Az Orbán-féle népszavazás igazi kérdése

Sürgős témaváltás kellett, hogy ne ragozzuk tovább a Pegasus-ügyet, és mivel egyeseknél a kor előrehaladtával sem nő a mentális rugalmasság, leragadtak a gyerek+szexualitás kombónál és az “Támogatod-e, hogy a tuggyukkik a gyerekednek nemváltoztatást mutathassanak” kérdést népszavazás gyanánt (már be is nyújtották őket a Nemzeti Választási Bizottságnak) egyszerre öt variációban (a szavazatszámlálók ezúton is csókoltatják a miniszterelnököt) tolják a nép elé. A “nemakarom”-os toporzákolásos népszavazás mögött persze egyetlen “nagy-Igen-es” kérdés áll:

“Akarod-e, hogy Orbán Viktor legyen az apukád?”

Buzizás (majdnem) németesen

Fél-déja-vu-érzést váltott ki, amikor Orbán Viktor miniszterelnök a Dúró Dóra-féle elektromos könyvégetést (azaz darálást) a hét elején a Telex szerint a jogszabályokra hivatkozva úgy kommentálta, “Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket”. Ugyanis röpke két héttel korábban Friedrich Merz kancellárjelöltségre pályázó német kereszténydemokrata politikus közel ugyanezt válaszolta arra az újságírói kérdésre, lennének-e fenntartásai egy homoszexuális kancellárral szemben: “Solange sich das im Rahmen der Gesetze bewegt und solange es nicht Kinder betrifft – an der Stelle ist für mich allerdings eine absolute Grenze erreicht – ist das kein Thema für die öffentliche Diskussion.” [Amíg ez a törvényes kereteken belül marad és nem érint gyerekeket – ugyanis számomra itt egy abszolút határ van – ez nem közéleti vitatéma.]

Persze a homoszexualitás és a gyerekekkel való szex kissé bizarr, ámde egyesek fejéből úgy tűnik, racionálisan nem kontrollálható, reflexszerű összekapcsolásánál aztán véget is ér a párhuzam: Németországban a könyvégetés túl van azon a bizonyos vörös vonalon, ami még megengedhető, Merznek meg Orbánnal szemben katolikus, homoszexuális házasságban élő párttársa van Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter személyében.

Ami a Dúró Dóra-féle aggódó anyákat illeti: ők abban biztosak lehetnek, hogy ha valamelyik gyermekük netán homoszexuális, transznemű vagy egyéb módon “elhajló” lenne, ezt jó eséllyel mélyen titkolni fogja anyja előtt. Aminek persze az az “előnye”, hogy az anyjának nem kell majd felülvizsgálnia világképét.

A megbocsátás kultusza és a bántalmazás

A bocsánatkérés a hibajavításnak a társadalmi béke szempontjából fontos eszköze – lehetne, ha jól csinálnánk. De a valóságban arra használjuk ezt az eljárást, hogy a sértettet megbocsátásra kényszerítsük, az elkövetőt futni hagyjuk, és minden maradjon a régiben.

Amit neked kell megtenned a bántalmazás felszámolásáért

Hétfőn tartottuk a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapját, amelynek alkalmából az idén is számtalan városban (Budapesten is) a nők hatékonyabb védelméért tüntettek – jobb jogszabályokért, hatékonyabb bűnüldözésért, több segítségéért az áldozatok új életkezdéséhez, az évekkel ezelőtt aláírt Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatásáért. De egy nagyon is lényeges szempont gyakran kimarad a követelésekből.

Rabszolgatörvénnyel a válások ellen

Amikor a napokban írtam a hosszútávon tervező munkáltatóknak is rossz túlóratörvényről, nem értettem, miért lelkesedik épp a jobb sorsra érdemes családügyi államtitkári poszt birtokosa, Novák Katalin a több túlóráért. Némi gondolkodás után aztán megértettem. 

A megosztás (meg úgy általában az élet) Tízparancsolata

Hír:
1. Megosztás és lájkolás előtt ellenőrizd a bejegyzés valóságtartalmát (ezt természetesen azzal jár, hogy el is kell olvasni, és meg is kell érteni azt, amit lájkolsz/megosztasz – az olvasási idő arra is időt ad, hogy eldöntsd, tényleg érdemes-e megosztani). Ne szennyezd a környezetedet álhírekkel, pszeudovalóságokkal, műfelháborodással, nemlétező mumusokkal, sekélyes bölcsességekkel és érzelmi zsarolással.

Vélemény:
2. A véleményed nem más, mint a valóság egy értelmezése, és csak akkor érdemes közölni a véleményed, ha olyan tudás van mögötte, ami miatt másoknak is hasznos. Tehát előbb tanulj, utána alkoss véleményt, főleg olyan témákban, amelyekhez nem értesz (bölcsészként részecskefizikáról, mérnökként kultúratudományról, anyukaként oktatásmódszertanról, fizikusként nyelvtudományról jobban teszed, ha visszafogottan értekezel). Ne szennyezd a környezetedet tényekkel alá nem támasztható véleménnyel.

Guszti és Fifi:
3. Guszti (aka “De gustibus non est disputandum”): Az ízlés kérdéseiben nincs kritérium, amellyel eldönthető, mi az igazság, ezért ne erőltesd preferenciáidat másokra. Ha más utálja a pacalt, a quinoat, annál több marad neked, és attól, hogy nem szereted a halat, a kajszibarackot vagy az orális szexet, még nem kell betiltanod. 
4. Fifi (fides, azaz hit): A vallás és egyéb hitbéli kérdésekben sincs kritérium annak eldöntésére, kinek van igaza (ettől hit és nem tudomány), ezért ne erőltesd a hitbéli/vallási preferenciáidat másokra (főleg a saját gyerekeidre ne – a Facebook-ismerőseid legfeljebb letiltják a posztjaidat, de a gyerekeid két évtizedre össze vannak veled zárva).

