Most, 50 évvel miután a svájci férfiak népszavazáson megadták a nőknek a politikai jogokat, fordult elő először, hogy a nők kerültek többségbe a Svájci Államszövetség egyik parlamentjében: a most vasárnapi választások eredményeként 52 nő és 48 férfi ül Neuchâtel kanton törvényhozásában (az eddigi rekorderek Bázel város 42, Zürich 40,6 és Bázel vidéke 40%-os nőaránnyal). A szövetségi parlamentben valamivel kevésbé rózsás a helyzet: 43% a nők aránya a többségi nemzeti tanácsban, míg a szövetségi államokat két-két fővel képviselő felsőháznak csak a negyede nő (így a szövetségi gyűlés tagjainak 40%-a nő – összehasonlításképpen: a magyar országgyűlési képviselők 12%-a nő). Más politikai testületben azért már volt Svájcban nőtöbbség: a szövetségi kormány 2010 novemberétől 2011 novemberéig 4 nőből és 3 férfiból állt (ezzel Finnország után Svájc volt a második európai állam egy női többségű kormánnyal). Ebben az időszakban az államfői feladatokat rotációs alapon ellátó kormánytag is nő volt (2010-ben Doris Leuthard, 2011-ben Micheline Calmy-Rey), és a kormány hivatalát vezető szövetségi kancellári posztot is nő töltötte be (Corina Casanova).
A mostani parlamenti nőtöbbség nem egészen magától jött, hanem kitartó munka eredménye. Miután a nők egyenlősége nem nagyon haladt előrébb, 2019. június 14-én, az 1991. június 14-i országos, több százezres nőtüntetésre emlékezve (amelyet a nők választójogának huszadik és a nemek egyenlőségének alkotmányban rögzítésének tizedik évfordulójának évében) tüntetést szerveztek szintén több százezer nő részvételével, és ezzel összefüggésben hálózatépítésbe és lobbizásba kezdtek a nők politikai képviseletének növelésére – lévén, hogy Svájcban a szövetségi és kantonális parlamentekben és a népszavazásokon dől el minden, ott ez a módja annak, ha bármit el akarunk érni. Ennek egyik módja a pártok ösztönzése női jelöltek állítására (a neuchâteli választáson átlagosan 40%-nyi nőt jelöltek a pártok – amihez persze az is kell, hogy a párton belül a hozzáértés és ne a nem számítson – azért viszonylag kevés nő szeret olyan közegben dolgozni, ahol a kollégák közvetlenül és/vagy közvetetten folyton becsmérlik), a másik persze maguk a választók: Svájcban a választók a szavazáskor módosíthatják a pártok jelöltlistáit, azaz “előrébb” sorolhatnak képviselőjelölteket, és a szavazók ezzel élnek is. Különösen a bal- és a zöldpártok szavazói szeretik átírni a jelöltlistákat a női jelöltek javára. De ne feledjük: amiről most cikket írok, annak fordított esetben – tehát amikor a férfiak vannak többségben – nem lenne hírértéke, úgyhogy még messze vagyunk attól, hogy valóban csak a hozzáértés és a tehetség számítson a politikában…
https://www.swissinfo.ch/ger/frauenmehrheit-kanton-neuenburg/46546768
Aki játékfilmet nézne a svájci falusi politikai vitákról, annak A nőkért (eredeti címen Die göttliche Ordnung, azaz kb. A teremtés rendje) című filmet ajánljuk.
GLOSSZA 