Mit tud a Fidesz? Avagy: Mitől döglik a légy a NER-ben és hogyan lehet felszámolni?

(A NER-t, nem a legyet.) Negyedszer is a parlamenti mandátumok kétharmadát nyerte a Fidesz-KDNP, amit sokan nem igazán értenek. Bár a magyar társadalomnak vannak tagjai, akik olyan mély anyagi, intellektuális és mentális depriváltságban élnek, hogy önálló döntésre képtelenek és oda ikszelnek, ahova a (jelenleg szinte kivétel nélkül fideszes) polgármester, a főnök vagy a férj mondja, ez a réteg minden bizonnyal nem teszi ki a szavazóknak azt az 53%-át, amely listán a Fideszre szavazott.

Nézzük tehát, mi az, amitől vonzó a Fidesz politikája, illetve a NER:

– Egzisztenciális kötöttségek és egzisztenciális biztonság.

Nemcsak Lölönek meg a Vejnek jut a kül- (uniós) és belföldi adófizetők pénzéből – ők csak lefölözik, de az ország számottevő része közvetlenül vagy közvetetten (pl. mert a megrendelői, vásárlói abból élnek) azoktól a pénzektől függnek, amelyek a központi költségvetésből vagy az ország gazdasági felzárkóztatására szánt EU-s forrásokból lecsorog hozzájuk. A kormány mind az adóbefizetésekből, mint a különféle EU-s alapokból származó forrásokat növekvő mértékben nem normatív alapon vagy pártkötődéstől függetlenül elbírált pályázatokon keresztül, hanem kézivezérléssel osztja szét. az önkormányzatok 2013 óta a lakosaik által befizetett személyi jövedelemadóból sem részesülnek. Helyi vezetők már négy évvel ezelőtt is úgy nyilatkoztak, csak az a választókerület/önkormányzat jut érdemben állami forrásokhoz, amelynek kormánypárti képviselője van, és a közmunkára kapott források és a Fidesz támogatottsága közötti összefüggést azóta kutatás is igazolta. A koronavírus kapcsán a kormány az önkormányzatok maradék szabadon felhasználható forrásokat (iparűzési adó, gépjárműadó, parkolási bevételek) nyirbálta meg, majd pártállástól függően osztott kompenzációt. Ez nem új keletű – már az 1998-2002 közötti Fidesz-kormány is megnyirbálta az ellenzéki polgármestert választó fővárosra jutó EU-s előcsatlakozási forrásokat (amelyből pl. a négyes metró épült volna meg). Egyértelmű, hogy minél kisebb és szegényebb egy település, annál magasabb a kormánypárt támogatottsága, hiszen annál inkább függnek a lakosai (nemcsak a segélyből élők, hanem minden lakosa) azoktól a forrásoktól, amelyekhez ebben a rendszerben lobbizás útján lehet hozzájutni, erre pedig a NER-ben csak kormánypárti településvezetők és választókerületi képviselők útján van lehetőség – innen aztán teljesen racionális kormánypárti képviselőre szavazni, hiszen az ellenkezője kb. gazdasági öngyilkossággal ér fel – legutóbb Mártély képviselőtestülete oszlatta fel magát, hogy a község forrásokhoz jusson.

– Depolitizáló (!) családpolitika.

A társadalmi változások motorját és kritikus tömegét jellemzően a fiatal felnőttek adják – az 1848-as forradalmaktól 1956-on át az 1968-as lázadásokon keresztül egészen a 2011-es „arab tavaszig” vagy éppen a Fridays for Future-generációig, így a fiatal felnőttek lázongási hajlamának leszerelése döntő az autoriter rendszerek fennmaradása számára. Magyarországon ez a családpolitikán keresztül valósul meg (egy másik eszköz a fiatal férfiak általános hadkötelezettsége): akinek az önálló életkezdéshez anyagi segítségre van szüksége, az kénytelen házasságot kötni és gyereket vállalni, mert csak így jut állami támogatáshoz és családi segítséghez. A gyed-nek köszönhetően a fiatal párnak még csak meg sem kell várnia, hogy összegyűjtsön annyi pénzt, hogy maga finanszírozza a (többnyire) anya munkaerőpiacból való kimaradását, és a gyerekhez kötött támogatások miatti határidők is szorongatják a fiatal párt (és ha még egy kicsit hagyjuk garázdálkodni a KDNP-t, a fogamzásgátláshoz való hozzájutás megnehezítése is rátesz majd egy lapáttal).

A mihamarabbi gyerekvállalás persze csapda – a fiatal felnőtteknek nem marad kapacitásuk politikai tevékenységre, ehelyett a kedvezményesen kapott adósságok miatt és mivel a gyerekeken keresztül zsarolhatók és kénytelenek mindenféle „felforgató” tevékenységek helyett betagozódni a helyi függelmi viszonyokba és behódolni a családjuknak (mert kell a nagyi bébiszitternek). A gyerekvállalás elvileg politikai-közéleti szerepvállalásra is ösztönözhetné a fiatal szülőket, hogy a gyerekeknek jobb országot építsenek, de Magyarországon nem ezt látjuk. Ehelyett olyan családokra fragmentálódik a társadalom, amelyek tagjai híján vannak mindenféle társadalmi szintű szolidaritásnak és ehelyett csak a maguk és gyerekeik pillanatnyi előnyhöz juttatásáért tesznek erőfeszítéseket.

– Ál-valóság és ál-ellenségek: a közélet depolitizálása(!).

Rengeteg szavazópolgár nem érzékeli, hogy a politikai döntései egyfelől és a családon túli életminőség – pl. a közszolgáltatások minősége vagy a helyi ügyekben való döntéshozatal pl. „kiemelt” beruházásoknál – közvetlenül összefüggnek egymással. Az önkormányzatiság felszámolásával és pénzügyi ellehetetlenítésével, a döntések centralizációja (a helyben élőknek még a közvetlen környezetüket meghatározó döntésekben, pl. beruházásoknál, sincsen szavuk) nyomán megint csak az az érzet erősödik, hogy a nyilvánosság előtti felszólalás (közéleti tevékenység) eredményt nem hoz (azon kívül, hogy feketeseggű leszel).
A közéleti ügyek és a politikai döntéshozatal közötti szakadékot erősíti a kormánykommunikáció, amely a valóságtól teljesen elrugaszkodott ál-témákat hajtogat, azaz nem azokkal a ügyekkel foglalkozik, amelyek a szavazópolgárok mindennapjait érintik. A politikai kommunikáció azt a látszatot kelti, mintha a „politikának” semmi köze azokhoz a közügyekhez, amelyek a szavazópolgárok mindennapi életét meghatározzák.
Ezzel persze ellehetetlenül a politikusok felelősségre vonása az általuk végzett rossz munkáért (rosszul teljesítő egészségügyi, oktatási rendszer, nem az ország felemelkedésére fordított EU-s és hazai források, stb.), hiszen a politikai diszkurzus egy ál-valóságról szól, amelynek nincs köze a mindennapi élethez.
Ennek az ál-valóságnak a fontnos részét képezik az ál-ellenségek, amelyek ellen Orbán Viktor amolyan megváltóként megvédi a nemzetet. Ezek az ál-ellenségek bűnbakként működve megint csak biztosítják, hogy a szavazók ne a kormányt tegyék felelőssé az ország rossz működtetéséért. Sőt, ma már a családok széteséséért sem a családon belüli diszfunkciós kapcsolatrendszer a felelős, hanem az átoperált brüsszeli sorosista lmbti+-óvodások.
Az egyén azt érzi, nincs ráhatása a mindennapjait meghatározó közügyekre, azaz teljesen tehetetlen, nem ő irányítja a sorsát.
Az ál-valóság és az ál-ellenségek biztossá teszik a kormány sikerét: Míg a valóságban felmerülő problémák kezelése akár kudarcba fulladhat, soha nem fog bekövetkezni az, hogy orbánviktor kudarcot vall az országnak a brüsszeli sorosmigráns óvodás hordáktól való megvédésében, hiszen mivel nem léteznek, megjelenésükkel nem fogják cáfolni a kormányzati győzelmi jelentéseket. Ezzel párhuzamosan az egyén úgy érzi, semmilyen közvetlen ráhatása nem lehet a közügyek alakulására, magyarán totál tehetetlen.
Az ál-valóság működésében nem lehet alábecsülni az ember ügyességét a kognitív disszonancia feloldásában. Kognitív disszonancia akkor keletkezik, amikor képtelennek érezzük magunkat feloldani egy ellentmondásos helyzetet, ami feszültséget/stresszt okoz, amit viszont valahogyan oldanunk kell. Erre igen leleményes stratégiái vannak az emberi elmének, kezdve ott, hogy széppé és jóvá gazsuláljuk a szituációnkat. Ez történik például olyankor is, amikor a kék-lila foltos asszony olyan ostobaságokat böfög, hogy de hát a férje valójában szereti őt és a gyerekeket nem is veri (nagyon), de a klasszikus példa a dohányzásfüggő, aki azt magyarázza, a cigi nem is olyan veszélyes, és az életen át cigiző dédapja is nyolcvanöt évesen halt meg.
Tömören ez úgy működik, hogy a folyamatos stressztől (nem lesz munkám, ha nem vagyok lojális a NER-hez; kikészít a CSOK miatt szinte egyszerre született gyerekek nevelése) nem látom a fától az erdőt, a pillanatnyi túlélésre koncentrálok és képtelen vagyok uralni a helyzetet, amire előregyártott magyarázatot ad a NER ál-valósága, amely védelmet is kínál, ha lojális maradok, így jobb érzés ebben hinni (házas-gyerekesként jó ember vagyok, és biztos a megélhetésem), mint tudomásul venni és kibírni azt a feszültséget, hogy ugyan jó ember vagyok, de olyan pártra szavaztam, amelyik többek közt képtelen arról gondoskodni, hogy legyen bögre a kórházban (és azt el is mosogassák), és amúgy is szar az életem, mert bedőltem ennek a hülyeségnek. – Minél jobban belekeveredik valaki ebbe, annál nehezebb kikecmeregni belőle.
Fontos biztosítani, hogy ez az ál-valóság minél teljesebb körű legyen, mert annál könnyebb elfogadtatni, minél kisebb erőfeszítést jelent leküzdeni a valóságnak a képbe belerondító elemeit. Ezért van szüksége a NER-nek a média minél teljesebb körű leuralására: nem kell hogy kizárólagos legyen, elég annyi, hogy erőfeszítést kelljen tennie annak, aki az ál-valóság buborékából ki akar lépni.

