Pintér Sándor belügyminiszter elrendelte, hogy csak akkor végezhető el terhességmegszakítás, ha „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.
Tartalmilag ez állítólag azt jelenti, hogy a terhes nőnek a magzat „szívhangját” kell meghallgatnia, ami legkorábban kb. a 6. héttől (a fogantatás után négy héttel és az elmaradt vérzés után két héttel) lehetséges, és akkor sem valódi szívhangról van szó (mert szívüreg ugye ilyenkor még nincs), hanem egy elektromos pulzálásról, amit az ultrahangkészülék alakít hanggá. Persze ez az az időpont, amikor egy terhes nő már akár túl is lehetne a terhességmegszakításon, ha Magyarországon is hozzá lehetne férni a mifepriston-misoprostol-kombinációhoz, azaz a „tablettás abortuszhoz” (amit amúgy a brit egészségügyi szolgálat, az NHS és az Egyesült Államok gyógyszerügynöksége, az FDA is telemedicína keretében engedélyezett, azaz telefonos konzultációt követően postán kiküldik a gyógyszert, a nő meg maga veszi be – igen, a gyakorlat jól bevált).
Persze az a rossz vicc, hogy ez épp az az időpont, amikortól az USA republikánus politikusai szeretik betiltani a terhességmegszakítást…
Ezzel a rendelkezéssel Pintér a Mi Hazánk-os Dúró Dóra korábban megfogalmazott kívánságát teljesíti, és persze különféle Novák Katalin által támogatott szervezetek, mint pl. a World Family Congress vagy ennek spin-off-ja, a csak látszólag hazai Demográfiai Csúcs, no meg persze egyes egyházak (mint pl. a római katolikus) tetszését is el fogja nyerni a rendelkezés.
Az ultrahangot a megjelenését követően (kieg.: Nyugaton az 1970-es évek végétől kezdett elterjedni a terhesgondozásban) azonnal eszköznek használták arra, hogy minél korábban kötődést hozzanak létre a terhes nő és a magzat között (az USA néhány, a terhességmegszakítást nem teljesen tiltó államban is vannak a mostani Pintér-rendelkezéshez hasonló előírások érvényben). Ezt már az 1980-as években is vizsgálták pl. itt: https://www.jstor.org/stable/3177802
(Mivel magasak a magzati veszteségek – a „megfogant babák” több, mint a fele elpusztul, mielőtt beágyazódna, és a terhességek kb. ötöde vetéléssel végződik -, nyilvánvalóan baj lenne, ha a korai magzati veszteségek mindenkinél szinte feldolgozhatatlan lelki traumát okoznának.)
Az abortusz direkt betiltása még Lengyelországban is tiltakozásokhoz vezetett, de nyilván nem a direkt tiltás az egyetlen eszköz arra, hogy a nőket a nem kívánt terhességeik kihordására kényszerítsék:
Az egyik persze a terhességmegszakításról való diszkurzus megváltoztatása, amiben teljes sikert értek el az abortusz betiltására irányuló mozgalmak.
– Míg néhány évtizede embriókról és magzatokról beszéltünk, ma még azok is „megfogant babák”-at emlegetnek, akik nem ellenzik az abortuszt, és a döntéspártiak közül is sokan vannak, akik nem kérdőjelezik meg azt, hogy „válsághelyzetben” van az, aki abortuszért folyamodik. Az is közhiedelemmé vált, hogy egy terhességmegszakítás minden „rendes” nő számára traumatikus élmény, holott ezt tudományosan nem sikerült megerősíteni – azt viszont igen, hogy a nőket nem a terhességmegszakítás traumatizálja, hanem az ezzel kapcsolatos vesszőfutás és lelki nyomásgyakorlás (kicsit durvábban fogalmazva: az abortusz mellett döntő nőknek nem az abortusztól van lelkiismeretfurdalásuk, hanem attól, hogy nincs lelkiismeretfurdalásuk). A fent említett vizuális eszközök, azaz az ultrahang kötelező megnézettetése a nővel, illetve a pszeudoszívhang meghallgattatása a “megfogant babák” emlegetésével kombinálva mesterségesen próbál létrehozni egy olyan kapcsolatot a terhes nő és a magzat között, amely megakadályozza a nőt a terhessége megszakításában.
