Szép kattintásvadász címet kapott az egyik katolikus blog cikke az Index címlapján – mintha Ferenc pápa nem értene egyet a családkonferenciával. Pedig bizony de.
Kategóriák
Címke: katolikus
Hodász András katolikus pap a minap a köztévének egy nem nyilvános konferenciáról való beszámolója keretében másodmagával hirdette a homoszexuálisok heteroszexuálissá nevelését – pedig épp az ő szervezete bizonyítja, hogy nincs sikeres átnevelés.
Kategóriák
Adományozz tudatosan!
Adományainkkal nemcsak az elesetteken, szenvedőkön segítünk, hanem hatalmat, tekintélyt adunk annak a szervezetnek, amelynek támogatásával segíteni akarunk a rászorulókon. Bő 30 ezer 1%-ot is fogadó civl szervezet működik Magyarországon. Egy részük persze lényegében saját magát, vagyis a saját tagokat szolgálja (ilyenek pl. az iskolai alapítványok), de számos kisebb-nagyobb civil szervezet nagy szakmai hozzáértéssel komoly munkát végez és sokszor az állam helyett lát el ügyfelei számára életfontosságú feladatokat. Némely szervezet a közhasznú tevékenységét azonban elsősorban azért végzi, hogy ideológiáját előmozdítsa. Ezért nem árt megnézni, milyen szervezetnek adományozunk, nehogy akaratlanul is épp olyan ideológiai-politikai tevékenységet támogassunk, amely ellenkezik lelkiismeretünkkel életvitelünkkel.
Közismert, hogy a katolikus egyház nem csupán minden olyan esetben ellenzi az abortuszt, amikor a műtét nem feltétlenül azonnal szükséges a terhes nő közvetlen életveszélyének az elhárítására.
Kategóriák
Kiféle-miféle az a CitizenGo?
A Puncs.hu után egy kertészet “hűtlenségre” és “nőellenessségre” buzdító hirdetése ellen indoított tiltakozást a CitizenGo. Mielőtt azonban az Index újságíróját követve testületileg hangos üdvrialgásban törnénk ki, érdemes lenne körülnézni, miféle csapat is az, aminek tapsolunk, hacsak nem akarunk egy kampány támogatásával egy olyan szervezetet legitimálni, amely ellenünk dolgozik.
Kategóriák
De miért mondott ilyeneket Veres András?
Nagy felháborodást sikerült kiváltania Veres András győri katolikus püspöknek, amikor augusztus 20-án arról beszélt, bűnös dolog a lombikbébizés. Mostanra talán lenyugodtak annyira a kedélyek, hogy elemezzük, kontextusba helyezzük és meg is értsük ezt a jelenséget. Veres András semmi újat nem mondott: a katolikus egyház azóta tiltja a mesterséges megtermékenyítést, amióta létezik (mármint a mesterséges megtermékenyítés). Az amúgy oly népszerű Ferenc pápa is ezt az álláspontot képviseli. A széles körű felháborodás láttán azonban azt kell mondjuk, a püspöknek alighanem igaza volt, amikor ezzel kapcsolatban tudatlanságot emlegetett – úgy tűnik, a lakosság széles rétegei tényleg nincsenek tisztában a katolikus egyház tanításaival, pedig az egyház még csak nem is árul zsákbamacskát.
Elsőre meglepőnek tűnhet, de a frankelszabadulás legnagyobb nyertese (a forintosított hiteleseken kívül persze) alighanem Semjén KDPN-je lesz, mégpedig nagyon egyszerű okból. Leghőbb vágyuk (amely persze nem Tömjénék szemétdombján kelt ki szűznemzéssel, hanem idegenből, a katolikus központból hozták a magját, mégpedig nemcsak mihozzánk), szóval leghőbb vágyuk, a boltok vasárnapi zárva tartása elvileg kézzelfogható közelségbe került azzal, hogy Orbán Viktor áldását adta rá, a parlamenti képviselők pedig azonnal engedelmeskedve beleírták a rohamtempóban módosuló szentkönyvbe. Így március 15-től már csak azok a családok dolgozhatnak vasárnap, akik elég gazdagok ahhoz, hogy saját boltjuk legyen (nekik viszont muszáj testületileg a boltban tölteni a vasárnapot, mert alkalmazottat ők sem dolgoztathatnak aznap). Bár a lakosság orrára nem kötötték, félő volt, hogy ugyanaz történik, mint Horvátországban,
Mivel a művészetelmélet kevéssé képezi a középiskolai tanulmányok részét, tisztázzuk röviden a művészet és a giccs közötti különbséget. A definíció tulajdonképpen viszonylag egyszerű: művészet az, ami a befogadót kritikai gondolkodásra készteti saját magát illetően is, míg a giccs az, ami kritikai megközelítést nem igényel (mert minden egyértelmű) és megerősíti a befogadó meglévő világképét.