– Az autoriter rendszereknek az a jó, ha neked rossz: az irányított stressz szerepe a hatalom megőrzésében.

A stressz csőlátást okoz és minimálisra csökkenti a tervezés időtávlatát. Ez teljesen normális és evolúciós előnyt jelent, hiszen amikor közvetlen veszély fenyeget, nincs idő hosszan elemezni a helyzetet, hanem azonnal menekülni, magad halottpózba vágni vagy elbújni kell. A rendszerszintű helyzetelemzéshez és a fenyegetettséget létrehozó peremfeltételek megváltoztatásához nyugalom és biztonság kell. A védelemmel egybekötött folyamatos stresszben tartás kiváló eszköz a hatalom megőrzésére, mert annak, aki folyamatosan stresszben van, nincs kapacitása rendszerszinten elemezi a saját helyzetét és az okok felszámolására hosszú távú stratégiát kidolgozni és a valóságba átültetni. (Pont ez az egyik tényező abban, hogy a védelmezőjükként fellépő férj által bántalmazott nők képtelenek átlátni a helyzetüket és kimenekülni onnan. Ezért teljes joggal hasonlították a NER és a szavazók közötti viszonyt egy bántalmazó párkapcsolathoz.)
A stresszben tartás a NER-ben több eszköz is van, köztük az anyagi ellehetetlenítéssel való fenyegetés mellett a „házasságpártiság” és „családcentrikusság”, amely azokat tartja folyamatos stresszben, akinek diszfunkciós házasságba-családba szorulva nincs lehetőségük a mentális egészségükhöz szükséges bensőséges kapcsolatrendszer kialakítására, és legfőképpen a kognitív disszonanciából fakadó feszültség. És végső soron még mindig lehet az ál-ellenségekkel is fenyegetőzni.

Összegzés: Ál-valóság, irányított stressz, kognitív disszonancia

Ennek a három tényezőnek a kölcsönhatása az, ami meghatározza a választói viselkedést: a tehetetlenségérzetükből fakadó folyamatos stresszt a választók egy része a felkínált biztonságot ígérő ál-valóság elfogadásával oldják fel.

A választások előtt sokszor előkerülő „csalódott Fidesz-szavazó” toposza szépen visszaigazolja a fentieket: rendszerint egy a szülőségét kiemelő „anyuka” (ritkábban „családapa”) kifejti, hogy ő „sosem politizált”, „családjáért élt”, helyeselte a Fidesz-kormány intézkedéseit és „mindig a Fideszre szavazott” – egészen addig, amíg ő személyesen meg nem szívta a NER-t. Árulkodó, hogy ezek a Facebookon terjedő írások soha nem szólnak arról, hogy az illető felismerte volna, milyen szemétség, hogy a NER kicsinált valaki mást (egy számára idegent), vagy hogy mélységesen társadalomellenes magatartás volt tőle leszarni az oktatási rendszer minőségét, amíg a saját gyereket sikerült benyomni egy „jó” iskolába, hogy aljasság volt tőle mindent elfogadni addig, amíg ő ki tudta fizetni a magánorvost, amíg az ő nagyanyját be tudta juttatni egy normális minőségű idősotthonba (igaz, a nagyi utál vasárnapi misére járni), amíg nem az ő házikóját bontották le egy kiemelt kormányzati beruházás érdekében, amíg nem az ő kertjébe szivárog a kiemelt kormányzati beruházásból a vegyszerlé.

A fentiek jól magyarázzák a szavazói magatartásban megfigyelhető eltérő tendenciákat a város és a vidék között, illetve az iskolázottság szerint: Aki nagyobb városban él, annak a megélhetése kevésbé kitett a feudális jellegű viszonyoknak (legrosszabb esetben feltalálja magát külföldön is…), annak inkább van lehetősége albérletbe költözni, ha függetlenedni szeretne a szülőktől és kevésbé kényszerül a lakhatásért házasságot és gyereket vállalni (a nagyobb városokon kívül alacsonyabbak a fizetések és kevés a kisebb lakás/társbérlet), és legfőképpen: nagyobb városban szélesebb körűek a társadalmi kapcsolatok és több az inger, azaz több minden rondít bele a kormányzati ál-valóságba és pukkasztja a NER-buborékot.

Nem nehéz ebből levezetni, mire van szükség a NER leépítéséhez és egy jobban működő állam kialakításához, illetve mit kell kínálni a szavazóknak:

Két évvel ezelőtt pontokba szedve és táblázatokkal tagolva részletesen megírtam, Mit kínáljon az ellenzék, itt most egy kicsit átfogalmazva fejtem ki ugyanazt.

1. A reálisan létező valóságot be kell emelni a közéleti-politikai diszkurzusba és a hangsúlyt eltolni a személyekről a politikai tartalomra.

Az ellenzéknek egészen konkrét és kézzelfogható pozitív (azaz „állító”) üzeneteket kell kommunikálnia („Ha minket bíztok meg a kormányzással, gondoskodunk arról, hogy a kórházban rendes ételt kapjanak a betegek/hogy a gyereked olyan szakmát tudjon tanulni, amivel jó munkahelyet talál.”). A választások előtt állítólag létrejöttek mindenféle szakmapolitikai programok – ezeket a programokat kell a következő majdnemnégy évben folyamatosan kommunikálni, nem ömlesztve, hanem emészthető falatonként, és mindenhol – interneten/Facebookon, a választókkal való személyes találkozások során, és – nagyon fontos! – saját gyártású papírújságban (nem a Nyomtass te is projekt helyett, hanem amellett), aminek egy könnyen érthető verzióját folyamatosan el kell juttatni a legszegényebb térségekbe is pl. azokhoz, akik nem mernek elmenni egy lakossági fórumra. Igen, eleinte biztosan gyújtósnak fogják használni, de egy-egy mondatot el fognak olvasni belőle, és négy év egészen sok idő.
Mégpedig a célközönség számára érthető és emészthető formában kell ezeket az üzeneteket megfogalmazni – éreztetni kell a kevésbé művelt rétegekkel is, hogy ők is képesek eljutni odáig, hogy bonyolultabb összefüggéseket megértsenek és érdemben hozzászóljanak a témához ahelyett, hogy az „elöljáróik” utasításait kövessék, mert az úgyis jobban ért a dologhoz (aka „empowerment”).
Ezzel a módszerrel mellesleg az ellenzéki politikusok besározása is kivédhető – ha az üzenet a fontos, akkor nem dől össze a világ, ha egy személy kidől (akár azért, mert már nem bírja a támadásokat, akár azért, mert valóban sáros), mert jön a következő, de mivel az üzenet ugyanaz marad, nem nulláról kell kezdeni az építést.
Ami (továbbra sem) fog működni: Ugyanazt csinálni, mint a kormánypárt, csak pepitában:
Személyeket támadni (akár jogosan!) és személyekkel politizálni. Mégpedig azért, mert ezen a téren verhetetlen a Fidesz: semmilyen új messiás nem lesz meggyőző, amíg a mostani bele nem bukik abba, hogy betörnek az országba a brüsszeli sorosmigráns lmbtqi+ óvodás szinglihordák, és garantálom, hogy ez egészen biztosan nem fog bekövetkezni a következő négy évben.
A korrupció felszámolása és a felelősségre vonás nem olyan üzenetek, amelyek sok szavazatot hoznak egy olyan országban, ahol a tiltás ellenére is szokás borítékot csúsztatni a régről ismert háziorvosnak, és ahol túl sokak megélhetését veszélyeztetné, ha helyben mindenféle felelősségeket firtatnának mindenféle EU-s pénzek kapcsán. Nem beszélve arról, hogy aki eddig a Fideszre szavazott, az nehezebben fog jobb belátásra térni, ha esetleg az ő választói felelősségét is firtatni kezdi valaki. Épp ezért is a múlt helyett a jövőre kell összpontosítani: akarsz-e jól működő országban élni? – ez a nyerő kérdés, nem az, hogy esetleg téged is felelősségre vonunk majd…
A családoknak, nyugdíjasoknak, adófizetőknek osztott közvetlen pénzjuttatásokból is mindig a mindenkori kormány áll jobban – nem ráígérni kell, hanem azt elérni, hogy ne a szavazatért kínált zsák krumpli/SzJA-kedvezmény/nyugdíjemelés/stb. mértéke legyen továbbra is az egyetlen szempont a társadalom egy a választást eldöntő részénél.

2. Egyéni szociális biztonság és társadalmi szolidaritás.

A magyar társadalom nem egyénekre atomizálódott, hanem egymással nem szolidáris és a tagjait elnyomó családokra bomlott. Ez az atomizáltság ellehetetleníti a szegénység felszámolását és a társadalmi feszültségek oldását (és az egyének megfelelő érzelmi önszabályozását). A családtól való függésből fakadó folyamatos stressz ellehetetleníti a távlati gondolkodást és a családi kötelékeken túlnyúló közösségvállalást. Gondoskodni kell arról, hogy az egyén szociális biztonsága ne függjön sem a családtól-családban maradástól, sem a családi állapottól. Az összesített juttatások alsó és felső határát a létminimumhoz kell igazítani, és az állami juttatások és kedvezményeket nem szabad jutalmazásra és büntetésre használni. Demokráciát csak azzal lehet csinálni, aki nem fél az egzisztenciális ellehetetlenüléstől (ld. még Bibó Istvánt), és amíg az egzisztenciális ellehetetlenüléstől kell félnie annak, aki a családjával vagy a társadalommal “felesel”, addig nem lesz itt demokrácia.

