„Szívhangon” innen és túl

Pintér Sándor belügyminiszter elrendelte, hogy csak akkor végezhető el terhességmegszakítás, ha „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.
Tartalmilag ez állítólag azt jelenti, hogy a terhes nőnek a magzat „szívhangját” kell meghallgatnia, ami legkorábban kb. a 6. héttől (a fogantatás után négy héttel és az elmaradt vérzés után két héttel) lehetséges, és akkor sem valódi szívhangról van szó (mert szívüreg ugye ilyenkor még nincs), hanem egy elektromos pulzálásról, amit az ultrahangkészülék alakít hanggá. Persze ez az az időpont, amikor egy terhes nő már akár túl is lehetne a terhességmegszakításon, ha Magyarországon is hozzá lehetne férni a mifepriston-misoprostol-kombinációhoz, azaz a „tablettás abortuszhoz” (amit amúgy a brit egészségügyi szolgálat, az NHS és az Egyesült Államok gyógyszerügynöksége, az FDA is telemedicína keretében engedélyezett, azaz telefonos konzultációt követően postán kiküldik a gyógyszert, a nő meg maga veszi be – igen, a gyakorlat jól bevált).

Persze az a rossz vicc, hogy ez épp az az időpont, amikortól az USA republikánus politikusai szeretik betiltani a terhességmegszakítást…

Ezzel a rendelkezéssel Pintér a Mi Hazánk-os Dúró Dóra korábban megfogalmazott kívánságát teljesíti, és persze különféle Novák Katalin által támogatott szervezetek, mint pl. a World Family Congress vagy ennek spin-off-ja, a csak látszólag hazai Demográfiai Csúcs, no meg persze egyes egyházak (mint pl. a római katolikus) tetszését is el fogja nyerni a rendelkezés.
Az ultrahangot a megjelenését követően (kieg.: Nyugaton az 1970-es évek végétől kezdett elterjedni a terhesgondozásban) azonnal eszköznek használták arra, hogy minél korábban kötődést hozzanak létre a terhes nő és a magzat között (az USA néhány, a terhességmegszakítást nem teljesen tiltó államban is vannak a mostani Pintér-rendelkezéshez hasonló előírások érvényben). Ezt már az 1980-as években is vizsgálták pl. itt: https://www.jstor.org/stable/3177802
(Mivel magasak a magzati veszteségek – a „megfogant babák” több, mint a fele elpusztul, mielőtt beágyazódna, és a terhességek kb. ötöde vetéléssel végződik -, nyilvánvalóan baj lenne, ha a korai magzati veszteségek mindenkinél szinte feldolgozhatatlan lelki traumát okoznának.)

Az abortusz direkt betiltása még Lengyelországban is tiltakozásokhoz vezetett, de nyilván nem a direkt tiltás az egyetlen eszköz arra, hogy a nőket a nem kívánt terhességeik kihordására kényszerítsék:

Az egyik persze a terhességmegszakításról való diszkurzus megváltoztatása, amiben teljes sikert értek el az abortusz betiltására irányuló mozgalmak.

– Míg néhány évtizede embriókról és magzatokról beszéltünk, ma még azok is „megfogant babák”-at emlegetnek, akik nem ellenzik az abortuszt, és a döntéspártiak közül is sokan vannak, akik nem kérdőjelezik meg azt, hogy „válsághelyzetben” van az, aki abortuszért folyamodik. Az is közhiedelemmé vált, hogy egy terhességmegszakítás minden „rendes” nő számára traumatikus élmény, holott ezt tudományosan nem sikerült megerősíteni – azt viszont igen, hogy a nőket nem a terhességmegszakítás traumatizálja, hanem az ezzel kapcsolatos vesszőfutás és lelki nyomásgyakorlás (kicsit durvábban fogalmazva: az abortusz mellett döntő nőknek nem az abortusztól van lelkiismeretfurdalásuk, hanem attól, hogy nincs lelkiismeretfurdalásuk). A fent említett vizuális eszközök, azaz az ultrahang kötelező megnézettetése a nővel, illetve a pszeudoszívhang meghallgattatása a “megfogant babák” emlegetésével kombinálva mesterségesen próbál létrehozni egy olyan kapcsolatot a terhes nő és a magzat között, amely megakadályozza a nőt a terhessége megszakításában.