Érzelmek:
5. Zab helyett zabola: A düh és a felháborodás akkor sem segíti a kommunikációt és pláne a probléma megoldását, ha egyébként érthető és jogos. Ha a zabosság elönti az agyad, menj ki a konyhába, igyál egy kávét/teát/pohár vizet, lélegezz mélyeket és nyugodj meg. Aztán módszeresen gondold át az ügyet különféle szempontokból és javasolj olyan reálisan megvalósítható megoldást, ami mindenkinek a jogait tiszteletben tartja. Ezzel mindannyian jobban járunk.

Etika:
6. Jóhiszeműség nélkül ne ragadj billentyűzetet: ne akarj másokat megtéveszteni, megvezetni, manipulálni, és fogalmazz világosan és egyértelműen.
7. Benefit of doubt: Mielőtt rosszindulatot tételezel fel a másikról, előbb tisztázd, hogy jól értetted-e őt és szándékait. Erre vannak egyszerű stratégiák (pl. “Jól értettem, hogy azt állítod, hogy x?”). Ha a másik butaságot ír, hatékonyabban tudod őt helyretenni, ha higgadt maradsz és számára is érthető módon türelmesen rámutatsz a helyes megoldásra ahelyett, hogy lehülyézed. – Igen, az ész az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban senki nem érzi úgy, hogy nem eleget kapott belőle.
8. A személyes szabadság és önrendelkezés korláta a másik ember személyes szabadságának és önrendelkezésének határai; ugyanez igaz a toleranciára is: addig működik, amíg kölcsönös: ha valaki olyasmit csinál, ami neked ugyan nem tetszik, de nem sérti másnak a jogait, akkor szállj le róla. Főleg, ha azt szereted, hogy azok, akiknek a te dolgaid nem tetszenek, ne piszkáljanak téged.
9. Csak olyasmit követelj magadnak, amit másnak is hajlandó vagy megadni (ld. még az előző pontot). Ha szerinted felesleges a hagyományosan egyszerűen tiszteletnek nevezett politikai korrektség és baszatlan picsának nevezed a neked nem tetsző véleményt megfogalmazó nőket, akkor nem várhatod el, hogy rólad ne azt terjesszék, az üzemen kívüli tojásaidban poshadó ondód rothadási gőzei elpusztították az utolsó agysejtedet is az összesen ötből.
10. Építs szolidaritás-kultúrát: Állj ki a gyengébb mellet, amellett, akit bántalmaznak, azaz akinek személyes szabadságát vagy önrendelkezését korlátozni próbálják. Ha mindenki ezt teszi, van esélyed, hogy majd melletted is kiállnak, amikor te vagy a gyengébb. A szatíra, a gúny, a vicc és a humor arra való, hogy a hatalmi pozícióban lévőt megkérdőjelezzük, nem arra, hogy belerúgjunk az áldozatba. 

+ 1: Ha a pályán baseballütővel hadonászol, miközben a többiek focizni próbálnak, akkor hamarosan mindannyian ököllel ütjük egymást, ahelyett, hogy a játékot élveznénk.

Egy tanár-diák-viszony tanulságai

Tanulságos történetet olvashatunk az Abcugon egy évtizedekkel ezelőtti tanár-diák-viszonyról – mielőtt továbbolvasol, olvasd el a cikket.

Tulajdonképpen azzal is áltathatnánk magukat, hogy ugyebár semmi baj nem történt –

A 24 órás szabály – a munka és a család összeegyeztetésének titka

Tulajdonképpen nagyon is egyszerű dolog a munka és a család összeegyeztetésének kérdése. Pontosabban: a munka és a magánélet összeegyeztetésének kérdése, hiszen nemcsak annak van a munkán kívül is élete, aki történetesen éppen nő és gyereket nevel, hanem annak is, aki férfiként szeretne a gyerekeivel is időt tölteni, de – micsoda eretnek gondolat – nemtől függetlenül annak is, akinek nemcsak gyereke nincs, de se kutyája, se macskája, se szobanövénye. 

Az óvodai/iskolai kampányolás előnyei a demokráciára nézve

A kormánypárti politikusok úgy tűnik, felfedezték a jézusi “Engedjétek hozzám a kisgyermekeket” felszólítást, de mivel azok a galád szülők március 15-én nem vitték ki gyerekeiket a Békemenetre, azaz az a fránya hegy nem ment Mohamendhez, ők mint Mohamed kénytelen maguk elfáradni a hegyhez, azaz az óvodákba, iskolákba. Persze ez pont annyira ízléstelen, mint a gyermekszemmagaságban a bolti pénztár elé helyezett csoki, és illegális is, de azért nézzük a jó oldalát. 

Két külön halmaz: a pedofil és a gyerekbántalmazó

Még az egyik #metoo-cikk kapcsán jegyeztem meg, hogy a szexuális erőszak és a szexuális irányultság nem feltétlenül esik egybe. A szexuális erőszak többnyire nem a szexről, hanem az erőszakról szól, ami különösen egyértelmű, amikor nagyobb férfitömegek kimondottan is büntetés gyanánt helyeznek kilátásba szexuális erőszakot pl. mert egy nő nem szőrteleníti a lábát. Mindezzel azért fontos tisztában lenni, hogy meg tudjuk akadályozni a gyerekek (és a felnőttek) bántalmazását.