3. Az önkormányzatiság – a helyi önrendelkezés – visszaállítása pénzügyi értelemben is; az EU-s pályázatok és a közpénzek átlátható és nem egyéni döntésekben, hanem objektív mércék szerinti elosztása.

A „Ti fogjátok eldönteni, iskolafelújításra vagy játszótérépítésre kell-e jobban a pénz”, „Ti magatok dönthettek arról, megépüljön X beruházás” és hasonló üzenetek azért viszonylag jól eladhatók olyan közegekben is, ahol a helyi kisvezetők eddig a NER-re voltak kénytelenek hagyatkozni, de azért olyan borzasztóan nem lelkesednek érte. Persze meg kell őket győzni, hogy az ellenzék képes lesz megnyerni a választásokat, aztán meg is kell őket nyerni.

4. Jogállamiság: a törvény előtti egyenlőség

A jogállamiság csak addig elvont fogalom, amíg el nem magyarázzuk pl. a közmunkásnak, hogy a törvény előtti egyenlőség azt jelenti, hogy neki is reális esélye lesz nyerni a bíróság előtt, ha a vele rosszul bánó földesurát (pardon, polgármesterét) feljelenti. És hogy addig sem hal éhen, és ha az iskolában ezért csesztetik a gyerekét, meg a párját a munkahelyén, akkor azokat is meg fogják büntetni.
– Az igazságérzet meglehetősen univerzálisan jelen van az emberekben, és egészen apró gyerekek is rendelkeznek vele – erre nyugodtan lehet apellálni.

Hogyan került Hann Endre Mediánja az “Elkxrtuk”-ba?

Nem érti Hann Endre, hogyan került egy róla mintázott gonosztevő Kálomista Gábor producer Elk*rtuk című pszeudogyurcsány-filmjébe. Pedig van rá egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat. Ehhez egy kis kitérő:

Október elején mondott le Sebastian Kurz osztrák kancellár, miután a hatóságok jó ideje nyomoznak utána, házkutatást is tartottak, és csetprotokollok kerültek nyilvánoságra. A vádak szerint Kurz minimum tudott arról, hogy a környezetében működő személyek nemcsak Kurzot kedvező színben feltüntető cikkeket vásároltak közpénzekből a bulvármédiában, hanem 2016-tól meghamisított közvéleménykutatási adatokat is megjelentett, amelyek segítették meggyőzni párttársait arról, hogy Kurzot bízzák meg a párt vezetésével.

Ebből számunkra az az apró tanulság, hogy vannak pártstratégák, akik szerint a megfelelően manipulált közvéleménykutatási adatok megjelentetése alkalmas eszköz a választói magatartás érdemi befolyásolására – és Ausztriában még csak nem is egy ország népessége, hanem a pártpolitikailag ennél tudatosabb párttagok manipulálása volt a tét.

A hatalom megőrzését ál-valóságokra* építő “illiberális” stratégiáknak úgy igazából egyvalami tud komolyan keresztbe tenni: az, amikor a valóság visszaüt. Ez persze leginkább akkor következik be, amikor van valaki, aki a fiktív álvalósággal szemben tudományosan megalapozott, igazolható képet ad a valóságról. Ezért kellett betiltani a gendertudományok szakot is – elvégre a nőkről, férfiakról és egyebekről szerzett tudományos ismeretek megcáfolják a kormánynak az azóta az Alaptörvénybe is beleírt kreacionista meggyőződését.

Hogy a közvéleménykutatási (ál-)adatok megjelentetésének manipulálásával Magyarországon lehet-e és milyen mértékben hatást gyakorolni, arra az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter által előadott (elképesztően nevetséges, de ez már a magánvéleményem) műsorból következtethetünk. Nem teljesen abszurd azt feltételezni, hogy éppen a mai választási rendszer sajátosságai miatt is (nincs második forduló, és a mandátumok elosztása korlátozott pontossággal követi a szavazatok megoszlását) nem zárható ki, hogy a választókat a saját politikai álláspontjukon túl a többi választó várható magatartása (elmegy-e szavazni, és ha igen, kire szavaz) is befolyásolni fogja. Ebben az esetben viszont nem teljesen elhanyagolható, hogy a választó melyik közvéleménykutató cég adatait fogadja el hitelesnek, sőt, az sem mindegy, hogy a cégek által megkérdezettek hiteles válaszokat adnak-e az őket kérdező cégnek – igen, ebben a helyzetben marha könnyű bekavarni egy kis hitelrontással.

Azaz: Hann Endrével és a Mediánjával az a “probléma”, hogy a valódi helyzetről ad (legalább a nem gleichschaltot sajtóban) nyilvánosan hozzáférhető, tudományos megalapozottsága miatt megbízható, valós képet (vagyis legalább eddig képes volt erre, mert a megkérdezettek válaszoltak is nekik). Ennél jobban nem lehet keresztbe tenni egy ál-valóságokkal manipuláló kormánynak.

A Fidesz jelmondata már jó ideje ez: Audacter calumniare, semper aliquid haeret. (Rágalmazz bátran, valami mindig ottragad.)

* (Igen, T. Snyder könyve nem Magyarországról szól, de számos részletében a magyar valóságot ismerhetjük fel – hogy csak a homoszexualitás “népszerűsítésének” a tiltását vagy az élvonalbeli magánfelsőoktatás kiebrudalását említsük.)

A család mint bűnsegéd

Társadalmunk lassacskán csak eljut arra a felismerésre, hogy “mundér becsületét védeni” valójában azt jelenti, bűncselekményeket tusolnak el, és ennek megfelelően bánnak is ezzel. Lassan a katolikus egyháznak a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális és egyéb erőszakot leplező, a bűntetteseket a felelősségrevonás alól áthelyezésekkel kimenekítő gyakorlata sem talál helyeslésre még az egyháztagok között sem.

Ezt a belátást azonban ideje lenne kiterjeszteni a családra is. Természetesen érthető és teljesen emberi, hogy vonakodunk szembenézni a saját és a szeretteink hibáival, és minél nagyobbak ezek a hibák, vétkek és bűncselekmények, annál mélyebbre dugjuk a homokban a fejünket. Az igazságszolgáltatásnak azonban az a feladata, hogy akkor is igazságot szolgáltasson, amikor a bűncselekmény elkövetőjének a környezete mindent megtesz a felelősségvállalás elkerülésére. Az igazságszolgáltatás feladata a valódi tényállás, azaz az igazság kiderítése, és ennek érdekében jogot kapott arra, hogy felelősségre vonja azokat is, akik ezt akadályozzák.

Kivéve, ha a “család” akadályozza az igazságszolgáltatást. Az anyagi haszonszerzésért elkövetett bűncseleményeknél a törvényi felhatalmazással kussoló család ráadásul a bűncselekmény haszonélvezője is, és bár az óvodás gyerek nyilván nincs tisztában azzal, hogy neki azért jut csoki meg plésztésiön, mert apuka leütött egy idős nénit és elvette a nyugdíját, a házastárs és az idősebb gyerekek nyilvánvalóan legalább sejtik, milyen forrásból jön akár a betevő, akár a nyaralás.

Hathatós családi hátszél nélkül a lúgos orvos (aki anyai ágon a “szinglihordák” elleni kirohanásról híres Mikola István szerteágazóan befolyásos családjának tagja) sem lett volna képes a magyar igazságszolgáltatást arra használni, hogy éveken keresztül retraumatizálja azt az embert, akinek maradandó sérüléseket okozott. A feleségben legalább annyi tisztesség volt, hogy nem hazudott (és ajtót nyitott a végrehajtóknak, amikor a férje és gyerekei apja el akarta síbolni az utolsó vagyontárgyát is, hogy ne legyen miből kifizetni a megítélt kártérítést). A megcsonkított szerető utóda ezzel szemben a perek idején a Facebookon kampányolt az utóbb 11 év letöntendőre ítélt (és mellesleg továbbra is házas) szeretője ártatlansága mellett. A prímet azonban minden bizonnyal az apuka viszi, aki a per alatt blog formájában verbálisan folytatta, most pedig a megítélt kártérítést fia nevében nem az erre jogosult sértettnek (akinek megkapták a banki adatait), hanem a végrehajtó számlájára utalta, így a sértett űjabb köröket futhat, hogy a kártérítéshez hozzájusson.

Ha ez a “szülői szeretet” része, akkor ez a “szülői szeretet” káros a társadalomra, és akként is kellene kezelni a jogszabályokban. Visszatekintve persze tudjuk, hogy az ilyesfajta apa akkor vétett a társadalom ellen, amikor annak idején nem húzta ki időben, de ezt akkor senki nem tudhatta. Tudjuk viszont, hogy az elmúlt nyolc évben mi mindent követett el a családi mundér becsületének védelméért, és ezért igenis felelősségre kellene vonni őt és azokat, akik ebben közreműködtek.

Az Orbán-féle népszavazás igazi kérdése

Sürgős témaváltás kellett, hogy ne ragozzuk tovább a Pegasus-ügyet, és mivel egyeseknél a kor előrehaladtával sem nő a mentális rugalmasság, leragadtak a gyerek+szexualitás kombónál és az “Támogatod-e, hogy a tuggyukkik a gyerekednek nemváltoztatást mutathassanak” kérdést népszavazás gyanánt (már be is nyújtották őket a Nemzeti Választási Bizottságnak) egyszerre öt variációban (a szavazatszámlálók ezúton is csókoltatják a miniszterelnököt) tolják a nép elé. A “nemakarom”-os toporzákolásos népszavazás mögött persze egyetlen “nagy-Igen-es” kérdés áll:

“Akarod-e, hogy Orbán Viktor legyen az apukád?”