Szegeden a katolikus egyházmegye és a zsidó hitközség közösen állított szép realista holokauszt-szobrot (idáig örülhetünk is a dolognak, végre valami együttműködés), a biztonság kedvéért olyant, amin nem kell gondolkodni: az egyik alak – kereszttel a nyakában – az ég felé fohászkodik, míg a másik – kipával a fején – éppen lecsúszik a talapzatról.
Persze ahogy a 444.hu fogalmaz: “a makacs ragaszkodás a valósághoz hajlamos karikatúrába fordulni”. Már ha meg is fogalmazzuk és ki is mondjuk az amúgy nyilvánvalót, amit a 444.hu nem tett, úgyhogy itt pótoljuk:
– Tettes persze nincsen, csak szemlélő és áldozat – utóbbi mintegy magától csúszik le a talapzatról. Stimmel: tettest nem nevezünk meg, mert még lehet, hogy a nagypapáról derül ki, hogy véres a keze.
– A kipás bácsi nem küzd, hanem passzív áldozatként csukott szemmel esik. Ami szépen illeszkedik a puhány, harcra alkalmatlan zsidó sztereotípiájához, amivel (mivel a zsidók egy része is osztotta) a cionista és gettólázadó fiatal zsidóknak is meggyűlt a bajuk. Meg ahhoz, hogy az akkori zsidó vezetők egy része nem bírta felfogni, mi történik a közösségükkel (félreértés ne essék: valóban annyira elképesztő volt, hogy hihetetlennek tűnhetett).
– 2 vallásosnak megjelölt alak képviseli a holokauszt-szitúciót. Mintha minden kétségbeesett szemlélő vallásos keresztény és minden áldozat vallásos zsidó lett volna (l. még Kertész Imre Sorstalanságát, amelynek főszereplője nem érzi úgy, hogy sok köze lenne a zsidósághoz).
– 2 férfi áll ott mindenki helyett. Valóban: A két szoborállító vallási közösség tökéletesen egyetért abban, hogy a nőnek a közélet számára láthatatlan Kinder-Küche-Kirche (gyerek-konyha-vallás) Bermuda-háromszögében a helye.
– A keresztény alak tétlenül áll és fohászkodik (kevésbé jóindulatú értelmezésben: homlokára csapva aszongya, hogy “hubazdmeg, ezt elcsesztem”), míg egy ilyen konkrét felállásban (azaz amikor valaki épp leesik valahonnan, neaggyisten egy csónakról) minden ép empátiájú ember a kezét nyújtana, ahelyett, hogy valami istenre testálná a felelősséget. Persze ez is stimmel: Mint tudjuk, a szervezett kereszténység finoman szólva kevéssé jeleskedett a zsidómentésben (a zsidótörvényeken is akkor háborodtak fel, amikor azokkal semmibe vették a keresztség erejét, és a megkeresztelt zsidót is zsidónak nézték), ellenben évszázadokon keresztül szépen megágyazott a holokausztnak, amennyiben az “istengyilkos” és a “megátalkodott tévelygő” (még a katolikus egyház régi, és XVI. Benedek által újra legitimizált húsvéti fohászát) közötti skála pontjait jelölte ki a zsidóság lehetséges helyéül.
Szóval ez tényleg egy nulla hamisításos emlékmű – tökéletesen jellemzi az állítóit.
Az ihlető cikk és a szobor képei: http://444.hu/2014/07/18/szegeden-felavattak-a-szabadsag-teri-emlekmu-forditottjat/
Kategóriák
A hazug plébános ünneplése
Lelkes tetszésnyilvánításoknak örülhet Balogh József ex-plébános, amiért otthagyta papi hivatását és családját választotta. Namármost, odáig rendben van, hogy örülünk annak, hogy embertársunk felszámolt egy élethazugságot, és emberileg sajnálhatjuk (sajnáljuk is, felszólító módban) hosszú gyötrődése és megélhetése elvesztése miatt, de azt azért mégsem szabadna elfelejtenünk, hogy ez az ember tizenéven keresztül a magát az erkölcs letéteményesének pozícionáló katolikus egyház képviselőjeként munkáltatója és ügyfelei szemébe hazudott. Még jó, hogy közben nem érezte jól magát.
Balogh ráadásul nemcsak hazug, hanem esküszegő is, már ha feltételezzük, hogy külső kényszer nélkül, szabad akaratából választotta a papi hivatást, amelyről még a nem katolikusok is tudják, hogy szexmentes élet tartozik hozzá. Függetlenül attól, ki mit gondol a cölibátusról, a katekizmusról és a katolikus tanításokról úgy általában: a játékszabályok egyértelműek voltak. Baloghnak tudnia kellett, mit választott magának, és elég kevély volt azt képzelni magáról, hogy kiválasztott elhivatottak közé tartozik.
