GLOSSZAAlábecsüljük, mekkora tétje van a “genderellenességnek” azok számára, akik tűzzel-vassal küzdenek nemcsak azok ellen, akik a köz számára is látható módon valamilyen szempontból nem követik azokat a nemhez kötött életutakat, forgatókönyveket, amelyeket „kellene”, hanem még azok ellen is, akik mindezt tudományos vizsgálat tárgyává is teszik.
Csak egyetlen dologra van szükséged.
Csipkével, lila selyemmel és hímzésekkel díszített ruhába bújt férfiak vonulnak fel a belvárosban ma délután. – Utó-pride? Dehogy.
Maradt még kérdés?
1990:
2019:
1. kép: a Fidesz 1990-es választási plakátja; 2. kép felső rész: internetes mém úgy 2015-ből, az alsó rész a Coca Cola plakátja. A felső rész helyett használhattam volna a HVG 2017-es címlapját is:
És még egy plakát az 1990-es évekből – akkoriban meztelen nőkkel kizárólag autókat, barkácscikkeket és egyéb “férfi” terméket volt szabad reklámozni, női magazint semmiképp, ráadásul egy olyan nő, aki öntudatos testtartással, nem szégyellve a mellét…, ráadásul a férfi fehérneművé degradálva… (plusz még megfordítja-kifigurázza azt a régi, ámde a 20. századig bizonyos országok jogában érvényes “coverture” nevű elvet, hogy a zasszony önállóan nem szerepel a nyilvánosság előtt, csak a férje “takarásában”) na, ezen gyakorolta a KDNP a pszeudoerkölcsi kiborulást.
A kreacionizmus összetettebb jelenség annál, aminek elsőre gondoljuk, ezért nem mindig ismerjük fel egyből. Főleg, ha ott üti fel a fejét, ahol elsőre nem annyira várnánk.
Aki még nem szállt ki a Kormány „nemzeti konzultáció” becenevű önigazolás-játékából (ha nem akarsz többet nemzeti konzultálni, itt találod a megoldást) és a kérdőív láttán felhúzta magát a tendenciózus kérdéseken, az talán azóta már lenyugodott. Úgyhogy tegyünk úgy, mintha a kormány valóban kíváncsi lenne a véleményünkre, és válaszoljunk – persze összetett ügyekre összetett a válasz.
Újabb lépést tett a kormány a magyar tudományos élet felszámolása felé – persze nem az elsőt. És itt nemcsak arra gondolok, hogy a NER azzal, hogy minden egyéb kutatásfinanszírozási forrás mellett a Magyar Tudományos Akadémia forrásait is Palkovics László felügyelete alá rendelte, egyértelművé tette, nem engedi, hogy Magyarországon a kormány által jóvá nem hagyott témákról tudományos kutatásokat folytassanak.
A Puncs.hu után egy kertészet “hűtlenségre” és “nőellenessségre” buzdító hirdetése ellen indoított tiltakozást a CitizenGo. Mielőtt azonban az Index újságíróját követve testületileg hangos üdvrialgásban törnénk ki, érdemes lenne körülnézni, miféle csapat is az, aminek tapsolunk, hacsak nem akarunk egy kampány támogatásával egy olyan szervezetet legitimálni, amely ellenünk dolgozik.
Sokan szeretjük öröknek és változatlannak hinni a világunkat (és ezen belül az embert, különösen pedig a nőt és a férfit), hiszen ez biztonságot ad. A világ (és az emberiség) azonban nem teszi meg nekünk ezt a szívességet: aki egy picit is foglalkozott más korokkal, társadalmakkal, vagy csak a saját környezetében kicsit jobban körülnéz, az kénytelen szembesülni azzal, hogy finoman szólva is változó, ki mikor és hol milyen tulajdonságokat, viselkedési stratégiákat tart „nőiesnek” vagy „férfiasnak”. Kb. mindenre és az ellenkezőjére is lehet példát találni.