– Egy másik közhiedelemmé vált félreértés a terhességmegszakítás veszélyeivel kapcsolatos: míg az illegális abortusz valóban kockázatosabb a legálisnál (sőt, számos halálesetet is meg lehetne előzni a legalizálással), valójában még az illegális abortusznak is alacsonyabb a kockázata, mint ugyanabban az országban szülni (Európában amúgy 0,5 haláleset jut 100 ezer abortuszra, és Magyarországon úgy 10-20 anyai halálozás 100 ezer szülésre). Ezt a hamis képzetet sajnos azok is erősítik, akik éppen az abortusz legalizálása melletti érvnek használják az illegális abortusz kockázatait.
– Félreértés persze az is, hogy a fogamzásgátlással feleslegessé lehet tenni az elektív terhességmegszakításokat, mert az igaz ugyan, hogy minél jobban védekeznek az emberek heteroszexuális kapcsolatokban a nem kívánt terhességek ellen, annál kevesebb nem kívánt terhesség jön létre (és valóban célszerű lenne jobb felvilágosítás és tb-finanszírozott fogamzásgátlás), de közben elfelejtődik, hogy a rendelkezésre álló eszközök egyike sem nyújt 100%-os biztonságot (a művi meddővé tétel sem), így mindig is kelleni fog a terhességmegszakítás, mint backup. (Most egyszer eltekintve attól, hogy aki felelőtlen a védekezést illetően, abból nem túl valószínű, hogy felelősségteljes szülő lesz…)
– Szintén félreértés, hogy az örökbeadás alternatívája az abortusznak, hiszen nem hárítja el a terhességgel, szüléssel kapcsolatos egészségügyi és egyéb kockázatokat, és ugyanez igaz arra a felvetésre, hogy még több támogatást kellene adni a gyereknevelésre (bár jogos rámutatni a “magzatvédők” képmutatására, amikor a gyerekekkel addig törődnek, amíg meg nem születnek).
– Mostanában ritkábban hangoztatják azt az érvet, hogy a magzat is ember és megilletik őt az emberi jogok. Amiből persze nem következik, hogy tilos az abortusz, hiszen az élethez való jog sem ad jogot ahhoz, hogy egy másik ember testét használd, pláne akkor nem, amikor ennek olyan egészségügyi kockázatai vannak, mint amilyenek egy egyébként normális terhességgel és szüléssel járnak. Még a véradás sem kötelező pl., holott annak azért nincsenek olyan kellemetlen mellékhatásai, mint mondjuk a szülés után gyakori többhetes inkontinencia. Az ezzel kapcsolatos etikai érveket úgy 50 évvel ezelőtt Judith Jarvis Thompson mutatta be (https://spot.colorado.edu/~heathwoo/Phil160,Fall02/thomson.htm), magyarul pedig Kis János filozófus fejtette ki Az abortuszról c, könyvében.
Érdekes adalék ehhez, hogy még az Európában az abortusz betiltásáért folytatott küzdelem egyik élharcosa, a római katolikus egyház is egészen 150 évvel ezelőttig nem döntött a magzat „státuszáról”: az a teológiai álláspont is elfogadott volt, hogy a magzat egy folyamat során válik emberré és a lélek csak egy idő után (pl. a 40. vagy 80. napon) száll a magzatba, mígnem a 19. század közepén az akkori pápa hatalmi szóval el nem döntötte a kérdést és ránk szabadította a „megfogant babákat”.
– Ritkán kérdőjelezik meg azt az előfeltételezést, hogy az abortusz alapesetben tilos, és amolyan uralkodói kegy, hogy bizonyos feltételek mellett mégis engedik, így aztán az az abszurd helyzet áll elő, hogy jogod van áll agyoncsapni a betörőt, ha másképpen nem tudsz ellene védekezni, de a saját testedből kiűzni a betolakodót nem jog, hanem kegy, amiért köteles vagy rosszul érezni magad.
– És nem, az abortusz még csak nem is magzatgyilkosság, mert nem az a cél, hogy a magzatot megölje, hanem az, hogy megszűntesse a terhesség állapotát és elhárítsa a terhességgel, szüléssel kapcsolatos károkat és egészségügyi kockázatokat. Ezt majd egyszer talán másképpen is el lehet érni (pl. a magzat átültetésével egy másik nőbe), de erre az alternatívára még várni kell.
A másik eszköz a hozzáférés adminisztratív eszközökkel való akadályozása.
– Az egyik ilyen a kötelező „tanácsadás”, amelynek Magyarországon törvényben előírt célja a nő presszionálása a nem kívánt terhesség kihordására. Ezen a csavaron szorít tovább Pintér Sándor mostani rendelkezése.
