pápa nem értene egyet a családkonferenciával. Pedig bizony de.

A Puncs és a házasság

EU-s pénzekkel és állami hátszéllel borította be a magyar sugartárskereső Budapestet offline hirdetésekkel, amire az amúgy a fogamzásgátláshoz való hozzáférés megnehezítéséért és az abortusz betiltásáért küzdő CitizenGo petíciót indított ellene.
Pedig a kormány konzervatív családpolitikája és az anyagi érdekeltségű társ keresése szépen összeillik, hiszen a gyerekeikkel hosszan otthonmaradó, és szakmai pályafutásukat (és ezáltal jövedelemszerző képességüket) hanyagoló ideális családanyák anyagi jóléte ugyanúgy függ szexpartnerüktől, mint a sugarbabyké. Vagy az utcai prostituáltaké, csak ők a feleségekkel és a sugarbabykkel ellentétben nem természetben és átalányban kapnak ellenszolgáltatást, hanem darabbérben dolgoznak.
Az, hogy az eltartós vagy részben eltartós házasságnak prostitúciós vonásai vannak, nem új keletű felismerés: a 19. században is észrevették, hogy romantikus szerelem ide vagy oda, az önálló jövedelemmel nem rendelkező nők nem tehetik meg, hogy ne olyan férfihoz menjenek feleségül, aki a társadalmi státuszukhoz megfelelő jövedelemmel (illetve vagyonnal, pl. parasztok esetében megművelendő földdel) rendelkezik, mert éhen halnak.

A melegházasság mint konzervatív követelés

Épp a homoszexuálisok (és más nem teljesen cis és heteró csoportok) önmagukért való kiállás kezdeteire emlékező Pride-ra időzítve hagyta jóvá a német szövetségi parlament a házasság intézményének kiterjesztését. Ennek legvadabb ellenzői és leglelkesebb támogatói egy dologban sajátos módon egyetértenek: hogy ez egy liberális, progresszív lépés (eltérés köztük csak abban mutatkozik, hogy a liberális, progresszv intézkedéseket vívmánynak vagy mételynek tartják-e úgy általában).

Pedig a melegházasság lényegét tekintve se nem progresszív, se nem liberális. Hanem egy konzervatív, lejárt szavatosságú intézmény reciklálása.

Félreértés ne essék: Nem sajnálom a melegektől a házasságot – teljesen érthető, hogy a monogám homoszexuális párkapcsolatok társadalmi elfogadásának szimbóluma a házasság “megnyitása”, és bőven túl sok üldözésnek, vegzálásnak voltak és vannak kitéve ahhoz, hogy teljesen érthető legyen az igényük erre a szimbolikus elismerésre.

Amikor nem magánügy a szex

 

 

“Mi a kormányt nem hívtuk meg az esküvőnkre, nem értjük, miért szólnak bele” – ídéz az Origo egy házaspárt, aki nehezményezi, hogy a Balog Zoltán lelkész vezette Emberi Erőforrás Minisztériumán keresztül az államtól gyerekcsinálásra buzdító üdvözlőlapot kapott. WFT?? Kedves pár, maguk komolyen nincsenek tisztában azzal, hogy az anyakönyvvezető az államot képviseli? Önök bizony nemcsak, hogy meghívták a kormány képviselőjét, hanem még fizettek is azért, hogy eljöjjön!