Hétfőn tartottuk a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapját, amelynek alkalmából az idén is számtalan városban (Budapesten is) a nők hatékonyabb védelméért tüntettek – jobb jogszabályokért, hatékonyabb bűnüldözésért, több segítségéért az áldozatok új életkezdéséhez, az évekkel ezelőtt aláírt Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatásáért. De egy nagyon is lényeges szempont gyakran kimarad a követelésekből.
Címke: férfiak
Hodász András katolikus pap a minap a köztévének egy nem nyilvános konferenciáról való beszámolója keretében másodmagával hirdette a homoszexuálisok heteroszexuálissá nevelését – pedig épp az ő szervezete bizonyítja, hogy nincs sikeres átnevelés.
Közismert, hogy a katolikus egyház nem csupán minden olyan esetben ellenzi az abortuszt, amikor a műtét nem feltétlenül azonnal szükséges a terhes nő közvetlen életveszélyének az elhárítására.
Bizonyos női dolgok teljesen érthetetlennek tűnnek a racionális férfiember számára: mitől népszerű a vallás meg a konzervatív ideológiák a nők körében, amleyek eltüntetik őket a konyha-gyerekek-templom Bermuda-háromszögében? Miért költenek nők vagyonokat kétes hatékonyságú homeopátiára és egyéb alternatív és ezó izékre, amikor azok nem hatnak, viszont kihúzzák a kliens zsebéből a pénzt?
Pedig mindez csak addig érthetetlen, amíg fel nem térképezzük azokat a peremfeltételeket, paramétereket, amelyek között a nők élnek és döntenek
Valóban nem csak nők sérelmére követnek el szexuális erőszakot, és nemcsak férfiak követnek el ilyesmit, csak épp – nem véletlenül, de nem is azért, mert a nők „természetüknél fogva” képtelenek lennének erre – jóval ritkábbak a női elkövetők.
Egy férfi áldozatnak bizonyos tekintetben nehezebb a dolga, mint egy nőinek.
Az etikus nőzés, illetve az etikus pasizás tulajdonképpen roppant egyszerű, mert egyetlen szabályra épít: a legelső lépéstől kezdve (idegennél pl. ez a szemkontaktus) akkor mehetsz egy lépéssel tovább, ha az előző lépésről pozitív visszacsatolást kaptál.
Hogy ezt a gyakorlatban könnyebben meg tudjuk valósítani, érdemes pár konkrét dolgot szem előtt tartani:
Miért vannak női parkolók?
Persze roppant szellemes azon élcelődni, hogy a nőknek még a sima parkoló sem elég jó, és felháborodni azon, bezzeg a nőknek még az is derogák, hogy gyalogoljanak egyet a parkoló(ház)ban.
A “női parkolók” létrejöttének története azonban egyáltalán nem vicces.
Persze nem minden férfi “olyan”. De elég “olyan” van ahhoz, hogy túl sok nőnek életre szólóan megalázó élményt okozzanak (aminek a férfiak is elszenvedői, miközben azt sem értik, miért van a barátnőjüknek mindenféle hülye fóbiája). A legtöbb férfi viszont úgy tűnik, passzívan bizony “olyan” – ő maga kedves a nőkkel, eszébe sem jut bántani valakit, csak épp hallgatásával támogatja az “olyanokat”, amikor férfitársaságban dicsekszenek, amikor ember helyett tárgyként beszélnek nőkről, amikor a Facebookon “olyan” képeket, “vicceket” és ideológiákat osztanak meg.
Vétkesek közt ugyanis cinkos, aki néma.
Miután nők hosszú sora sorolgatta sérelmeit, némely férfi meg úgy érzi, ártatlanul is vádolják és felháborodásában képtelen a probléma higgadt elemzésére, számos reakció meg egyszerűen azt illusztrálja, a nők miért csak ilyesféle csoportos kitörésekben vádolnak férfiakat molesztálással ahelyett, hogy ott helyben szóvá tegyék, talán lépjünk tovább a helyzet megoldása felé.
Mert van megoldás.
Mélységesen sértő a férfiakra nézve azt feltételezni, hogy a „férfiak már csak ilyenek”
Tekintettel arra, hogy úgy tűnik, errefelé már alig ismeri valaki a fenti fogalmak jelentését, nézzük őket végig. Kezdjük a demokráciával, és majd folytatjuk a feminizmussal és a szabadsággal.
A demokrácia lényegét tekintve semmi más, mint az önrendelkezéshez való jog kiterjesztése a közügyekre.
Feminizmusból mint társadalmi mozgalomból annyiféle van konzeratív-kereszténytől ultrabalos és anarchistáig, hogy ezeket itt még csak fel sem sorolom. Részleteiben egymásnak ellent is mondanak a törekvéseik, azonban van egy nagy filozófiai közös nevezőjük: úgy gondolják, a nőket is megilleti az a jog, hogy saját sorsuk felől döntsenek. Azaz
a feminizmus lényegét tekintve semmi más, mint az önrendelkezéshez való jog kiterjesztése a nőkre.