Egyes, az abortusz betiltását amúgy nyilvánosan nem feltétlenül követelő egyházak is ezzel a módszerrel élnek, azaz „segítséget” nyújtanak „válsághelyzetben” lévő terhes nőknek ahhoz, hogy megszülje a nem kívánt gyereket (emlékeztetőnek: a szakszerű tanácsadás és segítségnyújtás nem abból áll, hogy addig noszogatjuk az illetőt, amíg elfogadja a szerintünk „helyes” megoldást, hanem hogy úgy támogatjuk a döntéshozatalt, hogy a számára és szerinte legjobb megoldást tudja megvalósítani – még akkor is, ha az szerinted bűn). Előfordul, hogy ennek során hamis (minden tudományos alapot nélkülöző) állításokkal próbálják elriasztani a terhes nőt az abortusztól.
– Egy másik, szintén elterjedt adminisztratív eszköz a kötelező várakozási idő a terhesség megállapítása és az abortusz elvégzése között. Magyarországon ez a „tanácsadáshoz” kapcsolódik: az igazolásért vissza kell menni három nap elteltével.
– A hozzáférést nehezítik azok a rendelkezések, amelyek az egészségügyi személyzetnek jogot adnak az abortusz megtagadásához, viszont nem garantálják, hogy a nők ennek ellenére hozzájussanak az ellátáshoz. Olaszország egyes régióiban, de pl. Bajorországban is nehéz orvost találni, aki elvégzi a beavatkozást (illetve odaadja a gyógyszert). Hosszabb távú problémát jelent, ha a jövő orvosait az abortuszt ellenző közegekben szocializálják (Magyarországon konkrétan a közoktatás, és főleg az elit közoktatás egyházi kézbe adásával lesz hosszabb távon nehezebb orvost találni). Magyarországon a törvény fontos rendelkezése, hogy a 12 hetes „türelmi” időszak, amely alatt az abortusz elvégeztethető, meghosszabbodik, ha a nő önhibáján kívül nem tudja időben elvégeztetni a terhességmegszakítást.
– A „tablettás” abortusz tiltása, azaz a két, ehhez szükséges hatóanyag behozatalának adminisztratív eszközökkel való akadályozásával is nehezíti a magyar kormány az abortuszhoz való hozzáférést. A magánellátásban egyébként 2013-ig hozzá lehetett férni az eljáráshoz, és persze most is el lehet menni érte Szlovákiába vagy Ausztriába.
– Pusztán adminisztratív eszköz az a rendelkezés is, amely szakmailag nem indokolt feltételekhez köti az abortusz elvégzését. Így Magyarországon csak kórházakban lehet abortuszt végezni, míg más európai országokban nőgyógyászati rendelőkben is végezhetnek ilyen beavatkozást. Súlyosbítja a problémát a kórházak egyházi fenntartóknak való átadása, ha az adott egyház nem hajlandó ilyen beavatkozást végezni. Magyarországon is voltak ilyen esetek, de Svájcban is előfordult, hogy a nőknek távolabbra kellett utazniuk, miután az egyik kantonban egy metodista fenntartó nyerte el az egészségügyi szolgáltatási tendert.
A „tablettás abortuszhoz” még orvosi rendelőre sincsen szükség, bár több országban vannak életben olyan rendelkezések, amelyek értelmében csak orvos jelenlétében lehet bevenni a gyógyszert, ami szintén pusztán adminisztratív akadály: Angliában a covid idején az orvos-beteg-találkozások csökkentésére telemedicína keretében is hozzáférhetővé tették a gyógyszeres abortuszt, és ez a gyakorlat annyira bevált, hogy az anglikán egyház tiltakozása ellenére sikerült megőrizni. Az USA-ban is engedélyezték a gyógyszeres abortuszt telemedicína keretében.
Persze ahol engedélyezett a telemedicínás tablettás abortusz, sokkal kevésbé sikeresek azok az adminisztratív és kulturális/diszkurzív eszközök, amelyekkel Magyarországon is próbálják terhességük kihordására kényszeríteni a nőket. A tablettás abortuszt annyira korán lehet elvégezni, hogy sem pszeudoszívhang, sem a “cuki baba” látványa nem játszik, és ha telemedicína keretében történik a beavatkozás, és nem kell hetekig időpontra várni és máshova utazni, mert helyben nincs, aki elvégezze a beavatkozást.
A képen egy 6. heti ultrahang-kép látható. Az a fekete félhold alakú folt a petezsák; magzat ilyenkor még nem látszik.
https://hvg.hu/itthon/20220913_terhessegmegszakitas_abortusz_kerelem_modositas_pinter_sandor
GLOSSZA 