– Egy másik közhiedelemmé vált félreértés a terhességmegszakítás veszélyeivel kapcsolatos: míg az illegális abortusz valóban kockázatosabb a legálisnál (sőt, számos halálesetet is meg lehetne előzni a legalizálással), valójában még az illegális abortusznak is alacsonyabb a kockázata, mint ugyanabban az országban szülni (Európában amúgy 0,5 haláleset jut 100 ezer abortuszra, és Magyarországon úgy 10-20 anyai halálozás 100 ezer szülésre). Ezt a hamis képzetet sajnos azok is erősítik, akik éppen az abortusz legalizálása melletti érvnek használják az illegális abortusz kockázatait.

– Félreértés persze az is, hogy a fogamzásgátlással feleslegessé lehet tenni az elektív terhességmegszakításokat, mert az igaz ugyan, hogy minél jobban védekeznek az emberek heteroszexuális kapcsolatokban a nem kívánt terhességek ellen, annál kevesebb nem kívánt terhesség jön létre (és valóban célszerű lenne jobb felvilágosítás és tb-finanszírozott fogamzásgátlás), de közben elfelejtődik, hogy a rendelkezésre álló eszközök egyike sem nyújt 100%-os biztonságot (a művi meddővé tétel sem), így mindig is kelleni fog a terhességmegszakítás, mint backup. (Most egyszer eltekintve attól, hogy aki felelőtlen a védekezést illetően, abból nem túl valószínű, hogy felelősségteljes szülő lesz…)

– Szintén félreértés, hogy az örökbeadás alternatívája az abortusznak, hiszen nem hárítja el a terhességgel, szüléssel kapcsolatos egészségügyi és egyéb kockázatokat, és ugyanez igaz arra a felvetésre, hogy még több támogatást kellene adni a gyereknevelésre (bár jogos rámutatni a “magzatvédők” képmutatására, amikor a gyerekekkel addig törődnek, amíg meg nem születnek).

– Mostanában ritkábban hangoztatják azt az érvet, hogy a magzat is ember és megilletik őt az emberi jogok. Amiből persze nem következik, hogy tilos az abortusz, hiszen az élethez való jog sem ad jogot ahhoz, hogy egy másik ember testét használd, pláne akkor nem, amikor ennek olyan egészségügyi kockázatai vannak, mint amilyenek egy egyébként normális terhességgel és szüléssel járnak. Még a véradás sem kötelező pl., holott annak azért nincsenek olyan kellemetlen mellékhatásai, mint mondjuk a szülés után gyakori többhetes inkontinencia. Az ezzel kapcsolatos etikai érveket úgy 50 évvel ezelőtt Judith Jarvis Thompson mutatta be (https://spot.colorado.edu/~heathwoo/Phil160,Fall02/thomson.htm), magyarul pedig Kis János filozófus fejtette ki Az abortuszról c, könyvében.
Érdekes adalék ehhez, hogy még az Európában az abortusz betiltásáért folytatott küzdelem egyik élharcosa, a római katolikus egyház is egészen 150 évvel ezelőttig nem döntött a magzat „státuszáról”: az a teológiai álláspont is elfogadott volt, hogy a magzat egy folyamat során válik emberré és a lélek csak egy idő után (pl. a 40. vagy 80. napon) száll a magzatba, mígnem a 19. század közepén az akkori pápa hatalmi szóval el nem döntötte a kérdést és ránk szabadította a „megfogant babákat”.

– Ritkán kérdőjelezik meg azt az előfeltételezést, hogy az abortusz alapesetben tilos, és amolyan uralkodói kegy, hogy bizonyos feltételek mellett mégis engedik, így aztán az az abszurd helyzet áll elő, hogy jogod van áll agyoncsapni a betörőt, ha másképpen nem tudsz ellene védekezni, de a saját testedből kiűzni a betolakodót nem jog, hanem kegy, amiért köteles vagy rosszul érezni magad.