Újabb kéretlen válasz kéretlen nemzeti konzultációra

Ezúttal sem hagyom cserben a kormányt.
Már csak azért sem, mert a populista szólamok méregfogát végső soron csak azzal tudjuk kihúzni, hogy tényszerűen rámutatunk a valóságra és az érvelési hibákra. Az ország állapotáért végső soron a választó felelős, és amíg hagyjuk, hogy kritikus tömegnyi választó szellemileg nem jut el a szlogenektől a valóságbeli összefüggések felismeréséig, addig nem fogunk kimászni a béka segge alól. – Én meg ma gyógypedagógiai hangulatban vagyok.

1. Vannak, akik szerint a járvány után a világ sok tekintetben megváltozott, egy veszélyesebb korszak kezdődött. Magyarországot meg kell erősíteni, hogy meg tudjon felelni az új kihívásoknak. Mások szerint minden újra olyan lesz, mint a járvány előtt, így nincs erre szükség. Ön mit gondol?

Új kihívások koronavírus nélkül is előfordulnak – az emberiség története másból sem áll, mint kihívásokból (l. még evolúció). Az igazi kérdés itt az, ki mit ért „erősítés” alatt… van, aki pocakkerület-erősítést pálinka-kolbász-csülökpörkölt nagy mennyiségű bevitele révén, van, aki szerint az ország erősítésének a titka a közpénzek hatékony, az egész ország érdekeit szem előtt tartó felhasználását, a minőségi közszolgáltatásokat (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, bentlakásos gondozási intézmények) és a kölcsönös szolidaritásra építő össztársadalmi együttműködést. Én az utóbbira szavazok.

2. Vannak, akik azt mondják, Magyarország megerősítését a minimálbér megemelésével kell kezdeni. A minimálbért 200 000 forintra kell emelni, mert ez is biztosítja, hogy a gazdasági növekedésből ne csak a vállalatok, hanem a magyar emberek is részesüljenek. Mások szerint erre nincs szükség. Ön mit gondol?

Hiába jogos az az elképzelés, hogy a minimálbérből is meg lehessen élni – azt a minimálbért ki is kell termelni, mert ha a dolgozó többe kerül, mint amennyit a munkája ér, akkor a vállalkozó vagy kirakja a dolgozót, vagy csődbe megy, a dolgozó meg a közmunkás bérből még annyira sem fog tudni megélni, mint a meg nem emelt minimálbérből.
Ha azt szeretnénk, hogy az emberek jobban keressenek, akkor javítani kell a termelékenységükön – jobb oktatási rendszerrel, minőségibb szakképzéssel (ami nem hülyéket bocsát ki), bölcsődével-napközivel a nyári hónapokban is, hatékony egészségügyi rendszerrel (amelyben nem rokkansz meg, mire ellátáshoz jutsz).

3. Vannak, akik azt mondják, Magyarországot úgy lehet megerősíteni, ha alkotmányos védelmet adunk a családtámogatásoknak, a munkát terhelő alacsony adóknak és a nyugdíjaknak, hogy válságok alatt egyetlen kormány se vehesse el azokat az emberektől. Mások szerint erre nincs szükség, a válságok árát fizessék meg az emberek. Ön mit gondol?

A válság árát minden esetben „az emberek” fogják megfizetni, ha máshol nem, akkor a termékek, szolgáltatások árában és minőségében.

4. Vannak, akik azt mondják, Magyarország megerősítéséhez fontos lenne, hogy arra törekedjünk, Európában Magyarországon legyenek a legkisebbek a munkát terhelő adók. Mások szerint erre nincs szükség, vissza kell térni a Gyurcsány-korszak politikájához, és emelni kellene a munkát terhelő adókat. Ön mit gondol?

Az állam kiadásait és az újraelosztásos rendszert valamiből finanszírozni kell.
Hogy a tradicionális eltartós házasságban élő egyszerű családpapi is megértse: ha kevesebb pénzt adsz az asszonynak a konyhára, akkor kevesebb hús lesz a levesben. Persze ha engeded, hogy az asszony a konyhapénzt stadionra költse, akkor marha sokat kell tejelned az asszonynak, hogy húsra is jusson. Ha van a munkádon kívül egy lakásod, amit kiadsz, akkor persze próbálkozhatsz az albérleti díj emelésével, de ha túlzásba viszed, ott fog hagyni az albérlőd, és nulla lesz a bevételed (sőt, minuszos, mert karban kell tartanod).
Szóval kicsit olyan ez, mint a 2-es kérdés: persze jól hangzik elsőre, de ha az összefüggéseket is megvizsgálod, nagyon másképpen fekszik az a leányzó (rendes, NER-kompatibilis, születési nemükkel azonosuló nőolvasóknak: chippendale-fiú).

5. Vannak, akik azt javasolják, hogy ha sikerül a kormánynak a gazdasági növekedés mértékét 5,5 százalék fölé emelni, akkor a gyermeket nevelő szülők kapják vissza a 2021. évben befizetett adójukat (az átlagbér adószintjéig), mivel ők viselték a legnagyobb terhet a járvány alatt. Mások szerint erre nincs szükség. Ön mit gondol?

Amit a családoknak adunk, azt a családoktól vesszük el.
Elképesztően igazságtalan egy olyan SzJA-rendszer, amelynek része, hogy a minimálbérnél alig többet kereső egyedülálló több adót fizet, mint egy hozzá képest hatszor annyit kereső szintén egyedülálló adó(nem)fizető (azon az alapon, hogy utóbbi 35 évvel korábban szült négy gyereket, akik azóta rég felnőttek).

6. Vannak, akik szerint a hitelmoratóriumot 2021 szeptemberétől jövő év júliusáig meg kell hosszabbítani, hogy azok a családok és vállalkozások, melyek rászorulnak, továbbra is felmentést kapjanak a hitel visszafizetése alól. A bankok szerint erre nincs szükség, a hitelmoratóriumot meg kell szüntetni, és mindenkinek törlesztenie kell. Ön mit gondol?

A hitelmoratórium baromi sokba kerül az adósoknak, mert a kölcsönkapott pénz nem ingyen van. Ha drága lesz hitelezni, mert az állam mindenféle szociális költséget a bankra tol, akkor a hitel is drága lesz, mert ennek ára a költségektől is függ (és ha az állam nagyon sokat von el a nyereségből, akkor inkább máshova megy a tőke). Aki hitelt vett fel, azért tette, mert úgy gondolta, jobban jár így, mint ha nem tenné. És ezt azért gondolta így, mert nincsen jól működő, lakbértámogatással kiegészített bérlakáspiac, így aki lakhatási biztonságot akar, az kénytelen hitelből-csokból összegányolni valamit, ha nyugdíjas korában nem akar hajléktalan lenni.

7. Brüsszel a járvány után újra vissza fog élni a hatalmával, eljárásokat indít hazánk ellen, hogy rákényszerítse a magyarokra az akaratát. Vannak, akik azt gondolják, Magyarországnak vállalnia kell a vitákat, és ki kell állnia az emberekért érdekeiért. Mások szerint Magyarországnak engednie kell Brüsszelnek. Ön mit gondol?

Brüsszel mi vagyunk. Mi csatlakoztunk, népszavazással, világosan (magyarul is) leírt szerződéses kötelezettségeket és értékrendet vállalva. Természetesen helyes dolog kiállni az érdekeinkért, különösen, ha azok a transz-meleg romák, leszbikus katolikus papnők, aszexuális agglegények, alkoholbeteg autista hajléktalanok, molesztált minisztránslányok vagy gyermekmentes cisz-heterók érdekei.

8. Brüsszel új adókat akar ránk kényszeríteni, hogy a multinacionális vállalatok által okozott környezetszennyezés és a klímaváltozás költségeit magasabb rezsiárakon keresztül a magyar családokkal fizettesse meg. Ön mit gondol?

A dolog ott kezdődik, hogy a multinacionális vállalatok nem okoznának környezetszennyezést, ha a magyar családok nem vennék meg a termékeiket (a műanyag kütyütől az állami támogatással vásárolt hétüléses családi autóig). Úgy általában nem erkölcsös valaminek a költségét másokkal megfizettetni, és ez persze a környezetterhelésre is igaz – csakhogy „Brüsszel” (azaz az EU, azaz mi) sajnos nem tervez ilyesmit. De ha nem hozunk előbb-utóbb ilyesféle intézkedéseket, akkor a klímaváltozás, környezetszennyezés költségeit a most úgymond megkímélt „magyar családok” unokái fogják megfizetni, mégpedig a lehető legdrágább módon: élhető környezetet nélkülözve.

9. Soros György által finanszírozott szervezetek széles körű nemzetközi támadást indítottak Magyarország ellen a gyermekek védelméről szóló törvény miatt. Ez a törvény megtiltja a gyermekekre irányuló szexuális tartalmú propagandát az óvodákban, az iskolákban és a gyermekek számára elérhető médiában. Ön mit gondol?