Ahogy kevélyek azok is, akik nem felszentelésért és cölibátusért, hanem a katolikus kontextusban úgyszintén felbonthatatlan házasságért és az ezzel “lehetővé váló” (katholice legális) szexért lépik át a templom küszöbét. Mert nem csak az életük párját felszentelésük után megtaláló papok szívnak (már ha elég lelkiismeretesek ahhoz, hogy zavarja őket a hazugság), hanem az életük párját házasságkötésük után megtaláló hívők is. Mind a cölibátus, mind a házasság a hívő katolikusok értelmezésében szentség, és mind a kettő felbonthatatlan. Akiben szorult némi alázat és egy szemernyi abból a tudatból, hogy tévedni emberi dolog, főleg olyankor, amikor azt hisszük, hóttbiztosak vagyunk a dolgunkban, az nem adja ilyesmire a fejét. És ha mégis, ne másokat hibáztasson érte, hanem vallja be, hogy az akkor helyesnek tűnő döntés hibás volt.
Szóval szép dolog örülni a hazugságot feladó és a realitások talajára megtért báránynak, de ne avassunk már egyből szentté olyasvalakit, aki minimum a kevélység, a hazugság és az esküszegés bűnébe esett…
Balogh József sztoriját l. a HVG-n: http://hvg.hu/itthon/20140625_Evtizedekig_gyotrodott_a_kiugrott_plebano
Kategóriák
Mi is az a „gender-ideológia”?
A „genderideológia” egy konzervatív vallási (főleg katolikus) körökben élő rémkép, amely a német Gabriele Kuby munkássága nyomán terjedt el mostanság.
A „gender” (magyarul néha „társadalmi nem”) egy a társadalomtudományokban használt fogalom, amelyet a „nem” helyett használnak a tudósok, jelezve, hogy nem a biológiai értelemben vett „nem”-ről beszélnek, hanem egy társadalmi jelenséget vizsgálnak. Empirikusan igazolt tény, hogy társadalmanként és egy-egy társadalmon belül korszakonként, sőt, egy-egy korszakon belül szubkultúránként is eltérő, milyen tulajdonságok, életutak, magatartásformák és életlehetőségek társulnak egy-egy „nem”-hez.
Változó, ki hogyan viszonyul a társadalmi elvárásokhoz és az azoknak meg nem felelő emberekhez. Vannak korok és helyek, ahol a társadalom megengedő, és van, amikor tűzzel-vassal irtják azokat, akik nem illeszkednek be, és vannak társadalmak, ahol nem kettő, hanem több „gender” van (albán szüzek pl.), ami helyet biztosít a be nem illeszkedőknek. Ennek megfelelően alakul a gyereknevelés is. Lehet belerakni a gyerekeket a „nemének megfelelő” skatulyába és baltával lenyesni az explicit és a ki nem mondott társadalmi elvárások ellenére is a skatulyából “kilógó” részeket – a lánynak beskatulyázott gyerekekből mondjuk kiirtani pl. a vezetői képességeket, a fiúnak skatulyázottakból meg pl. a másokról való gondoskodást. A másik megoldás, hogy engedjük a gyereknek kibontakoztatni tehetségeit, a gyengébb oldalait fejlesztjük, és biztosítjuk afelől, hogy amíg másokat nem bántanak, szabadon és retorziók nélkül bontogathatja szárnyait.
Amivel meg is érkeztünk a „gender-ideológia” „ideológia” részéhez: Kubyék megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják, hogy pontosan 2 db, egymástól szigorúan elválasztott, pontosan körülhatárolt tulajdonságokkal és feladatkörökkel felruházott szexuális identitás és 1 db szexuális irányultság létezhet – ami ezen kívül esik, annak a szó legszorosabb értelmében nem szabad lennie. Az „ideológia”, amely ellen ők küzdenek, a felvilágosodásnak az egyéni szabadságot és az (esély)egyenlőséget hirdető „ideológiája” – az az ideológia, hogy nem verjük meg a háromévest, mert a macijával babázik, ha fiú, és nem csesszük le azt az ötévest, akinek a rajzán apu főz és anya számítógépezik. Jelenleg azonban (még) nem marketingelhető a „le a szabadsággal” szlogen alatt a nagyközönségnek az az elképzelésük, hogy a szabadság csak addig jó, amíg az egyetlen választási lehetőség az, amit ők jónak tartanak. Saját köreikben ezzel ellentétben már most is megy ez: Kuby egyik könyvének az alcíme „A szabadság elpusztítása a szabadság nevében”.
Kubyról:
Mivel munkásságával Kuby mások magánéletébe mászik bele, kerüljön elő az övé is: ő maga eredetileg evangélikus, 1944-es születésű, egyetemre járt (amiből látszik, hogy értelmiségi családból való), a saját korosztályához viszonyítva későn, 35 évesen ment férjhez és 3 gyereket szült. Újságíróként és fordítóként dolgozott. 1996-ban, 52 évesen szakítottak férjével és Kuby áttért a katolikus hitre, amelynek családideológiáját azóta is mondhatni a neofita buzgalmával népszerűsíti.
GLOSSZA 