– És nem, az abortusz még csak nem is magzatgyilkosság, mert nem az a cél, hogy a magzatot megölje, hanem az, hogy megszűntesse a terhesség állapotát és elhárítsa a terhességgel, szüléssel kapcsolatos károkat és egészségügyi kockázatokat. Ezt majd egyszer talán másképpen is el lehet érni (pl. a magzat átültetésével egy másik nőbe), de erre az alternatívára még várni kell.

A másik eszköz a hozzáférés adminisztratív eszközökkel való akadályozása.

– Az egyik ilyen a kötelező „tanácsadás”, amelynek Magyarországon törvényben előírt célja a nő presszionálása a nem kívánt terhesség kihordására. Ezen a csavaron szorít tovább Pintér Sándor mostani rendelkezése.
Egyes, az abortusz betiltását amúgy nyilvánosan nem feltétlenül követelő egyházak is ezzel a módszerrel élnek, azaz „segítséget” nyújtanak „válsághelyzetben” lévő terhes nőknek ahhoz, hogy megszülje a nem kívánt gyereket (emlékeztetőnek: a szakszerű tanácsadás és segítségnyújtás nem abból áll, hogy addig noszogatjuk az illetőt, amíg elfogadja a szerintünk „helyes” megoldást, hanem hogy úgy támogatjuk a döntéshozatalt, hogy a számára és szerinte legjobb megoldást tudja megvalósítani – még akkor is, ha az szerinted bűn). Előfordul, hogy ennek során hamis (minden tudományos alapot nélkülöző) állításokkal próbálják elriasztani a terhes nőt az abortusztól.

– Egy másik, szintén elterjedt adminisztratív eszköz a kötelező várakozási idő a terhesség megállapítása és az abortusz elvégzése között. Magyarországon ez a „tanácsadáshoz” kapcsolódik: az igazolásért vissza kell menni három nap elteltével.

– A hozzáférést nehezítik azok a rendelkezések, amelyek az egészségügyi személyzetnek jogot adnak az abortusz megtagadásához, viszont nem garantálják, hogy a nők ennek ellenére hozzájussanak az ellátáshoz. Olaszország egyes régióiban, de pl. Bajorországban is nehéz orvost találni, aki elvégzi a beavatkozást (illetve odaadja a gyógyszert). Hosszabb távú problémát jelent, ha a jövő orvosait az abortuszt ellenző közegekben szocializálják (Magyarországon konkrétan a közoktatás, és főleg az elit közoktatás egyházi kézbe adásával lesz hosszabb távon nehezebb orvost találni). Magyarországon a törvény fontos rendelkezése, hogy a 12 hetes „türelmi” időszak, amely alatt az abortusz elvégeztethető, meghosszabbodik, ha a nő önhibáján kívül nem tudja időben elvégeztetni a terhességmegszakítást.

– A „tablettás” abortusz tiltása, azaz a két, ehhez szükséges hatóanyag behozatalának adminisztratív eszközökkel való akadályozásával is nehezíti a magyar kormány az abortuszhoz való hozzáférést. A magánellátásban egyébként 2013-ig hozzá lehetett férni az eljáráshoz, és persze most is el lehet menni érte Szlovákiába vagy Ausztriába.

– Pusztán adminisztratív eszköz az a rendelkezés is, amely szakmailag nem indokolt feltételekhez köti az abortusz elvégzését. Így Magyarországon csak kórházakban lehet abortuszt végezni, míg más európai országokban nőgyógyászati rendelőkben is végezhetnek ilyen beavatkozást. Súlyosbítja a problémát a kórházak egyházi fenntartóknak való átadása, ha az adott egyház nem hajlandó ilyen beavatkozást végezni. Magyarországon is voltak ilyen esetek, de Svájcban is előfordult, hogy a nőknek távolabbra kellett utazniuk, miután az egyik kantonban egy metodista fenntartó nyerte el az egészségügyi szolgáltatási tendert.
A „tablettás abortuszhoz” még orvosi rendelőre sincsen szükség, bár több országban vannak életben olyan rendelkezések, amelyek értelmében csak orvos jelenlétében lehet bevenni a gyógyszert, ami szintén pusztán adminisztratív akadály: Angliában a covid idején az orvos-beteg-találkozások csökkentésére telemedicína keretében is hozzáférhetővé tették a gyógyszeres abortuszt, és ez a gyakorlat annyira bevált, hogy az anglikán egyház tiltakozása ellenére sikerült megőrizni. Az USA-ban is engedélyezték a gyógyszeres abortuszt telemedicína keretében.