Ez kicsit olyan, mint amikor éjszaka a részeg az utcai lámpa alatt keresi a kulcsát, holott tudja, hogy az árokban esett ki a zsebéből, dehát ott sötét van. – Gyújtsunk neki fényt az árokban is.
Aki a gyereket tényleg meg akarja védeni a bántalmazóktól, annak 1. először is ott kell keresnie a tetteseket, ahol azok ténylegesen vannak: például normálisnak tűnő rendes családokban. A gyerekmolesztálók nagy része szexuális irányultságát tekintve felnőtt nőkre gerjedő férfi, aki időnként kislányokat fogdos (miközben a pedofil irányultságúak jó része tisztában van azzal, hogy egy gyerek nem partnerként venne részt egy kapcsolatban, és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy távol tartsa magát a gyerekektől, amihez viszont nulla segítséget kap). A felnőttek buzizása nem védi a gyerekeket a szexuális bántalmazástól, amikor az osztálytárs bátyja az elkövető. Aztán: 2. nem egy szexuálisan bántalmazott gyerek csak sokkal később, felnőttként ismeri fel, hogy szexuálisan bántalmazták, mert akkor, amikor történt, megfelelő tudás hiányában képtelen volt értelmezni a helyzetet. Mások nem mertek segítséget kérni, mert azt tapasztalták, hogy ami az ember lába között van, azt nem szabad szóba hozni. Ami a bántalmazónak kedvez, hiszen ha a gyerek nem ért, mi történt, vagy szégyell, nem mer szólni, akkor a bántalmazó nyugodtan folytathatja. Paradox módon aki a gyerekeket a túl korai kéretlen szextől akarja megvédeni, annak a gyerekét tudással kell felvérteznie. 3. Amíg az egyházi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottakat (nem csak a szép nagy egyházaknak, hanem az apró vallási zugegyesületnek is lehet ilyenje) nem ellenőriztetjük, nincs sok értelme a gyerekek elleni bűncselekmények elkövetőit listázni, hiszen nyugodtan folytathatják pályájukat pl. hitoktatóként.

(Egyébként roppant érdekes az az elképzelés, miszerint egy gyerek “bebuzul” vagy nővé operáltatja magát pusztán attól, hogy hall ilyesfajta jelenségek létezéséről, különösen, ha az ezt hangoztató emberek közben (a tudomány mai állása szerint történetesen joggal) gyógyíthatatlannak tartják a pedofíliát. Vagyis szerintük baromi könnyű kitérni pusztán egy szívárványzászló látványától a cisz-heteróságból, de visszafelé már nincsen út. Tényleg nem értem, mert nekem soha nem jutott eszembe még csak kipróbálni sem, hogy transszá váljak vagy magamneművel szexeljek, pedig tini koromban is láttam élő transzt is, meleget is, és persze azóta is – szexuálisan totálisan hidegen hagynak, és undorom sem tőlük támad, hanem a b.sztatásuktól.)

Ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon eligazodni a valóságban, elengedhetetlen, hogy tabuk nélkül megbeszélhesse a dolgokat kortársaival is, és a felnőttekkel is, és hogy kérdéseire olyan válaszokat kapjon, amelyek a realitásokat tükrözik. Attól, hogy megtudja, sokféle életút lehetséges,
A titkolózás, a valóság-ellenesség és a gyűlölködés viszont egészen biztosan káros a gyerek fejlődésére.

[Basszus, nem hiszem el, Soros csak a 9. kérdésnél került elő…]

10. Soros György a járvány után újra meg fogja támadni Magyarországot, mert a magyarok ellenzik az illegális migrációt. Vannak, akik szerint ellen kell állni a Soros-szervezetek nyomásgyakorlásának, mások szerint Magyarországnak engednie kell a migrációs vitában. Ön mit gondol?

A migráció végső forrása az az intuíciónkkal ellentétes jelenség, hogy aki teleszüli az országát, az egy ponton túl – amikor gyorsabban nő a népesség, mint a gazdaság és a fiatal felnőtteknek nem jut megélhetés – a társadalom szétesését okozza. Mielőtt mindenféle egyéb erők elkezdtek volna marakodni a polgárháborús Szírián, az (egyébként addig Európához meglehetősen hasonlóan élő, csak épp “családcentrikusabb”) szír társadalom különböző, egymással marakodó csoportokra esett szét, miután röpke 50 év alatt ötszörösére nőtt a lakosságszám (1960: 4,5 millió, 2010: 21,5 millió), amivel a gazdasági növekedés nem tudott lépést tartani (a mezőgazdaságban ráadásul tartós aszályokkal beköszöntött a klímaváltozás).
Felkészül a már most is rengeteg, csak éppen nem Magyarországra tartó migránst kibocsátó Nigéria, amelynek lakossága az 1960. évi 45 millióról mostanra 206 millióra nőtt (akit érdekel, hogyan élnek Nigériában, olvassa Chimamanda Ngozi Adichie magyarul is elérhető regényeit).

11. Sokak szerint a járványok korában óriási veszélyt jelent, ha mindenki szabadon beutazhat Magyarországra. Fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy újabb járványhullámok felbukkanása esetén járványügyi korlátozásokat lehessen előírni, és a járványok által sújtott országokból csak egészségügyi vízummal lehessen belépni Magyarországra. Mások szerint a járvány véget ért, a szabad beutazás lehetőségét minden országból korlátlanul biztosítani kell. Ön mit gondol?

Már megkaptuk az itt követelt egészségügyi vízumot, mégpedig Brüsszeltől: úgy hívják, hogy „Uniós digitális COVID igazolvány” (angolul „EU Digital COVID Certificate”), amellyel igazolni lehet, hogy (majdnem biztosan) senkit nem fogsz megfertőzni koronavírussal (mert negatív a PCR-teszted, be vagy oltva, vagy túlélted a betegséget).

12. A brüsszeli bürokraták és Soros György szervezetei szerint a járvány utáni években fel kell gyorsítani a bevándorlók behozatalát. A tengeri úton érkező migránsokat pedig kötelezően szét kell osztani az európai országok között. Magyarország kormánya nem támogat semmilyen kötelező szétosztást. A kormány álláspontja szerint a járvány után is csak önkéntes alapon lehet befogadni a migránsokat, és nem lehet kötelező módon szétosztani őket az Unió országai között. Ön mit gondol?

Persze lehet keresztbefeküdni a szolidaritásnak és nem részt venni a migrációs problémák megoldásában, de akkor kevesebb EU-s pénz jut majd osztogatásra fejlesztés címén, és a kevesebből Magyarországnak is kevesebb fog jutni. Merthogy az EU zsebeinek tartalma is véges,
hiszen ezeket a zsebeket a tagállamok töltik meg (mi is, csakminettó haszonélvezők vagyunk, mert többet kapunk, mint amennyit beleteszünk). Az elénk kerülő kihívásokkal muszáj valamit kezdeni, és ha nem a valóságból kiindulva, hanem sorosozva-brüsszelezve probálkozunk megoldást találni rá, akkor ez 1. viszonylag nagy valószínűséggel nem fog sikerülni, és ezért 2. nagyon sokba fog kerülni.

13. Vannak, akik szerint a járvány utáni két évben járványügyi migránsSTOP-ra van szükség. Teljesen le kell zárni a határokat a migránsok előtt, mert újabb vírusmutációkat hurcolhatnak be Magyarországra. A brüsszeli bürokraták szerint nem szabad visszautasítani a járvány idején érkező migránsok befogadását. Ön mit gondol?

Ez kicsit olyan, mint a pedofilos kérdés: a védekezés nem lesz sikeres, ha nem a valóságra alapozzuk. A valóság itt az, hogy a migránsok nem annyira terjesztik a vírust, a sporteseményeken teljes erőbedobálással üvöltöző szurkolók viszont annál inkább (Skóciában már megugrott a fertőzöttek száma a foci-EB-vel összefüggésben). Az esetlegesen ideérkező migránst eddig is bezártuk, úgyhogy annyi plusz dolgunk van, hogy adunk rá maszkot és belenyomunk két Comirnatyt (összesen 25 euróba sem kerül), és megoldódott a probléma. Már ami a migránsokat illeti, merthogy a fociszurkolókkal nehezebb dolgunk lesz. Még szerencse, hogy a magyarok hamar ki szoktak esni, így kevesebbet járkálnak a magyar szurkolók külföldi stadionokba.

14. A járvány idején látható volt, hogy a nemzetközi piacon nagy küzdelem alakult ki a vakcinákért. Vannak, akik szerint a járványok korában meg kell szüntetni ezt a kiszolgáltatottságot, ezért szükség van magyar vakcinagyárra. Mások szerint erre nincs szükség. Ön mit gondol?

Az ördög sokszor a részletekben van: egy mRNS-gyár valóban csökkentené a külső függőséget és piacképes befektetés is lehetne (ha transzparensen, piaci befektetésként jönne létre), de abban, ami most épül, csak Sinopharm-típusú oltóanyagokat lehet előállítani, ami influenzaoltás előállítására elmegy, de a koronavírusokat ez a fajta vakcina nem állítja meg, úgyhogy ami a koronavírust illeti, pont olyan kiszolgáltatottak vagyunk, mint eddig. Szóval ez a vakcinagyár nem egy jövőbemutató, stratégiai jelentőségű beruházás…
Amúgy meg sok mindenhez, így oltóanyagokhoz is úgy lehet hozzájutni, hogy másokkal együttműködünk. Pfizerünk és Modernánk is így lett: közös EU-s beszerzésnek köszönhetjük, hogy van belőlük, ráadásul olcsóbbak (a Pfizer 12 euróba kerül), mint a kínai (30 euró).

Most is szívesen.

(A hvg.hu volt szíves begépeltetni a szöveget.)

Főleg a gyerekesek fizetik meg a családok adóvisszatérítését

Szép dolog a társadalmi szolidaritás, de ha nem elég körültekintően csináljuk, sokba kerül. Ez a helyzet a most beígért adóvisszatérítéssel is (amely leginkább úgy jellemezhető, hogy erre az évre kiterjeszti az egy- és kétgyerekesekre azt a majdnem-adómentességet, amit az átlagkeresetű háromgyerekesek eddig is élveztek).