Persze az állandóság hiánya logikailag is következik abból a felismerésből, hogy az ember egy hosszú evolúciós folyamat során lett olyanná, amilyen manapság – ha az ember nem örök, akkor ugyebár a nőiesség és a férfiasság sem lehet az. Annak az elképzelésnek, hogy van egy örök, változatlan „női princípium”, a nőknek (és a férfiaknak) pedig „rendeltetése”, csak egy kreacionista világképben van értelme: akkor, ha feltételezzük, „valaki” valamikor egyszersmindenkorra elhatározta, kinek mi a dolga, úgyhogy kussolj és engedelmeskedj. – Egy női princípiumost meghívni egy társadalmi témákról való vitaestre ezért hozzávetőlegesen annyira értelmes dolog, mint egy laposföldest felkérni előadónak egy geológuskonferencián vagy kreacionistát egy evolúcióbiológiai ismeretterjesztő rendezvényen – mivel a „véleménye” minden valós alapot nélkülöz, nem tesz hozzá a világunk jobb megértéséhez, viszont bizonyítottan hülyeségek terjesztésére adunk platformot és legitimációt.
A „genderideológia” egy konzervatív vallási (főleg katolikus) körökben élő rémkép, amely a német Gabriele Kuby munkássága nyomán terjedt el mostanság.A „gender” (magyarul néha „társadalmi nem”) egy a társadalomtudományokban használt fogalom, amelyet a „nem” helyett használnak a tudósok, jelezve, hogy nem a biológiai értelemben vett „nem”-ről beszélnek, hanem egy társadalmi jelenséget vizsgálnak. Empirikusan igazolt tény, hogy társadalmanként és egy-egy társadalmon belül korszakonként, sőt, egy-egy korszakon belül szubkultúránként is eltérő, milyen tulajdonságok, életutak, magatartásformák és életlehetőségek társulnak egy-egy „nem”-hez.
Változó, ki hogyan viszonyul a társadalmi elvárásokhoz és az azoknak meg nem felelő emberekhez. Vannak korok és helyek, ahol a társadalom megengedő, és van, amikor tűzzel-vassal irtják azokat, akik nem illeszkednek be, és vannak társadalmak, ahol nem kettő, hanem több „gender” van (albán szüzek pl.), ami helyet biztosít a be nem illeszkedőknek. Ennek megfelelően alakul a gyereknevelés is. Lehet belerakni a gyerekeket a „nemének megfelelő” skatulyába és baltával lenyesni az explicit és a ki nem mondott társadalmi elvárások ellenére is a skatulyából “kilógó” részeket – a lánynak beskatulyázott gyerekekből mondjuk kiirtani pl. a vezetői képességeket, a fiúnak skatulyázottakból meg pl. a másokról való gondoskodást. A másik megoldás, hogy engedjük a gyereknek kibontakoztatni tehetségeit, a gyengébb oldalait fejlesztjük, és biztosítjuk afelől, hogy amíg másokat nem bántanak, szabadon és retorziók nélkül bontogathatja szárnyait.
Amivel meg is érkeztünk a „gender-ideológia” „ideológia” részéhez: Kubyék megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják, hogy pontosan 2 db, egymástól szigorúan elválasztott, pontosan körülhatárolt tulajdonságokkal és feladatkörökkel felruházott szexuális identitás és 1 db szexuális irányultság létezhet – ami ezen kívül esik, annak a szó legszorosabb értelmében nem szabad lennie. Az „ideológia”, amely ellen ők küzdenek, a felvilágosodásnak az egyéni szabadságot és az (esély)egyenlőséget hirdető „ideológiája” – az az ideológia, hogy nem verjük meg a háromévest, mert a macijával babázik, ha fiú, és nem csesszük le azt az ötévest, akinek a rajzán apu főz és anya számítógépezik. Jelenleg azonban (még) nem marketingelhető a „le a szabadsággal” szlogen alatt a nagyközönségnek az az elképzelésük, hogy a szabadság csak addig jó, amíg az egyetlen választási lehetőség az, amit ők jónak tartanak. Saját köreikben ezzel ellentétben már most is megy ez: Kuby egyik könyvének az alcíme „A szabadság elpusztítása a szabadság nevében”.
Kubyról:
Mivel munkásságával Kuby mások magánéletébe mászik bele, kerüljön elő az övé is: ő maga eredetileg evangélikus, 1944-es születésű, egyetemre járt (amiből látszik, hogy értelmiségi családból való), a saját korosztályához viszonyítva későn, 35 évesen ment férjhez és 3 gyereket szült. Újságíróként és fordítóként dolgozott. 1996-ban, 52 évesen szakítottak férjével és Kuby áttért a katolikus hitre, amelynek családideológiáját azóta is mondhatni a neofita buzgalmával népszerűsíti.
GLOSSZA 