Persze ahol engedélyezett a telemedicínás tablettás abortusz, sokkal kevésbé sikeresek azok az adminisztratív és kulturális/diszkurzív eszközök, amelyekkel Magyarországon is próbálják terhességük kihordására kényszeríteni a nőket. A tablettás abortuszt annyira korán lehet elvégezni, hogy sem pszeudoszívhang, sem a “cuki baba” látványa nem játszik, és ha telemedicína keretében történik a beavatkozás, és nem kell hetekig időpontra várni és máshova utazni, mert helyben nincs, aki elvégezze a beavatkozást.

A képen egy 6. heti ultrahang-kép látható. Az a fekete félhold alakú folt a petezsák; magzat ilyenkor még nem látszik.

https://hvg.hu/itthon/20220913_terhessegmegszakitas_abortusz_kerelem_modositas_pinter_sandor

Abortusztiltás helyett csendes ellehetetlenítés

Miközben a világ szeme a lengyel abortuszszigorítás elleni tiltakozásokra irányul, a kevésbé látványos stratégiák nem kapnak elég figyelmet. Hiszen hiába engedélyezett elvileg az akár a nő kérésére, akár orvosi okokból végzett abortusz, ha nincs, aki hajlandó elvégezni. Márpedig még ennél is tovább megy a Veres András katolikus püspök által is hangoztatott követelés, hogy a nőgyógyászoknak meg se kelljen tanulniuk, hogyan kell szakszerűen művi vetélést végezni.*

Holott nincs szülészet abortusz nélkül.

Az „abortuszmentes szülészet” ugyan a katolikus és egyéb keresztény „életvédők” vágyálma – a magyar kormány néhány éve vagy 8 milliárdot adott a református Bethesda kórháznak és a katolikus Budai Irgalmasrendi Kórház (amelynek korábbi igazgatója a “lúgos orvos”-ként elhíresült embercsonkító volt) “abortuszmentes szülészet” kialakítására. Abortuszmentes szülészet viszont nem lehetséges – a természet (vagy az “életvédők” jóistene…) ugyanis nem ilyenre tervezte a világot. Az emberi szaporodás természetes velejárója az igencsak magas magzati veszteség, kezdve ott, hogy a „megfogant babák” többsége (!) még azelőtt pusztul el, hogy terhesség alakult volna ki. Spontán vetéléseknél is előfordul, hogy mesterségesen kell kiüríteni a méhet, hogy elkerüljük a vérmérgezést, különféle komplikációknál szükség lehet mesterséges vetélés/koraszülés előidézésére, hogy a terhes nő testi épségét és életét mentsük, és előfordul, hogy egy nem nőgyógyászati jellegű betegség (terhességet veszélyeztető) kezelésére van szükség.