A magyar társadalomban gyakorlatilag nem döntés kérdése a gyerekvállalás, hanem kötelező: a Központi Statisztikai Hivatal oldaláról letölthető legutóbbi (2016-os) mikrocenzus adatai szerint az akkori 60 év feletti (gyerekeket valószínűleg már nem nemző) férfiak 11%-a, az 50 feletti (gyereket elég alacsony valószínűséggel szülő) nőknek pedig 8,5%-ának nem lett gyermeke (fun fact: a 85 év felettiek közt magasabb volt a gyermek nélküliek aránya, mint az annál fiatalabb időseknél: a 85 év feletti férfiak 11,4%-a, a nők 10,8%-a élte le az életét anélkül, hogy gyereke született volna).

Ha ez alapján abból indulunk ki, hogy a magyar lakosság nagyságrendileg 10%-a marad gyermek nélkül, nem annyira nehéz kiszámolni, hogy a kormány/társadalom akármekkora terheket is ró erre a 10%-ra, ők nem fogják tudni jelentős mértékben finanszírozni a lakosságnak azt a 90%-át, aki egy vagy több gyereket vállal.

Ennek a 10%-nak egy része azért marad gyermektelen, mert minden természetes és asszisztált próbálkozás ellenére nem jön össze, vagy mert (testi vagy mentális) egészségi állapota miatt nem szerencsés gyereket vállalnia, esetleg saját eltartását sem teszi lehetővé – rájuk hiába ró ki a kormány büntetőadókat és hiába sanyargatja egyéb büntetőintézkedésekkel (nyugdíjmegvonás, szavazati jog gyerekeknek, szociális biztonsági rendszer leépítése, nemzetből való kirekesztés – hogy csak a legutóbbi pár év szlogenjeit és ötleteit soroljuk), ettől nem lesz több gyerek, és több adóbevétel sem nagyon, ellenben olyan embereket szívatunk, akik nem tehetnek gyermektelenségükről, jelentős részük eleve rossz anyagi körülmények között él (pl. egészségügyi állapota okán, vagy mert mindenét reprodukciós eljárásokra költötte), a maradék pedig (aki el tudja tartani magát, de egészségügyi okokból nem vállal gyereket) egyszerűen a társadalmi szempontból legfelelősségteljesebb döntést hozta.

A valóban szándékosan és tudatosan gyermektelenek aránya a magyar lakosságban pár százalékos lehet, és mivel a gyermekvállalás mellőzését az adó- és szociális biztonsági intézkedések, a politika, a rokonok és a társadalom erősen elutasítja, abból kell kiindulni, hogy aki tudatosan mellőzi a gyerekvállalást, az nemcsak, hogy alaposan megfontolta döntését (hiszen azt számtalanszor számonkérték rajta), hanem jó oka is van rá – és igen, az az inok, hogy valaki nem szeretné minden szabad idejét gyerekek társaságában tölteni, bőségesen elégséges ok, hogy ne szüljünk egy gyereket, amely aztán kénytelen egy az egész gyereknevelést kötelességtudóan ugyan, de rossz szájízzel végigcsináló szülő mellett felnőni. (A gyerekvállalásról való kellő körültekintés nélkül hozott “döntést” a gyerekeseknél fogjuk találni, hiszen ez a “default” döntés, amelyet “meghozunk”, ha “automatikusan”, azaz külön gondolkodás nélkül cselekszünk. Aki nem ezt választja, arról biztosak lehetünk, hogy gondolkodott rajta.)

A “fizessenek a gyermektelenek” szlogenek és a gyermektelenek kisemmizésére irányuló intézkedések kiválóan alkalmasak ugyan némely gyermektelenekre irigy szülő alantas érzéseit kiszolgálni, de a szülők, vagy pláne a gyerekek anyagi helyzetének számottevő javítására alkalmatlanok (mert akármennyire is fosztasz ki kb. 5%-nyi embert a jövedelméből, ebből a 90%-ra leosztva egy főre édeskevés jut, nem beszélve arról, hogy a kifosztás egy pontján túl a gyermekvállalást mellőző munkavállalónak nem éri meg legálisan munkát vállalni, azaz feketén fog dolgozni, vagy külföldre megy). Mellesleg mélységesen igazságtalan azokat diszkriminálni és büntetni gyermektelenségükre hivatkozva, akik vagy nem tehetnek erről, vagy kimondottan felelősségteljes magatartásuknál fogva mellőzik a gyerekvállalást.

A helyzet az, hogy a szülők többségének a munkaképes kor 45 évéből a fele nem kiskorúak nevelésével fog telni (a gyeses babázás meg emlékezetes ugyan, de végképp epizód). Amikor az állam a kiskorú gyermeket nevelő szülőknek kedveskedik, babakötvényt és a harmadik gyerekért pénzjutalmakat osztogat és a négyet szült anyákat minden további társadalmi hozzájárulás alól felmenti, ezeket a pszeudo-családbarát intézkedéseket képtelen pusztán a gyermektelenek kifosztásából finanszírozni. Ezekért eltérő arányban ugyan, de az egész társadalom fizet: a gyermektelenek mellett mindazok, akik még nem szültek, azok, akiknek a gyereke(i) már felnőttek, sőt, áfában, jövedéki adóban és áttételesen pl. az oktatásra, egészségügyre jutó kevesebb finanszírozás miatt maguk az intézkedések haszonélvezői, azaz a most éppen a gyereknevelésnél tartó családok is.

Minek egy egyháznak kórház?

A római pápa fennhatósága alá tartozó görögkatolikus egyház fenntartásába adja az állam a tíz évvel ezelőtt 3,1 milliárdos EU-támogatásból korszerűsített kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházat. De minek egy egyháznak kórház?

Borzasztóan egyszerű a válasz: Fél évvel ezelőtt figyelmeztettem egy hosszú cikkben arra, hogy a magyar kormány ugyan nem mert bepróbálkozni az abortusz jogszabályi tiltásával, viszont annál szorgalmasabban igyekszik megnehezíteni az abortuszhoz való hozzáférést a gyakorlatban. A kórházak katolikus kézbe adása is ebbe az irányba mutat – a görögkatolikus egyház ugyanis a római katolikus pápa fennhatósága alá tartozik és nem keverendő a görög ortodox egyházzal. Kisvárdán a nyártól “keresztény értékrend szerint” fognak, ami magyarra fordítva a nőgyógyászatban jellemzően az abortusz megtagadását jelenti. Hithű katolikus kórházak sürgősségi fogamzásgátlásra sem állítanak ki receptet, igazán hithű egészségügyi szolgálatók pedig a a hormonális fogamzásgátlást és a rézspirált is megtagadják a hozzájuk fordulóktól.

A magyar jogszabályok lehetővé teszik az orvosok számára, hogy “vallási/lelkiismereti alapon” kezeléseket tagadnak meg. A betegjogokat ezzel szemben kevéssé védi a törvény. Utolsó mentsvár, hogy az abortusz 12 hetes határideje kitolódik, amennyiben egy nő saját hibáján kívül nem jut el időben abortuszra. Persze egyszerűbb lenne, ha – mint pl. Ausztriában – recept nélkül lehetne a patikában hozzájutni sürgősségi fogamzásgátláshoz, és ha engedélyeznék az abortusz kórházon kívüli elvégzését, meg persze a gyógyszeres abortuszt (mind a kettő régóta jól bevált gyakorlat más országokban).

https://hvg.hu/itthon/20210430_A_gorogkatolikus_egyhaze_lesz_a_kisvardai_korhaz

Diszkrinimációmentes védettségi igazolványt!

Pofonegyszerű a megoldás: Ugyanazokat a lehetőségeket kell biztosítani mindazoknak, akik bizonyítják, hogy (nagy valószínűséggel) nem fertőzőek – akár teszttel, akár oltással. Ahogy pár napja részletesebben kifejtettem, a járványügyi korlátozások alapja az, hogy mások megfertőzése nem tartozik az alapjogok körébe. A SARS-CoV2 vírus esetében az a probléma, hogy tünetmentesen, azaz látatlanban is lehet fertőzni, és az ebből fakadó betegség ma minden más fertőzőbetegségnél nagyobb valószínűséggel súlyos lefolyású vagy halálos.

Az illetékes EU-s hivatal által engedélyezett vakcinákkal kapcsolatban a Robert Koch Intézet szerintaz ezek egyikével oltottak olyan alacsony valószínűséggel adják tovább a koronavírust, hogy nem játszanak szerepet a vírus terjesztésében. Innentől teljesen jogszerű az EU-s vakcinákkal oltottakat a friss negatív teszttel rendelkezőkkel és a fertőzésen átesettekkel együtt úgy kezelni, mint aki biztosan nem fertőz.

Az egyik probléma persze az, hogy Magyarországon a jövedelmi szinthez képest roppant drága a háziorvosi beutaló nélkül végzett hivatalos koronavírus-teszt (miközben számos nyugat-európai EU-tagállam bizonyos számú ingyenes [azaz az adókból finanszírozott] tesztelési alkalmat biztosít). Így az, aki még nem jutott oltáshoz (vagy egészségügyi okokból nem tudja magát beoltatni) a gyakorlatban anyagi okokból nem tudja igazolni, hogy nem jogos őt szabadságában korlátozni.

A második probléma a védettségi igazolvány kiállítása körüli zűrzavar: akkor kerül kiállításra, amikor a beoltott még megfertőződhet és tovább is adhatja a fertőzést és sokan, akik jogosultak lennének rá, hetek, hónapok óta hiába próbálnak hozzájutni.
A harmadik pedig, hogy olyan vakcinára is kiállítják, amelyekről még nem bizonyosodott be, hogy nemcsak a beoltottat védik, hanem a vírus továbbadását is akadályozzák.

Ezenknek a problémáknak a felszámolásához viszont nem az a megoldás, hogy “diszkrinimációt” meg “sárga csillagot” kiabálunk. Hanem az, hogy tisztességes megoldást találunk a problémákra és olyan igazolványt készítünk, amely valóban azt igazolja, hogy az igazolványon szereplő személy járványügyi szempontból elhanyagolható valószínűséggel adja a fertőzést.