A nyugati világ országai (Magyarország is) ma is lehetővé teszik, hogy egy egészségügyi dolgozó vallási-lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja az ellátást, ugyanakkor gyakran hiányosak ezek a rendelkezések a betegjogok tekintetében: azt, aki az ellátást megtagadja, nem kötelezik kellőképpen sem arra, hogy tájékoztassa a pácienst arról, hol juthat hozzá ahhoz az ellátáshoz, amit ő megtagad tőle, de még arra sem, hogy egyáltalán közölje a pácienssel, hogy éppen megtagad tőle egy ellátást, amit máshol megkaphatna. – Választott nőgyógyászhoz járó magyar nők is néha kénytelenek szembesülni azzal, hogy a doki, akiben addig megbíztak, elzavarja őket szülni, amikor egy nem kívánt terhesség megszakítását kérik, de terhességi komplikációk esetén ma Magyarországon tudtommal (még) nem probléma hozzájutni a szükséges ellátáshoz.
Mivel viszont az életmentésben (elvileg) nincsenek törvényes engedmények, még katolikus fenntartású kórházak is végeznek abortuszt abban az esetben, ha a magzat igazoltan halott, és abban az esetben, ha a magzat ugyan él, de terhes nőnél beáll az akut életveszély. A kérdés persze az, hol kezdődik az életveszély. Az USA-ban, ahol egyes államokban a kórházi ágyak több, mint harmada katolikus fenntartásban működik, rengeteg eset mutatja, hogy az orvosilag szükséges abortuszt is az utolsó pillanatig halasztja a szolgáltató (aki részletekre kíváncsi, olvassa pl. az American Civil Liberties Union Health Care Denied c. riportját). Arra is van példa (Lengyelországból), hogy nem nőgyógyászati diagnosztikai és gyógyítási eljárásokat tagadnak meg arra hivatkozva, hogy az a magzatnak árthat (rosszabb esetben a páciensnek meg sem mondják, hogy más ellátást is kaphatna, ha nem lenne terhes). Ezzel a halogatással nő a további komplikációk és a maradandó egészségügyi problémák valószínűsége (míg a magzat túlélési esélyei nemigen javulnak), és néha a nő élete bánja. Persze lehet(ne) más szolgáltatót választani, de ehhez az kell, hogy 1. elérhető távolságban legyen más szolgáltató, hogy 2. a terhes nő egészségbiztosítása az ottani ellátást is fedezze, és persze az is, hogy 3. a terhes nő egyáltalán tudomást szerezzen arról, hogy éppen megtagadnak tőle egy szolgáltatást, amihez máshol hozzájutna.

Mellesleg az összes magzati veszteséghez viszonyítva a nő kérésére végzett terhességmegszakítás (egyébként ne feledjük: az abortuszt kérő nők háromnegyede már nevel legalább egy gyereket) igencsak marginális tétel, – az a paradox helyzet, hogy aki abortuszmentes szülészetet akar, annak meg kell akadályoznia a fogantatást. De mindettől függetlenül: ahogyan egy megszületett ember élethez való joga nem foglalja magába azt a jogot, hogy a másik ember testét használja (még véradásra sem kényszeríthetsz senkit, semmilyen körülmény között), a magzatot is hiába ruházzuk fel emberi jogokkal: ebből nem következik, hogy igényt tarthatna anyja testének használatára. És nem: aki szexel, ugyanúgy nem egyezik bele egy terhesség kihordásába, mint ahogyan az, aki átmegy az utcán, nem egyezik automatikusan bele abba, hogy elüssék.
Az elektív terhességmegszakítás tilalmát Európában a nők utazással kerülik ki: a nyugat-német nők a rendszerváltás előtt Hollandiába jártak abortuszra, az ír asszonyok ezerszám utaztak Angliába, a lengyel nők pedig ma is tízezrével mennek a lakóhelyükhöz legközelebbi szomszéd országba, és ha magyarként biztos akarsz lenni, hogy az orvosod az EESZT-ben véletlenül sem fogja meglátni, hogy abortuszod volt, Bécsbe mész. Amióta pár évtizeddel ezelőtt felfedeztük, hogy a misoprostol vetélés/szülés beindítására is alkalmas, nehezebbé vált a nők kérésére végzett abortusz ellehetetlenítése, hiszen nincs szükség sebészi felkészültségre és kézügyességre egy abortusz végrehajtásához (ahol hozzá lehet jutni misoprostolhoz, meredeken zuhant az illegális abortuszokkal kapcsolatos komplikációk száma…). Műtéti terhességmegszakítást végezni képes orvosra egyre inkább csak azoknak a nőknek van szüksége, akiknél valamilyen komplikáció lépett fel. Azt javasolni, hogy egy nőgyógyásznak ne kelljen megtanulnia, hogyan kell „abortuszt végezni”, nem „csak” a fogamzásgátlási balesetet szenvedett párok megrendszabályozására irányul, hanem azt eredményezi, hogy a társadalom minden terhes nőt magára hagy és kiszolgáltat az esetleges komplikációknak.

Jehovista hematológus, aki nem hajlandó vérkészítményekkel foglalkozni, a nemek különbségét tisztelő zsidó sebész, aki nem hajlandó éppen menstruáló sérülthöz nyúlni, muszlim belgyógyász, aki nem rendel betegének sertésekből előállított készítményeket – ezt jelenti, amikor egy katolikus vagy egyéb felekezetű orvos vallására hivatkozva megtagad egy művi terhességmegszakítást. Persze amíg van más intézmény/orvos, aki elvégzi helyette a munkát, látszólag nincs gond – de akkor ne vegye el a tanulmányi- és munkahelyet olyasvalakitől, aki teljeskörű munkát végez. Persze pont ez a célja a magyar katolikus egyház püspöki konferenciája elnökének: nem elég, hogy illegális legyen az abortusz lehetőleg minden esetben, de ne is találj orvost, aki tudja, egyáltalán hogyan tudna segíteni…

Összefoglalva ezekből az elemekből építkezik az “abortuszellenes” mozgalom:
1. Jogszabályok egyháziasítása:
– az abortusz lehetőleg be legyen tiltva, de mivel ez társadalmilag csak korlátozottan érvényesíthető (l. a lengyel tiltakozásokat):
– a jogszabályok engedjék, hogy vallási alapon meglehessen tagadni a pácienstől az ellátást és a tájékoztatást arról, hogy egyáltalán van ilyen ellátás.
2. Szolgáltatásokhoz való hozzáférés ellehetetlenítése:
– az egészségügyi szolgáltatók katolikus kézben legyenek, hogy ne legyen elérhető a szolgáltatás,
– a nőgyógyászok ne nyújtsanak ilyen ellátást pl. magánpraxisukban (ugyanis a biztonságos abortuszhoz nem kell kórház).
3. Tudatlanság terjesztése:
– a nőgyógyászok ne legyenek tisztában azzal, hogyan lehet biztonságosan művi vetélést végezni,
– az érintett páciensek ne is kapjanak felvilágosítást a művi vetélés lehetőségéről,
– a lakosság minél nagyobb része olyan oktatási intézményben tanuljon, ahol a szexuális felvilágosítás címén vallási előírásokat közvetítenek
– a “megfogant baba” és a terhesség transzcendenssé emelésével, lila ködbe burkolásával, “instagramizálásával” merüljenek feledésbe az olyan természetes jelenségek, minthogy nem minden pár akar bármikor gyereket, nem minden fogantatásból lesz terhesség, nem minden magzat marad életben, és néha csúnya komplikációk lépnek fel, amelyek, ha nem kezelik időben, életveszélyessé válhatnak,
– és persze (2020.11.15.): annak súlykolása, hogy a saját kérésükre abortuszon átesett nők életük végéig traumatizáltak lesznek ettől (ezt még “női” lapok is nyomják, holott az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai ezt ebben a formában nem igazolják) – itt a farok csóválja a kutyát, hiszen számos országban (Magyarorzságon is) minimum “lelki válsághelyzetre” kell hivatkozni a legális abortuszhoz, az abortusz stigmatizálása pedig igazoltan rontja az érintettek mentális egészséget.

* “Példaként egyrészt azt javasolta, „ne kötelezzék az orvostanhallgatókat abortuszon való részvételre, ha keresztény hitük miatt nem szeretnének ebben részt venni”.”: https://444.hu/2020/10/17/a-puspoki-kar-elnoke-kiiktatna-a-lombikprogramot

A genderkreacionisták

Alábecsüljük, mekkora tétje van a “genderellenességnek” azok számára, akik tűzzel-vassal küzdenek nemcsak azok ellen, akik a köz számára is látható módon valamilyen szempontból nem követik azokat a nemhez kötött életutakat, forgatókönyveket, amelyeket „kellene”, hanem még azok ellen is, akik mindezt tudományos vizsgálat tárgyává is teszik.