Ezeket a problémákat az EU-s zöldigazolvány fel fogja számolni, hiszen 1. meghatározott tartalommal ki kell állítani és el kell fogadni Magyarországon is, és 2. teszttel is igazolni lehet a fertőzés átadására való képtelenséget. Innentől már csak azt kellene elérni, hogy a magyar költségvetés is bizonyos számú teszteket finanszírozzon (mind a be nem oltottaknak, mind azoknak a beoltottaknak, akik attól tartanak, esetleg mégis elkapták a fertőzést).

Hiába kiáltott Donáth Anna diszkriminációt, elvégre mind az orosz, mind a kínai vakcina fejlesztője kérheti az európai gyógyszerügynökség engedélyét (ekkora piacra azért csak megérte volna), sőt, a Szputnyik V gyártója már el is indította a folyamatot, csak épp egyelőre nem bírta bemutatni a szükséges dokumentumokat, így Donáth leginkább a saját szavahihetőségét járatja le ezzel.

Lesz még azért egy bökkenő: Magyarország valamilyen oknál fogva nem vesz részt az EU-s zöldigazolvány digitális tesztelésében, így félő, hogy a bevezetésekor hasonló helyzetnek leszünk elszenvedői, mint az EESZT április 30-i lehalásakor, amikor az éjfél körül is Origot olvasó honfitársaink arról értesültek, hogy aznapra aPfizer-Biontech-hel való oltásra is lehet időpontot foglalni, és hajnalra lefagyasztották a rendszert (persze sajátos irónia, hogy pont egy kormánybarát portál olvasói vetik rá magukat a bőven rendelkezésre álló Sinopharm helyett a “nyugati” anyagra).

Amit Magyarország nem tett meg a koronavírus-járvány megfékezésére, de megtehette volna

Tök jó dolog szabadabban élni, de azért ne feledjünk, hogy még nem vagyunk túl a nehezén. Addig is gondoljuk át, mi az, amit másképp is lehetett volna.

– Tényleges beutazási korlátozás.
Bár Magyarország szeptember óta elméletben karanténba zár minden beutazót, pont azok a beutazók képeznek ez alól kivételt, akiknek az utazása a leginkább jelent kockázatot: éppen “munkaügyben” utazhatnak korlátozások nélkül többekközt azok, akik egy magyar cég munkavállalóiként pár hétre-hónapra külföldön dolgoznak járványügyi szempontból sokszor kockázatosabb munkahelyen és járványügyi szempontból egészen biztosan magas kockázatú közös szállásokon. Ahonnan autóban/kisbuszban való sokórás összezsúfoltság után egyből magyarországi otthonukba mennek.
Így aztán csak az nem utazik, akinek nincs gusztusa “kijátszani a szabályokat”, vagy nem tud munkáltatói igazolást szerezni, vagy nem tudja, hogy a határtól számított 30 km-en belül maradva nem kell karanténba vonulni. A határőrnek nincs valódi lehetősége ellenőrizni és kiszűrni a kamuzókat, de ilyen kivételek mellett minek is.

– Kontaktuskutatás. Mégpedig “visszafelé” is.
Pillanatnyilag nem annyira aktuális, de még szükségünk lehet rá. Bár a jelenlegi terjedési ütem mellett esélytelen kontaktuskutatatással megszakítani a fertőzési láncokat, újból jelentősége lesz majd, ha olyan vírusmutációk bukkannak fel, amelyek ellen az oltóanyagok nem védenek elég jól (vagy ha netán túl sokan megtagadják az oltás beadatását). Magyarországon a koronavírus-járvány kezdetekor sem sikerült következetesen felkutatni azokat, akiknek az igazolt fertőzött esetleg továbadhatta a vírust, arra meg egyáltalán nem került sor, hogy visszafelé kutatssák a fertőzött kontaktjait, azaz kiderítsék, hol kaphatta el a vírust, hogy aztán a többi ott jelenlévőt is leteszteljék. Amivel fel lehetett volna deríteni az adott találkozásból kiinduló további fertőzési láncokat.

– Óvatosan élj, amikor az egészségügy járvánnyal van elfoglalva.
A szolidaritásnak ez a vetülete sme kapott kellő hangsúlyt, pedig érdemes ilyenkor tartózkodni az olyan hobbiktól, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy orvosi beavatkozásra lesz szükségünk. Nyilvánvaló, hogy amikor a traumatológusok is az intenzíven segítenek ki, nincs igazán szabad kapacitásuk tavaszi motorosbalesetekre, ablakpucolásnál a létráról lebukfencezőkre és óvatlan “vasárnapi” bringásokra (és azért a babaprojekt beindításával is megvárhattátok volna a járvány lecsengését). Ez persze win-win-helyzet, hiszen neked is kockázatosabb ilyenkor kórházba kerülnöd: a szokásosnál is leterheltebb egészségügyi személyzet nem tud veled úgy foglalkozni, ahogy szeretne, és igen, koronavírusok is előfordulnak arrafelé.

– Kint és bent.
Nem kapott kellő hangsúlyt, hogy viszonylag hamar kiderült a koronavírusról, bent nagyságrendekkel nagyobb a fertőzés kockázata, mint kint – ami persze nem jelenti azt, hogy kellő népsűrűség mellett nem terjedne a fertőzés teraszokon is, hanem azt, hogy a velünk nem egy háztartásban élőkkel inkább a parkban, a pad két végén ülve beszélgessünk, mint valamelyikünk otthonában.
Még ennyire sem közismert, hogy sűrű szellőztetéssel a “bent” egy kicsit közelíthető a “kint”-hez, azaz csökkenthető az egy légtérben tartózkodás kockázatait (mondjuk pl., 10 percenként kereszthuzatot csinálunk a tanteremben…).

– A karanténon túl: elszigetelés.
Karanténba azt küldjük, akiről még nem tudjuk, fertőző-e, de alapos okunk van feltételezni, hogy az. Igazolt fertőzöttet viszont nem egyszerűen karanténba kell helyezni, hanem el kell szigetelni a vele egy háztartásban élőktől is. Azaz: akiről tudjuk, hogy fertőz (mert pozitív a tesztje vagy tünetei vannak), az be kell, hogy zárkózzon egy külön helyiségbe, nem találkozhat a családtagjaival sem, a szobájában kell ennie, és ha nincs külön fürdőszobája, akkor úgy kell használnia a közöst, hogy alaposan kiszellőzteti és fertőtleníti maga után.

– Karanténhotelek.
A magyar lakásviszonyok mellett sokszor kivitelezhetetlen akár az, hogy karanténba utasított fertőzésgyanúsként kellő távolságot tartsunk a velünk együttélőktől, az elszigetelés meg sok esetben végképp kivitelezhetetlen (mert túl nagy az ember/szoba arány).
Erre találták ki a világ számos más pontján a karanténhotel intézményét, ahova elvonulhat szerettei védelmében az, aki fertőzésgyanús vagy igazoltan fertőzött. Tajvan a 2003-as első SARS-CoV-járvány idején szerzett tapasztalatokra építve érte el, hogy 20 millió lakosra összesen 12 fő essen áldozatul a betegségnek (a 10 milliós Magyarországon ehhez képest most éppen a 444.hu számlálója szerint 27 540 halottunk van) – ott minden egyes beutazót két hétre karanténhotelbe zárnak, és minden egyes fertőzöttet kiemelnek a családjából és erre kialakított kórházba, orvosi felügyelet alá helyeznek.

– Pénz.
Az egyik leginkább döntő járványvédelmi eszközt hagytam a végére: a lakosság megélhetésének biztosítása. Mert hiába minden járványvédelmi rendelkezés, ha a lakosságon nem lehet számonkérni a betartást, mert azzal az egzisztenciájuk kerül veszélybe. Aki tudja, hogy munkanélkülivé válva három hónap után közmunkásként fog zabot hegyezni olyan bérért, ami a lakhatását sem fedezi, az akkor is dolgozni fog, amikor nem kellene, akkor sem fog otthon maradni, ha gyanítja, hogy megfertőződött, a kontaktuskutatás során nem nevezi meg azokat, akik esetleg megfertőződtek, mert nem akar nekik “kellemetlenséget” okozni, és még ha lehetősége van sem fogja magát teszteltetni.
Ha a karanténhoteleket nem közköltségből fizetjük, akkor a vírus egész családokon megy végig, mert sokan még ha tudják is, hogy a családtagoktól is távol kellene tartaniuk magukat, képtelenek rá, mert nincs erre külön szoba.
És ha jelképesnél nagyobb összegeket kell fizetni a tesztelésért (az Orbán Viktor által “laboratóriumunknak” kijelölt Ausztriában havonta fejenként 5 házilag elvégezhető teszt ingyen kapható a különféle egészségügyi szolgáltatóknál végzett, szintén ingyenes tesztek mellett, amelyeket online időpontfoglalással lehet igénybe venni), akkor senkitől nem várható el, hogy legalább az olyan kockázatosabb szolgáltatások előtt végeztessen egy gyorstesztet, mint amilyen pl. a fogászat vagy a gyógypedikűr – Ausztriában pl. egy csomó szolgáltatás és kereskedés csak friss negatív teszttel vehető igénybe.

Utóirat (mielőtt valaki fel akarna jelenteni): A kép azt hivatott kifejezni, hogy a huszonsokezer halott fényében cinikusnak tartom és helytelenítem a járványmenedzsment sikersztoriként való tálalását.

Kéretlen válasz a második koronavírusos nemzeti konzultációra

Másodjára is nemzeti konzultál a kormány a koronavírusjárvány kapcsán – ezúttal online, adatgyűjtéssel összekötve (ezzel is megúszva a polgárok ikszelésen túlmutató verbális és nonverbális kommentárjait). Hagyományőrzőként őrzöm a hagyományt és állampolgári lelkiismerettől vezérelve itt, nyilvánosan válaszolok a kérdésekre – bár a lényeg a tavaly nyári válaszban is szerepelt. Lássuk tehát:

1. Egyesek szerint a járványügyi korlátozó intézkedéseket fokozatosan, lépésről lépésre fel lehet oldani. Mások szerint ezt csak a járvány végén, egy lépésben lehet megtenni. Ön mit gondol erről?

1. Bármilyen korlátozás bevezetését és feloldását objektív, releváns járványügyi mérőszámokhoz kell kötni, amelyek figyelembe veszik többek közt a megbetegedések arányát a lakosságban, az eü.intézmények leterheltségét, a járvány terjedési sebességét és hasonlókat – ezek kiszámításához és rögzítéséhez járványügyi szakemberek és matematikusok kellenek elsősorban.

Már csak azért is, mert minden jogszabálynak és különösen a jogokat korlátozó intézkedéseknek indokoltnak és ARÁNYOSNAK kell lennie.

2. Mivel a járvány nem digitális, hanem viszonylagos – azaz nem „van járvány” és „nincs járvány”, hanem viszonylag magas vagy viszonylag alacsony a terjedése, a megbetegedések aránya stb. – természetszerűleg fokozatosan lehet/kell feloldani a korlátozásokat vagy újabbakat bevezetni.

A járvány terjedésétől függetlenül azonnal fel kell oldani azokat a korlátozásokat, amelyek nincsenek ráhatással a járvány terjedésére – vagy azért, mert enélkül is megoldható a fertőzések elkerülése, vagy azért, mert a korlátozás epidemológiai szempontból nem releváns, vagy azért, mert ellenőrizhetetlenek és a fél ország a kormánynak köszönhetően teljesen legálisan kijátssza őket (kutyaséltátatók, munkahelyi igazolások utazáshoz, esti közlekedéshez, amatőrversenyzők, állítólagosan a határtól 30 km-en belül maradók, vallásos-spirituális célokkal gyülekezők…).
Ilyen felesleges korlátozás pl. a tüntetések tiltása – bőven elég előírni a maszkviselést és a távolságtartást, az R-értéket ugyanis nem érdekli, hogy a tömeg attól van-e, mert gyerekeket szellőztetnek a játszótér körül, vagy a Kossuth, Clark Ádám vagy egyéb téren tüntetnek, hanem az, mekkora esélye van átjutni a emberről b emberre.

2. Azok, akik beoltatják magukat vagy átestek a betegségen, védettségi igazolványt kapnak. Vannak, akik támogatják, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól. Ön mit gondol erről?

Erről csak azt követően lehet egyáltalán szó, hogy bárki bármikor beoltathatja magát az általa orvosa javaslatára kiválasztott oltóanyaggal. Előbb nem.

3. Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között enyhíteni kell az este 8 óra utáni kijárási tilalmat. Ön egyetért ezzel?

Tekintettel arra, hogy kormányzatilag támogatott népsport ennek a korlátozásnak a kijátszása, ez azon ritka esetek egyike, hogy egyetértek egy felvetéssel.

Viszont: Az éjszakai kijárási tilalmat érdemes fenntartani kb. 22 órától kb. 5 óráig, ugyanis a részeges lakodalmazás, a családok egymásnál éjszakázása és hasonló tevékenységek továbbra is szuperterjesztő események.

4. Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között újra kell indítani az éttermeket és a szállodákat is, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett. Ön egyetért ezzel?

A fontossági sorrend így fest:

1. Az egészségügy működésképességének megőrzése.

2. A bentlakó intézményekben élők és a fizikai segítségnyújtásra szorulók és gondozóik védelme.

3. A gyerekek oktatáshoz való jogának a védelme az iskolák nyitvatartásával.

4. A lakosság mentális egészségének védelme a magánéletet érintő korlátozások lazításával.

5. A halasztható műtétek bepótlása.

6. Az egyéni sportolási lehetőség biztosítása.

Az éttermek „beülős” szolgáltatásai és a turizmus ráér – ezeknek a korlátozásoknak a feloldása maradhat utolsó előttinek. Utolsónak az egy helyen összegyűlőkre vonatkozó korlátozások feloldása következhet. A kutyatartók éjszakai sétáltatása utolsó utáninak következne, ha normális lenne a kormány (itt árulnám el a kutyatartáshoz nyilvánvalóan semenniyre nem értő miniszterelnöknek – a kutya képes a kaputól öt méteren belül elintézni testi szükségleteit – tök jó lenne, ha magyarként nem kéne többet szekunder-szégyenkeznem olyan vérciki videók miatt, mint amilyen az, amiben a kérdésével fogalmatlanságát nyilvánvalóvá tevő Orbán Viktor a főkutyatartó jelenlétében nagy kegyelmesen privilégiumot osztva valami papírt ír alá).

5. Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között újra kell indítani a sportlétesítményeket (pl. uszodákat, tornatermeket, konditermeket), szigorú biztonsági szabályok betartása mellett. Ön egyetért ezzel?

Teljesen felesleges – most is csak az nem jár ilyen helyre, aki szégyelli kijátszani a korlátozásokat (amatőr versenysport….) – ld. még a 4. kérdést, ők meg egy esetleges idő előtti nyitást követően is mérsékelnék magukat…

6. Vannak, akik szerint a rendezvények, koncertek, fesztiválok, illetve sportesemények látogatását meg kell engedni azoknak, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek. Mások szerint ezeket az eseményeket nem szabad megrendezni vagy látogathatóvá tenni, amíg a járvány véget nem ér. Ön mit gondol?

Bármilyen kivételezésre kizárólag azt követően kerülhet sor, hogy bárki bármikor közköltségen hozzájuthat az általa preferált oltóanyaghoz.

Itt javaslom egyébként, hogy a kormánytagok, az államtitkárok, a parlamenti képviselők és hozzátartozóik csak a legutolsó fázisban jussanak hozzá oltásokhoz.

7. Vannak, akik azt javasolják, hogy a járvány elmúltáig Magyarország területére csak olyan külföldiek léphessenek, akiket beoltottak vagy rendelkeznek védettségi igazolvánnyal. Ön egyetért ezzel?

A külföldről érkező mutánsokat ma nem a külföldiek hozzák, hanem azok a külföldön dolgozó magyarok, akik munkáltatói igazolással lépik át a határokat „kiküldött” munkavállalóként, miközben külföldön összezsúfolva laknak és járványügyi szempontból kockázatos munkaköröket látnak el (pl. az idősgondozásban vagy a húsipari feldolgozóüzemekben).

Teljesen felesleges a külföldiek b.ztatása, mert nincs ráhatással a vírus terjedésére.

Persze a legfontosabb szempontok nem kaptak helyet a fentiekben:

1. Ha kézivezérlünk és olyan szabályokat hozunk, amelyek betartása egyesekre nézve nem kötelező, akkor a többiek is ki fognak próbálni bújni alóla. Ha kivételt teszünk a kutyalátogatókkal és templomsétáltatókkal (pardon, fordítva) és teljesen abszurd kockázatokat vállalva a német vágóhídról hazatérő kölcsönzött munkaerőt pszeudokaranténra a veszélyeztetett korú anyjához engedjük karanténba, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a lakosság számottevő része képtelen komolyan venni az intézkedéseket és saját kútfőből próbálja felmérni, milyen kockázatot és milyen korlátozást érdemes felvállalni (vagy rosszabb esetben félelmében inkább azt mondja, nincs is vírus és távolságtartás helyett továbbra is letapossa a pénztári sorban előtte álló sarkát).
Tehát: transzparens módon (mindenki számára hozzáférhető adatok alapján, érthető és elfogadható indoklással) hozott, általánosan (ilyen-olyan kivételektől mentesen) érvényes és mindenki tekintetében egyenlően érvényesített szabályokra van szükség, ha nem akarunk még jobban belepusztulni a járványba. Nem árt, ha van ehhez egy járványügyekben hiteles tisztifőorvos.

2. Mindannyiunk érdekében meg kell előzni az egyének és a vállalkozások anyagi ellehetetlenülését, ugyanis akinek attól kell félnie, hogy mindenét elveszíti és éhes marad, az egészen biztosan nem fog járványügyi szabályokat betartani. Ehhez nem mielőbbi nyitásra, az önkormányzatok kárára hozott adókönnyítésekre meg hitelfizetési moratóriumra van szükség, hanem „Kurzarbeit”-programokra, a munkanélküliek érdemi és tartós jövedelempótló támogatására – úgy általában az egyén alapmegélhetésének feltételekhez nem kötött biztosítására van szükség. Futja erre, ha felhagyunk mindenféle mészárosok bendőjének tömésével.

3. Mivel volt idő felfuttatni a gyártást, a mutációkra és az éppen beindulni látszó harmadik hullámra tekintettel (valamint Ausztria, mint Orbán Viktor víruslaboratóriuma tapasztalataira építve) érdemes lenne „bármilyen” maszk helyett konkrétan FFP2 maszkok viselését előírni, mégpedig általános jelleggel mindenhol ott, ahol 1. nem térvényesül a 2 méteres távolság, és 2. mindenhol ott, ahol 10 percnél tovább vannak emberek egy légtérben (tehát például, de nem kizárólagosan boltokban, közlekedési eszközökben, bentlakásos intézményekben, munkahelyeken, iskolákban).

4. Amennyiben szükség van az iskolalátogatás korlátozásra, az általános iskolai tananyag oktatását a köztévére kell vinni: amíg vannak digitalizálatlan háztartásban felnövő gyerekek, reggel 8-tól este 8-ig kizárólag oktatási műsorokat sugározhasson az M1.
Egyébként amíg vannak Magyarországon funkcionális analfabéták és emberek, akiknek nehézséget jelent a szövegértelmezés, a köztévének kötelessége lenne alfabetizációs és a szövegértési készségeket erősítő műsorokat sugározni.