Műelemzési segítség KDNP-hívők számára

Viccet magyarázni persze rossz vicc, dehát felelős állampolgárként mégsem hagyhatjuk polgártársainkat tudatlanságban, mert még hülyét csinálnak magukból (ld. még az Ikszeket, akik Spiró György azonos című regény negatív szereplőinek nevét vették magukra). –  Pápai Gábor karikatúráján háborodott fel a KDNP, amelynek megsemmisítésére petíció is indult (mármint a karikatúra megsemmisítésére, nem a KDNP-ére), sőt, a keresztényüldözési államtitkár, Azbej Trisztán is felszólalt.

Namármost, persze értjük, hogy vannak hívők, akik számára minden, de tényleg minden a hit tárgya körül forog, de ebből nem következik, hogy ez másokra is igaz, mármint, hogy mindenki más is mindig arra gondol, akármit is mond. Hogy tudjuk, mi az ábra, nézzük tehát – szigorúan oktatási céllal! – magát a Népszavában megjelent corpus delictit:

Bizniszeutanázia Németországban? – Félrefordítás!

Az ember azt hihetné, a német alkotmánybírák ma a halállal való bizniszelést engedélyezték. Pedig nem: csak félrefordítás került a szalagcímekbe.

Amire a feleséggyilkos képtelen. Avagy: a monogámiamánia halálos

A nők életének leginkább akutan életveszélyes időszaka nem annyira a bántalmazóval való együttélés, hanem a válás körüli időszak a szakítás bejelentéstől a tényleges szétköltözést követő időszakig. Ami teljesen logikus:

Személyügyi javaslat a meddőségi központok irányítására

Ki lehetne alkalmasabb a 317, 318 és 319/2019-es kormányrendelektekben 2022. december 31-ig államosított meddőségi központok közös irányítására, mint Veres András? Helyettesének pedig nevezzék ki Frivaldszky Editet, aki annál Citizen Go-nál aktív, amelyen petíciót indítottak a meddőségkezelés emberségesebbé (azazhogy Istennek tetszőbbé) tételéért.

/irónia off

(Igen, vannak ellentétek kormányközeli körökben is, de a gyerekvállalást illetően paradox módon az ellentét ellenére is egy állásponton vannak: a gyerekvállalás nem lehet vállalás, azaz egyedi párok szabad döntése, hanem sors, amely alól nem lehet kitérni – míg Nováknál a meddőségkezelés “ingyenessé”tételével még egészségügyi alkalmatlanság sem lehet kifogás a gyereknemszülésre, a katolikus egyház tanításai bármely irányú családtervezés (mind a hatékony fogamzásgátlás, mind a lombikeljárás) elutasításával szolgáltatja ki az egyént a termékenység esetlegességeinek: egyik esetben sem te magad döntesz. Hasznos dolog ez, hiszen a magyar társadalomban a gyerek érdekében a szülőtől nem kiállást, hanem kussolást vár el.)

A rendeletek: https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/aca5e7a19716f57fa1e79ddd814fb473b1bad1d7/megtekintes
A gazdasági háttérről:
https://mfor.hu/cikkek/makro/kunetz-zsombor-csak-politikai-haszonszerzes-a-meddosegi-kozpontok-allamositasa.html
https://444.hu/2020/01/07/kivegzi-a-megmaradt-magankozpontokat-az-allami-nyomulas-a-meddosegi-ellatasban

Ma délután: Csipkeruhás férfiak felvonulása Budapest belvárosában

Csipkével, lila selyemmel és hímzésekkel díszített ruhába bújt férfiak vonulnak fel a belvárosban ma délután. – Utó-pride? Dehogy.

Lopni segít a bíboros

Előző életében szerzett szaktudását felhasználva (és saját közössége hetedik parancsolatát megszegve) lopni segít a bíboros, és a fél világ tapsol ahhoz, hogy más kárára állítja be magát és szervezetét a szegények bajnokának. 

Drágán fizetnek majd a Notre-Dame-adományokért a franciák

Hétfőn este leégtek a párizsi Notre-Dame székesegyház 800 éves tetőgerendái. Szerdára százmilliós összegű adományokat ajánlottak fel – az ezek után járó adókedvezmények sokba fognak kerülni a francia adófizetőknek.